Szia Nocturum!
Én a másik oldalról ismertem a hevy-metált, a fiam szerette ezt a zenei stilust. Már vagy húsz éve mindenféle rock zenekarok is jelen vannak az életünkben abban a formában, amely egy zenét szerető ember életében jelen lehet. Láttam, hogy hatására, hogy változik a fiam. Ő fiatalabb korában nyílt, őszinte, vidám ember volt. Aztán ennek hatására magába zárkózott, mindenféle érzelem kimutatására képtelen lett. Te azt mondod jól érzed magadat ebben az életformában, sőt nem is szereted a keresztényeket. Mégis most, hogy felmerült benned ez az üresség érzés, talán ösztönösen, velünk osztottad meg ezt a dolgot. Igen lehet, hogy voltak időszakok amikor úgy érezted, jó ez így! De ahogy telik-múlik az idő, belül mégis magányossá válik a szív, üressé. A hevy-metál nem ad érzelmeket, csak elutasítást, dühöt, elkeseredettséget, lázadást. Ezeket lehet, hogy jól esik ki kiabálni, de utánna mi jön? az üresség. Tudod az ember úgy van megalkotva, hogy vágyik Teremtője után. Ott van legmélyen a vágyódás Isten után. Ha ez nincs megelégítve, akkor lehet pótszerekkel, átmenetileg elégedettség-szerű állapotba jutni, de mindig is kísérni fogja a vágyódás, mert szeretet nélkül élni nem tud a legkeményebb ember sem. Hogy most mit tudsz tenni? Adj esélyt Istennek, hogy megelégítsen. Tanácsom az, hogy vedd kezedbe a Bibliát és keress választ benne, és ha ezt úgy olvasod, hogy találkozást keresel a számodra ismeretlen Istennel, meg fogsz lepődni, mert találkozásod lesz Vele. Tudom, átéltem.