Sok embernek jelent(het) félelmet a következő kérdés: Elveszíthető-e a kegyelem?
Ján 15:1 „ Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
Ján 15:2 Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Ján 15:3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam nektek.
Ján 15:4 Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Ján 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Ján 15:6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ján 15:7 Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek. Ján 15:8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nekem tanítványaim. Ján 15:9 Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ján 15:10 Ha [a]z én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ján 15:11 Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”
Az arminianus elméletet vallók szerint itt az Atya ítél. Aki nem tiszta, azaz vétkezik, az megy a kárhozatba, mert az Atya megítéli, és lemetszi a szőlőtőről, aki nem marad meg benne, az kivettetik, tűzre vetik és megégnek.
Mi a hiba? Azt mondja az Ige: Ján 15:11 „Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.” – miért mond nekünk ilyet, amikor pár sorral előbb a kárhozattal fenyegetett meg, talán csúfolódik, kárörvendő az Isten? Valami nagy hiba van az árminiánus magyarázatban.
- Gondoljunk csak bele: hányszor vagyunk úgy, amikor a vétkeink miatt mélyre süllyedünk? Aki hívő, aki járja a megszentelődés útját, az meg fogja tapasztalni azt, hogy a hívő élet nem egyenletes, hanem hullámvölgyek és csúcsok vannak benne. Amikor mélyre süllyedtünk, bizony, mindig megtapasztaltuk, hogy az Úr aláhajol, utánunk jön, megkeresi az elveszett bárányát és nem hagyja.
A kálvinizmus azonban segít eligazodni. A Sebestyén dogmatika szerint a bibliát különböző témákra lehet felosztani, ilyen többek között a szótérológia, azaz a megváltástan, és a keresztyén etika, azaz a keresztyén cselekedetekről szóló tanítás. Itt ezt a két témát keverik össze. Mi a baj? Ha veszünk egy órát, egy gépkocsi sebességváltót, és egy biciklit, mindháromban találunk fogaskereket – ám ha egyiket a másik helyére akarjuk illeszteni, nem fog működni. Pedig fogaskerék – fogaskerék, mégsem csereszabatos. A szótérológiába illő kijelentések az etikában mást jelentenek, nem fog működni a dolog, félremegyünk. Erre való a dogmatika, ami helyre teszi a dolgokat, és azonnal jelez, ha valami nem odavaló.
Feljegyezték, hogy Károli Gáspár fordítását egy kisebb csoport segítette, és bizony becsúszott egy-egy szó rossz fordítása, amin kapva kap a rossz dogmatikát használó, és máris félremagyarázza a bibliát, esetünkben ezt az igeszakaszt.
Most térjünk rá a konkrét problémára. Az ok egy téves fordítás.
A lemetsz szó jelentései az eredeti szövegben:
αἴρω (airó)
1) felemel, felvesz
2) magával visz, visel, hord
3) kivisz, elvisz
4) eltávolít, elragad, megszerez; bizonytalanságban tart
5) kiszakít, megsemmisít
A dogmatikát vezetőként alkalmazva, itt a felemel a helyes jelentés. Helyesen tehát a fordítás:
Ján 15:2 Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, (lemetsz helyett) felemel; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Egy szőlőművelést folytató ember tudja, hogy amikor a szőlővesszők megnőnek, és lehajolnak a földre, már nem metszik le, hanem felemelik és felkötözik. Ugye, hogy mennyire szívet melengető mindjárt az üzenet? De menjünk tovább, itt a következő szó:
Ján 15:6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. –
Itt a ragozással van baj, ez tárgyas ragozás a görög szövegben, helyesen tehát:
Ján 15:6 Ha (valaki helyett) valami nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
Mire mondja akkor a Szentlélek hogy megég?
A legjobb magyarázó az Ige, keressük hát meg az Ige magyarázatát: Mivel itt az etikáról, a cselekedetekről van szó, akkor tudjuk magunkról, hogy vannak olyan dolgaink, amelyek Isten szemében semmit sem érnek, és vannak olyanok, amelyekért jutalmat kapunk a mennyben, 10 várost, 5 várost, stb. Mi fog megégni?
1Kor 3:14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
1Kor 3:15 Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
Mit jelent ez? Ha a választott (tegyük fel) kizárólag haszontalan dolgokat tenne (ami lehetetlen) attól ő még a mennybe kerül, csak kincsek nélkül, és mintha tűzön ment volna keresztül.
Szó nincs tehát arról, hogy a kapott kegyelmet el lehet veszíteni, vagy ki lehetne esni a kegyelemből!
Végezetül pedig a döntő érv: E szakaszban az Atyáról van szó, és ha azt állítja valaki, hogy az Atya a nem termő vesszőt levágja és elégeti, akkor azt mondja, hogy az Atya ítél. Ennek az Ige egyértelműen ellene mond:
Ján 5:22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
E bizonyítás után örvendjünk Jézus kijelentésének, mert bizony nem gúnyolódik, hanem örömhírt mond:
Ján 15:11 Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”
Ámen.
