Szerző Téma: Félelmeink és szorongásaink  (Megtekintve 66107 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető nagy.julianna

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22
  • en
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #165 Dátum: 2009 Június 16, 18:34:00 »
Jézus megmutatta hogyan kell úgy szeretni, hogy az ne félelmet keltsen magunkban és másokban.
A teljes, tökéletes szeretet űzi , törli el félelmeinket. Ez egy életre szóló lecke.
Tanulással jár!

A félelem ellenszere a szeretet és ezt tanulnunk, gyakorolnunk kell!

Hogy látják sokan Jézust?  Akit összevertek, megaláztak és megöltek a Golgota kerseztyén, egy vesztes volt?
Akiket megérintett Jézus szeretete azok tudják, hogy ott a drámában Isten SZERETETE győzött, és a félelem lett a vesztes.
Ott Isten úgy mutatta meg erejét, hogy abban a szeretetlen világ összeroppan.

Mert a tökéletes szeretetnek emberi ésszel felfoghatatlan, végtelen hatalma van.

Megkapjuk tehát a választ a félelmeink legyőzésére!

Hogyan győzhetünk tehát: szeretettel!  Nem olyan szeretettel,ami gyengeséget szül, hanem a "tökéletessé váló" szeretettel!
Idáig eljutni azonban nagyon nehéz, mert komoly munkával jár és önmagunkból el kell hagynunk valamit.

A halállal kell szembenéznünk! Hisz valóján minden félelmünk gyökere.
Ha pedig nem félünk a haláltól, akkor tudjuk igazán szeretni az ÉLETET .

Isten formálja a Te életedet is a tökéletes szeretetre!

Nem elérhető Harang

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 244
    • Isten szeret
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #166 Dátum: 2009 Június 21, 07:43:45 »
:thanks:

2Tim 1,7.    Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét./b]


Ámen

"Jézus az út, az igazság és az élet." János 14:6.

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #167 Dátum: 2009 Augusztus 07, 16:33:44 »
   A félelem gyökere a hitetlenség, ezért a félelem és a hit teljesen ellentétes, összeférhetetlen, egymást kölcsönösen kizáró valóságok.

   Amikor az ember fél, akkor a személyiségének hiányzik a biztos alapja. A személyiség az ember benső, láthatatlan, központi része, amelyet a Biblia szívnek és szellemnek nevez. Ha ez stabil alapokon nyugszik, akkor az egész személyiség stabil.

  A félelem akkor tör fel az ember személyiségéből, ha váratlan helyzetekkel (háború, súlyos betegség), vagy valamilyen más, nála nagyobb hatalommal találkozik, amellyel kiszolgáltatottnak érzi magát. sokszor ekkor jön rá, hogy nincs támasza, amely/aki ebben a helyzetben meg tudná tartani.  :2knuppel:

   A félelem mélyen a szívből tör elő és szellemi erőt hordoz: ezért fordulhat elő, hogy pontosan az a dolog történik meg egy emberrel, amitől a legjobban félt, és amit a leginkább szeretett volna elkerülni: "amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam." (Jób 3:25)  = a félelem a hithez hasonlóan működik, de a hittel ellentétben negatív szellemi folymatokat indít be, és sietteti annak a rossz dolognak a bekövetkezését, amitől az ember fél.

   Az újjászületett emberek szívében akkor van félelem, ha büntetéstől tart:
   "Abban lett teljessé a szeretet bennünk, hogy bizalmunk van az ítélet napját illetően... Félelem nincs a szeretetben, mert a tökéletes szeretet kiveti a félelmet..." (1Jn 4:17-18) 
   Egy újjűszületett hívőnek azonban már nincs tényleges oka büntetéstől tartani, mert a bűnei meg vannak bocsátva.

   A valódi hit = a szív kimozdul előző, Istentől elszakadt állapotából, és belép Isten jelenlétébe, rátámaszkodik Isten beszédére, amely biztos alapot, támaszt nyújt a számára. = bizalom: "Az Úrban bízzál teljes szívedből, a magad értelmére ne támaszkodjál!" (Péld 3:5)

   Abszolút képtelenség egyszerre hinni is, meg félni is!  :061: :hehe: Amikor valaki azt mondja, hogy hisz és közben akár egy kicsit is fél, akkor önmagát csapja be, mert ez nem valódi hit, hanem csupán egy értelmi elfogadása valamely bibliai igazságnak.
   Olyan van, hogy a szív éppen mozgásban van egyik helyzetből a másikba. Ilyenkor vagy kiépül az Istenbe vetett hit, vagy elveszik: Máté 14:26-31;!

