A harc és a megkötözöttségek > Szellemi harcok
Félelmeink és szorongásaink
kiscsillag:
Mi a félelem és hogyan lehet legyőzni azt?
Mindannyiunk számára ismerős ez az "érzés", hisz hozzátartozik az életünkhöz.
A félelemnek sokféle arca létezik. Egyrészt segít nekünk a vészhelyzeteket felismerni és leküzdeni. Amikor viszont már szabályozhatatlanná válik, úgyhogy az ember állandóan riadókészültségben van, akkor a félelem börtönné lesz, elzárja az utat az élet elől.
Alig-alig merünk beszélni erről. Szégyen? Összeegyeztethetetlen a keresztyén tanítással?
Igen, nekem is az az ige jut az eszembe, amiről János apostol beszél. A szeretet kiűzi a félelemet és hogy a félelemben élni gyötrelmet jelent.
Senki nem akarja magának ezt az állapotot és mégis ott van sokszor az életünkben.
Aztán létezik az a fajta félelem, amelynek nincs is neve. Az ember,amikor fél az élettől, a betegségtől, a haláltól.
Istennek nem volt tervében a félelem.
maria:
Nagyon jó a téma Shalom! Valóban a szorongásról és a félelemről nem igen beszélnek, mert sok esetben az illető előtt is rejtve van. Nem minden félelmet veszünk észre, csak már akkor, amikor elhatalmasodott. Jób nagyon áldottan fogalmazza meg:
Jób 3:25. Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.
Még nem történt meg vele a rossz, de már előre félt tőle.
A kis félelemnek nem is tulajdonítunk sokszor jelentőséget, pedig ez nagy hiba. Miért? Mert azt hisszük az leküzdhető. Egyáltalán nem tudjuk a saját erőnkkel megtenni, annyira alaptomos. A félelemnek is vannak fázisai. 1, Félelem: Amikor nem igen figyelünk rá, csak a tudatunkban van, de a felismerés még távol van. 2, Félelem: Amikor már szorongással jár, akkor nincs egyedül visszaút. Segítségre szorulunk, mert a pánik erőt tud venni az emberen és legyőzi. 3, Félelem: Isten ellen fordulás. Az elmét ilyen esetben többnyire a sátán irányítja.
Ha beengedjük a félelmet, akkor az előbb vagy utóbb szorongással jár. Kialakul a pánik, ami átmegy depresszióba és olyan kémiai anyagok szabadulnak föl a testben, ami beteggé teszi. Az egészséges szervezet képes arra, hogy a mérgező anyagokat kilökje magából. A félelemnek vannak fázisai. Eleinte csak pánikol az illető, de ha nem szűnik meg a félelme, akkor megbetegíti.
kiscsillag:
A félelem az első ember pár életében akkor jelent meg, mikor a bűneset után Istennel kerültek szembe.
Elrejtőztek,mert féltek.
Előtte semmilyen fenyegetésnek nem voltak kitéve, ezért nem is ismerték azt. Amikor függetlenítették magukat Istentől, megjelent a félelem.
Először tehát az Isten és ember között alakult ki , következményként a bűnre.
Az elidegenedett ember elveszítette elrejtettségét és biztonságát.
Miután az ember szembeszállt az Istennel, ellenségévé lett a másik embernek is.
Ember ember ellen támadt.
Mindezek gyökere a bűn és ezáltal hozzuk születésünktől fogva magunkkal a félelmet.
Ez a lelki állapot megfojt és megöl. Először talán "csak" lelkileg, majd testileg is nyomorba dönt.
Elveszi az ember erejét a mától!
Hány de hány napot és éjszakát töltünk el azzal, hogy olyan dolgok szorongatnak bennünket, képzeletünket, gondolatainkat, amelyeket úgysem tartunk ellenőrzésünk alatt, és amelyek feltehetően soha nem is következnek be!
"Az életem tele volt borzalmas szerencsétlenségekkel, melyek javarészt sosem következtek be." (Montaigne)
Jézus gyermekeiként ne így éljük le földi életünket!
kiscsillag:
Jézus azt mondja és nagyon sokszor olvassuk a Bibliában ( állítólag minden egyes napra jut egy évben, tehát 365-ször fordul elő a Szentírásban): NE FÉLJ!
