Szép napot!
Még egy dolgot nem vettünk számításba: Pál mondatainak a földrajzi és időbeli körülményeit.
Először is kik felé irányult az a misszió, ahol a megbotránkozást előidéző mondatok elhangoztak?
1Tim 2:12 A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.
Nos, a fenti mondat a pogányok missziójában hangzott el. Miért fontos ez? Mindenképpen lényeges dolog, hogy zsidó környezetben az asszonyoknak volt egy Istentől rendelt helyük, s nem volt kérdés, hogy a gyülekezeti életben ők hol foglalnak helyet (lásd asszonyok udvara). A pogány kultuszból megtért keresztényekkel igencsak más a helyzet. A pogány vallásokban a nőknek egy elég sajátos helyzetük volt. Az istentiszteleti szertartásban ők igen előkelő helyet foglaltak el. Ez megnyilvánult ruházatukban, hajviseletükben, mindenben. Pál apostol éppen ezeket a dolgokat teszi helyre úgymond. Milyen legyen a viselkedésük, hajviseletük, ruházatuk, s azt, hogy a gyülekezeti életnek nem ők a főszereplői.
Közben eltelt 2000 év. Ma mi a helyzet? A nők helyzete igencsak megváltozott. Kivívták a nők maguknak az egyenjogúságot. Társadalmi élet, munka világa stb.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy amikor a családban a férfi nem az Istentől elrendelt helyzetben van jelen, amikor a nőnek kell kézbe venni az irányítást gyermeknevelésben, a család eltartásában, egyáltalán a kormányzásban, amikor a társadalmi életben neki joga van dolgozni (ja és mellette rendezni a családot, főzni mosni takarítani), joga van politizálni, adott esetben a munkahelyén vezető beosztásban van, akkor a gyülekezetben ugyanezek a jogok miért nem illetik meg.
A kérdésre had legyen még egy kérdés (vagy több):
- Helyén való-e a nőket a családból kiemelni, s a munka világába kényszeríteni?
- Helyes dolog-e a nőket a családi terhekben magára hagyni (lásd válás, s milyen viharok közötti elválás), s meghagyni a teljes lét és egzisztenciális bizonytalanságban?
- Helyes dolog-e megengedni - még mindig a családnál maradva - a nőknek engedni, hogy a munkahelyük mellett csak az ő nyakukba szakadjon a házi munka, a gyermekek ellátása, a minden?
- Helyes dolog-e a nőknek engedni, hogy az ő terhük legyen a családnak a gazdasági tervezése, a pénzbeosztás...
Ezekkel a terhekkel nagyon sok - egyébként keresztény nő - küzd, s nyög alatta. S elmegy a gyülekezetbe, s a keresztény férfiak megmondják nekik a tutit. Nem érdekes?
S persze lehet ezt még fokozni: a gyülekezetben lévő elvált státuszú nők, családfők, akiknek helyt kell állni a munkahelye(ke)n, gyermeknevelésben, stb, s a gyülekezetben a férfiak megmondják, hogy mit nem csinál jól. (Saját közösségemről beszélek.)
Összefoglalva:
Egy eltorzult társadalomban, amely minden területen torzót mutat kell(ene) az Istentől rendelt terv szrinti életet élni. Ez viharokkal jár. De szükséges, hogy ezek az emberek (nők és férfiak egyaránt) megtapasztalják, hogy Isten képes meggyógyítani a családot, a gondolkodást, a gyülekezetet egyaránt.
E nélkül a gyógyulás nélkül
- a férfiak törvényt kényszerítenek a nőkre
- a nők fellázadnak az Istentől alkotott rend ellen
- S teljes káosz tud eluralkodni az életünkben.
Legyetek áldottak, testvérek!
Pont erről beszélgettünk tegnap a férjemmel. A mai nők helyzete teljesen más, mint Pál idejében. Egy eltorzult világban élünk, ahol a elme vívmányai megfertőzték a társadalmi rendet is.
"Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál", mondta Sámuel Saulnak. Hozhatunk, hozhatok én bármilyen szép áldozatot az Úrnak, ha nem vagyok engedelmes.
Mégpedig az Ige az a megtestesült Jézus Krisztus. Isten kiküldött Szavának engedelmeskednem kell, legyenek a körülmények bármilyenek, és az igei igazságok naponta megélése éppen azért hasonlítható a keskeny úton járáshoz, mert nincsenek engedmények.
Vagy az Ige szerint élek és gondolkodom, vagy nem. Ezért néznek néha bolondnak sok keresztyént.
Még annyit ahhoz, hogy taníthat-e nő a gyülekezetben, hogy
mi a gyülekezet? Amikor Joys Meyer egy előadóteremben tanít, az szerintetek gyülekezet?
Isten még az "engedetlenségben" elhangzott igéket is megáldja a megtérendők érdekében. Természetesen ez nem mentesíti az illetőt, hogy el kell számolnia az Úr előtt.
Isten mindig azt nézi, hogyan menthetne meg még több bűnöst. Pál is azt mondta: "Mindegy, hogy szívből vagy színből, csak Krisztus hirdettessék."
(Ezzel nem azt mondom, hogy a női tanítók színből prédikálnak!!! Több tanításuk volt rendkívül építő számomra.)
Isten Igéje számomra mindenek felett áll.