   A hit a legkisebb kételkedéssel sem keverhető, mert az a kérés teljes meghiúsuláshoz vezet: "De hittel kérje, kételkedés nélkül; mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amit a szél hajt és ide s tova hány.  Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a kétszínű, a minden útjában állhatatlan ember." (Jak 1:6-8)

   A félelem hitetlenség, bizalmatlanság Isten felé, amikor az ember arra számít, hogy Isten nem tartja meg ígéretét és a problémájával magára marad.

   Ha már Isten egyszer a Bibliában kimondta azt a dolgot, akkor Ő minden kétséget kizáróan akarja is!

  Szeretettel: Kamilla   :119:

   











Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #168 Dátum: 2009 Augusztus 07, 17:40:23 »
Nagy igazság amit írsz.
Viszont.
Én még nem hallottam olyan emberről, aki ne félt volna. Mert, hogy ilyen nincs.
A hit és a félelem a mi világunkban együtt működik.
Aki ezeket a gondolatokat megfogalmazta amit írsz, az az ember is fél. Ebben biztos vagyok.
Tudod Jézus azt mondta: Máté 23:4  Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, .....
Tehát aki fél, az nem hitetlen.
Emberek vagyunk, félelmekkel. Ez nem csorbítja a hitünket.
Attól, hogy félek biztos, alapom van a Názáreti Jézus Krisztus.
A félelem nem a szívből tőr elő, hanem az elméből. Az ördög kísértése, hogy ez lesz meg az lesz. Hiszen új szívet kaptunk, amiben nincs félelem. Azért fordulhat elő, hogy bekövetkezik,mert teret engedünk az ördögnek, Ő pedig emberölő volt a kezdetektől fogva. Ez nem a szív, hanem az elme akarata.
Az újjá született ember szívében nincs félelem, az elméjében van. Mert az még nem született újjá!
Pont erről beszél az általad felhozott ige a példabeszédek 3:5.
Nem a dolgod megítélni a hitemet, de magam is félek például a fogorvostól. Ha félek a fogászattól, akkor nincs hitem? Nem annyira abszolút képtelenség félni és hinni.
Ezek szerint Péter hitetlen volt?
Jakab 1:5-től helyes az idézet, különben félre érthető.
A félelem nem hitetlenség, hiszen még Pál is félt:2Kor 7:5  Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképpen nyomorogtunk; kívül harc, belől félelem.

Azért írtam amit, mert enélkül a sok bolondság nélkül is "nehéz" ma kereszténynek lenni. Miért kell azt hitetni az emberekkel, ha nem tökéletesek akkor hitetlenek? Ez csak egy valakinek a célja, aki folyamatosan rágalmazza a Krisztus követőit.
Azért testvéreim,bátran féljetek, de tudjátok, hogy a félelmeiteket az ördög gerjeszti, nem a hitetlenségetek. Álljatok ellen az ördögnek (félelmek) és meg fut előletek.
Ha buta rossz gondolatod támad, nem a szívedből jön, hanem a Sátántól, mondj ellent a gondolatnak, Názáreti Jézus Krisztus nevében tagadd meg!
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #169 Dátum: 2009 Augusztus 07, 18:33:02 »
Szia!

   Mondok egy bizonyságot: kiskoromban amikor vihar volt, nagymamám mindig ijesztgetett, hogy jól viselkedjek, mert belém csap a villám, meg ehhez hasonlók. Amikor villámlott és dörgött, én a dunyha alatt feküdtem, a párna az arcomon és meg sem mertem mozdulni, se kidugni valamelyik testrészemet, mert biztos voltam benne, hogy ha megmozdulok, azonnal belém csap a villám! Még levegőt is alig mertem venni!

   Mikor felnőttem továbbra is féltem, bár az eszem tudta, hogy ez nem így van! Hiába tudtam ezt fejben, amikor jött a vihar, amikor még nagyon-nagyon messze járt, ée csak pici morajlást lehetett hallani, én akkor még a legmélyebb álmomból is felébredtem és nagyon rettegtem! Minden ablakot, ajtót becsuktam, a kályha ajtóba papírt tettem, hogy ne legyen huzat, minden elektromos készüléket kikapcsoltam, és ültem a fotelban és nem mozdultam! A lányom előtt igyekeztem ezt titkolni, hogy nehogy beleneveljem ezt a félelmet, de nem nagyon sikerült! Valami csoda folytán - vagy Istentől inkább - ő nem félt annyira, mint én.