Isten tudja, hogy ez az alaptermészetünk része, hogy félünk.
De hogyan ne féljek, ha félek? Hogyan lehet legyőzni a félelmet?
Hiába akarok nem félni, ha félek , mert a félelem erősebb bennem, mint az akarat.
Az értelmemnek és az akaratomnak nincs akarata a félelmem felett?
Ha a gyökerekig akarunk leásni, akkor eljutunk addig, hogy félelmeinknek nem tárgya van, tehát nem valamitől vagy valakitől félünk igazából, hanem FÉLÜNK. Megmagyarázhatatlanul, vagyis az ok a BŰN, az elszakított állapot Istentől.
A megoldást is ezért itt kell keresnünk!
Ne féljetek --- Bízzatok ! Jézus azt mondja, én vagyok!
krisztuskovetoje:
FÉLELEM
Isten hívő népét az jellemzi, hogy Jézust követve soha nem a világtól fél, hanem az eleve elrendelt utakat kutatja. Aki a világtól riadozik, az még nem Jézus útján jár. Ez megmér minden keresztyént, minden gyülekezetet, minden lelkipásztort. A magyar református egyházat is megméri, hogy kitől függünk mi. Politikusoktól, vagy Istentől? Pénztől, vagy az Igétől? Mindenkit megmér, velem együtt. Kitől félünk mi? Attól, akitől függünk. Van aki Istentől fél, van, aki a világtól. Kitől félsz te? Ki irányít döntéseidben? Isten, vagy valami világi megfontolás? – Főleg akkor fontos ez a kérdés, amikor mi praktikusan úgy látjuk, hogy ezt, vagy azt kellene tenni, de Isten Igéje megtiltja. Olyankor kinek engedelmeskedünk? Istennek, vagy a világ szerinti értelemnek? Ez méri meg minden keresztyén magatartását. Szoktuk mondani az olyanokat, hogy: „Nem viszem a gyerekemet hittanra, mert...” „Nem érek rá Isten Igéjének olvasására, mert...” „Ma nem megyek bibliaórára, mert...” Meghirdette a lelkipásztor, hogy aki tud segítsen (mondjuk parókiaudvart csinosítani), mennék is, de...” Nos, akkor kinek is engedelmeskedünk?
Ez megmér minket is és az egész egyházat is. Így is lehetne kérdezni: Megijeszthetőek vagyunk-e a világtól? Képes-e a világ engem megriasztani? Valaki üzen valamit, és akkor megriadunk, hogy: „Jaj, mit is mondjak neki?” Mint látjuk, Jézus a hétköznapjaiban megáll. Határozottan és nagyon keményen. Miért? Mert az Atyától vesz mindent és az eleve elrendelt úton jár. Akkor is, ha tudja, hogy ez az életébe kerül. Másként nem is lehet Isten útján járni. Kóborolni, őgyelegni, meg szédelegni erre-arra ebben a világban lehet, de Isten útján járni csak ezzel a halálos elszántsággal lehet!
Nem tudom, hogy ki tudja azt, hogy mi sem véletlenül, hanem Isten rendeléséből élünk és halunk. Milyen szép imakérés lenne azt kérni az Atyától, hogy: „Add Uram, hogy ne csak a te dicsőségedre éljek, hanem a te dicsőségedre haljak is meg!” – Lehet ám Isten dicsőségére meghalni is! Bizony ilyen mély ez az üzenet.
Olvastam valahol, hogy Angliában VIII. Henrik idején a westminsteri apátságban volt egy Latimer nevű prédikátor, aki Istenen kívül senkire és semmire nem volt tekintettel. Mindig Istent igyekezett szolgálni. Egyik alkalommal a prédikációja előtt bejött egy ajtónálló, ünnepélyesen meghajolt és háromszor elkiáltotta: „Latimer! Latimer! Latimer! Ma a templomban a király van jelen!” – Ebben egyfajta burkolt figyelmeztetés volt, hogy most aztán úgy beszélj ám, hogy jelen lesz VIII. Henrik. Latimer ugyanolyan ünnepélyesen megállt középen. Ő is háromszor kiáltott: „Henrik király! Henrik király! Henrik király! Az istentiszteleten a Királyok Királya van jelen!” Vegyük és éljük mi is így az Igét:
mert mindenhol Jézus van jelen!
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése