sziasztok.keresgéltem,hova is tudnám leírni az én "harcomat",és ide jutottam.Kedves utolsó hozzászóló, Elisabeth idézete nagyon megragadott,és nagyon aktuális rám tekintve: "De ha nem igy történik is, az Úr a hollóknak is tud parancsolni, hogy számunkra ételt hozzanak, tehát semmiképpen sem kell félelemmel gondolnunk a jövőre. Egy biztos: az Úr az ajtónál áll és zörget!"
2 éve vagyunk házasok,és szóba került a család bővítése is. Mindig vártunk a megfelelő pillanatra, páromnak nem volt munkája,Hála Istennek kapott,de ahogy ő kapott az enyém megszűnt,de továbbra is nagyon szeretnénk kisbabát. Fáj érte a lelkem,hogy nem lehet,anyagiak miatt. Most segélyen vagyok,tudjátok az a bizonyos 22000 ft...nem panaszkodom,mert a párom fizuja is jó,a mai világban a 80000 igazán jó....ha számoltok láthatjátok mennyi is az annyi,ami egy havi bevételünk.
DE!!
IStentől kaptunk "engedélyt" az útmutatást,hogy szülők lehetünk,hiszen ő már elméleti "oktatást" adott,most már rajtunk múlik a dolog,de kétségbe vagyok esve,hogy állás nélkül,pénz nélkül,hogyan fogom felnevelni??? az eszem amellett döntene,hogy ne akarjunk még gyermeket,de a szívem az meg nagyon is akarná,hiszen Isten megsegít..Őrlődök Testvéreim!!! És íme egy másik téma,az imakérés....Segítsetek,hogy megkapjam az útmutatást ,hogy merre,hogyan tovább??? Célja van-e annak,hogy megszünt a munkám és most alkalmas a gyermek vállalás, vagy új munkát kapok és utána vállaljuk a gyermeket?? NAgy kérdés ez,és úgy érzem egyedül maradtam/maradtunk a párommal ebben a kérdésben....