   Mikor megtértem, hosszú időbe telt, amíg megszabadultam ettől a félelemtől. Volt olyan eset, mikor ültünk az istentiszteleten, minden ablak nyitva, és senki nem félt, a pásztornak a szeme sem rebbent, mikor dörgött, villámlott és senki másnak sem, még akkor sem ha esetleg kiment az áram! Az én gyomrom viszont összeszorult, megfeszült a testem, pedig az eszem tudta, hogy nem lesz baj!

   Aztán ahogy telt az idő, és egyre jobban megismertem Istent, az Ő szeretetét és az igéket, amelyek arról szólnak, hogy Ő a Gondviselőm, hogy Ő hívott el, hogy Ő már születésem előtt ismert, hogy jó terve van az életemben, hogy semmi olyan dolog nem történhet velem, amiről Ő nem tud... Nos, szép lassan ezek az igazságok beépültek a szívembe, és elhittem mindent, akkor észre vettem, hogy jé, már nem félek! Csak akkor csukom be az ablakot, ha már rényleg komolyan felettünk van a vihar, ki merek menni az utcára amikor vihar van....
   És végre nem szorul össze a gyomrom és nem kelek fel olykor még akkor sem, ha nagy a "zene-bona"!!
   Most is érzékelem, tudom, hogy vihar van, de józanul "intézkedek", hogy ne legyen semmi probléma.
   Tehát nem mindegy, hogy pszichikai vagy szívbeli e a félelem! Szerintem! :)))

üdv: Kamilla  :119:






Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #170 Dátum: 2009 Augusztus 07, 19:28:55 »
Köszönöm Kamilla a bizonyságod! :05:
A félelem lehet valóban szellembõl jövõ vagy  testbõl eredõ!
Nem hiszem, hogy a Biblia az ösztönösen feltörõ félelemrõl beszélne.
Sokkal inkább az aggodalmaskodásból eredõ félelemrõl beszél.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #171 Dátum: 2009 Augusztus 07, 19:35:41 »
Kamilla szia

Amire én válaszoltam,az szerintem nem igei. Amit ott leírtál az egy összevisszaság.-A "jelzõt" moderáltam! *Antee*-. Olyan teher, amit egyikünk sem tud elhordozni.

Biztos vagyok benne, hogy ha nem a vihartól, akkor valami mástól, de mindenkit támad a félelem.
Ha te a szívedben féltél a vihartól, akkor már gyermekkorban megtértél, ha nem, akkor az elméd által féltél, akkor is, és később is.
Tehát akkor nem igaz, hogy a félelem a szívből jön.
 "A félelem mélyen a szívből tör elő"/idézet tőled/

A másik amiről nem számolsz be, hogy milyen büntetéstől féltél, ha megtért korodban is féltél a vihartól. Mi volt a bűnöd? Hiszen a bűn következménye a büntetés.
"Az újjászületett emberek szívében  akkor van félelem, ha büntetéstől tart: "
"Egy újjűszületett hívőnek azonban már nincs tényleges oka büntetéstől tartani, mert a bűnei meg vannak bocsátva."/idézet tőled/

Megmondom őszintén, amiket először leírtál, azok nem a te gondolataid, szerintem. Kitől idézted?
A bizonyságodnak, semmi köze ahhoz amit elsőnek írtál, sokkal emberibb és valóságosabb. Össze egyeztethető a bibliával.

 :044:
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #172 Dátum: 2009 Augusztus 07, 19:55:32 »
Kedves Erdei!

  Az írásaidból azt látom, hogy egy kicsit "hirtelen" vagy az ítélkezésben, mintha nálad lenne minden "tudás", minden megoldás kulcsa! "Kemény"vagy magadhoz is?
 
   Elég rövid idő telt el és te máris biztos következtetéseket vonsz le!
 
   Hogy megtérésem után mitől féltem, Mi volt a bűnöm? Hát volt elég az elején, amiből meg kellett szabdulnom. Nem tudom nálad ez hogy ment?! Te egyből, mikor megtértél, mint egy koszos overált, egy az egyben le tudtál mindent "tenni", mindentől megszabadultál, azonnal és egyből hófehér lettél? Most is makulátlan vagy? Jó neked! Nekem még most is vannak hibáim, nem szándékos bűneim, vagy vétkeim! Nem vagyok tökéletes! Ember vagyok!!!

