Kedves Testvérek,
A kegyelmi időben élő ember számára Isten a Szentlelkével formálja, teremti újjá, tisztítja és rendeli el az Ő népét. Mindenki, akit Isten elhívott, tudja, hogy az elveszettségből, a halálból hívta ki és hála van a szívében.
Nem szabályok vannak, hanem egy nagyon izgalmas és színes élet - ahol bizonyságok lehetünk. Isten senkit nem hív el, hogy ne tenné képessé, ne adna meg mindent hozzá. Nem lejáratni akarja az Övéit. Nevetségessé válik a bűn, az óemberem egyre jobban elerőtlenül (persze nem kell táplálni, mert erősödni fog - legyen csak diétán). Isten bennünk munkálkodik és egy egyre jobban vergődő, démonizálódó világban teljesen világosan különbözővé tesz minket, máshogy gondolkodunk, máshogy látunk és egészen máshogy értelmezzük a dolgokat, mint a világ.
A Református Egyház nevű akolban mi emlékezünk, sákrámentumaink vannak, ilyen a keresztelő (igéretekben bízunk, hasonlóképpen a körülmetélekés aktusa az Ószövetség korában) és az Urvacsora. Megerősíti a mi Urunkhoz tartozást de kérte is Jézus mind a kettőt.
Az Ószövetség ünnepei és szertartásai mind szimbólikus jelentéssel bírtak, lehet, hogy szépen sorba kellene menni Mózes harmadik könyvén.(biztos sokan átlapozzák, pedig nagyon sok tényleg szép szimbóluma van). Egyelőre nem ígérem meg - de alakul egy efféle komolyabb tanulmányozás.
szeretettel Sándor
