A
félelem gyökere a hitetlenség, ezért a félelem és a hit teljesen ellentétes, összeférhetetlen, egymást kölcsönösen kizáró valóságok.
Amikor az ember fél, akkor a személyiségének hiányzik a biztos alapja. A
személyiség az ember benső, láthatatlan, központi része, amelyet a Biblia szívnek és szellemnek nevez. Ha ez stabil alapokon nyugszik, akkor az egész személyiség stabil.
A félelem akkor tör fel az ember személyiségéből, ha váratlan helyzetekkel (háború, súlyos betegség), vagy valamilyen más, nála nagyobb hatalommal találkozik, amellyel kiszolgáltatottnak érzi magát. sokszor ekkor jön rá, hogy nincs támasza, amely/aki ebben a helyzetben meg tudná tartani.
A félelem mélyen a szívből tör elő és
szellemi erőt hordoz: ezért fordulhat elő, hogy pontosan az a dolog történik meg egy emberrel, amitől a legjobban félt, és amit a leginkább szeretett volna elkerülni: "
amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam." (Jób 3:25) = a félelem a hithez hasonlóan működik, de a hittel ellentétben
negatív szellemi folymatokat indít be, és sietteti annak a rossz dolognak a bekövetkezését, amitől az ember fél.
Az
újjászületett emberek szívében akkor van félelem, ha büntetéstől tart:
"
Abban lett teljessé a szeretet bennünk, hogy bizalmunk van az ítélet napját illetően... Félelem nincs a szeretetben, mert a tökéletes szeretet kiveti a félelmet..." (1Jn 4:17-18) Egy újjűszületett hívőnek azonban már nincs tényleges oka büntetéstől tartani, mert a bűnei meg vannak bocsátva.
A
valódi hit = a szív kimozdul előző, Istentől elszakadt állapotából, és belép Isten jelenlétébe, rátámaszkodik Isten beszédére, amely biztos alapot, támaszt nyújt a számára. = bizalom:
"Az Úrban bízzál teljes szívedből, a magad értelmére ne támaszkodjál!" (Péld 3:5)
Abszolút képtelenség egyszerre hinni is, meg félni is!
Amikor valaki azt mondja, hogy hisz és közben akár egy kicsit is fél, akkor önmagát csapja be, mert ez nem valódi hit, hanem csupán egy értelmi elfogadása valamely bibliai igazságnak.
Olyan van, hogy a szív éppen mozgásban van egyik helyzetből a másikba. Ilyenkor vagy kiépül az Istenbe vetett hit, vagy elveszik:
Máté 14:26-31;!
A
hit a legkisebb kételkedéssel sem keverhető, mert az a kérés teljes meghiúsuláshoz vezet: "
De hittel kérje, kételkedés nélkül; mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amit a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a kétszínű, a minden útjában állhatatlan ember." (Jak 1:6-8)
A félelem hitetlenség, bizalmatlanság Isten felé, amikor az ember arra számít, hogy Isten nem tartja meg ígéretét és a problémájával magára marad.
Ha már Isten egyszer a Bibliában kimondta azt a dolgot, akkor Ő minden kétséget kizáróan akarja is!
Szeretettel: Kamilla