   Lehet, hogy időt kellene adnod magadnak a téma felőli imára, elmélkedésre, a felmerülő Igéket forgatni a SZÍVEDBEN és nem az elmédben, nem?  :088:

    Amint látod, én igyekszem elkerülni minden direkt, bántó, hirtelen megjegyzést másokkal kapcsolatban! Vagy te nem így látod? Sőt azt látom, hogy a legtöbben "óvatosan" fogalmaznak, hogy ne ítéljenek idő előtt! Egy-egy témára esetleg vissza is lehet térni, ha már bizonyosak vagyunk az "igazunk" felől.

Szeretettel: Kamilla  :119:


 



Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #173 Dátum: 2009 Augusztus 07, 20:33:06 »
Hát Kamillám csak a kérdésemre nem válaszoltál.
Saját kútfő vagy sem?
Az én ítélgetésem aztán mehet, meg az írást és szétcincálhatjuk.
 :044:
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

Nem elérhető Csaba

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3527
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #174 Dátum: 2009 Augusztus 07, 21:05:42 »
Robi tesókám!
Kamilla még új köztünk, ne vedd el a kedvét!
Kell neki még egy kis idő, hogy rájöjjön meddig mehet el nálad!
Illetve most már nem kell!
Viszont ne ugorj rögtön neki azzal a váddal, hogy más írását idézte!
De ha még úgy is volt nem történt semmi egetverő dolog!
Nem baj, ha másként láttunk dolgokat!
Attól még senki nem fogja megváltoztatni az igei véleményét mert megbántod, esetleg a rólad formált véleménye változik meg!
Mondtam már párszor vitázni lehet, veszekedni nem!
Nem vagy te ostoba ember, használd inkább az ész érveidet!
Hidd el szimpatikusabb és meggyőzőbb, mint a civakodás!
:2smitten:
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...' 1Kor13

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #175 Dátum: 2009 Augusztus 07, 21:25:05 »
Köszönöm Daba!

   Már-már azt hittem, az a cél, hogy minél kevesebben legyenek a fórumon!

   Valóban! Ha meggyőző érveket - Igével alátámasztva - olvasok, és úgy látom, hogy tényleg kompatibilis az Igével, akkor fejet hajtok és megköszönöm a korrekciót! De amikor valaki dobálózik a szavakkal, csapkod össsze-vissza, azt nehezen tűröm!

   Az Igét is lehet bunkóként használni, ha nem Szellemből és szeretetből használják!  :2knuppel: A szavaknak súlya van! Hiába tűnik helyesnek, ha nem jó a motívum.

üdv: Kamilla  :119: 

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #176 Dátum: 2009 Augusztus 08, 06:42:37 »
Kedves Kamilla,

Soha ne azt nézd, hogy Erdeinek mi a véleménye. Sokan viszont értjük, hogy mit írsz és nem is vitatkozunk Veled, sőt örülünk, hogy a szeretet szépen hoz ki a félelem bűntetési területéről Téged IS. A szeretet bontja le szépen sorban a félelmet. Én örültem. Robi pedig legyen imatéma. A fogorvosi rész tetszett amúgy nála - szerintem ott abban a székben nincs bátor ember, de az a félelem egész más, mint amiről Te beszéltél.
szeretettel üdvözöllek Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #177 Dátum: 2009 Augusztus 08, 08:28:40 »
Én egy nagyon egyszerű kérdést tettem fől?
Saját kútfő vagy sem?
Erre még mindig nem kaptam konkrét választ.

Figyeljetek, mert ilyen egyszerű: igen a saját gondolataimat írtam le. Vagy. Nem X.Y. gondolatait írtam be.
Annyira azért nem bonyolult, sem a kérdés, sem a válasz.

Vagy csak nekem tűnik egyszerűnek?
 :(
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #178 Dátum: 2009 Augusztus 08, 11:54:54 »
Miért fontos,hogy kinek a gondolatati?
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #179 Dátum: 2009 Augusztus 08, 12:43:58 »
   Köszönöm Sándor!

   Áldjon meg téged és családodat az Örökkévaló és töltsön be az öröm és a békesség csordultig!!!  :hehe:
   Ragyogtassa rád az Úr az Ő arcát és mindig legyen az életeden az Ő jóakarata!
   Vegye la a vállaidról a terheket, hogy könnyű legyen számodra Isten szolgálata!

  üdv: Kamilla  :119: