Szerző Téma: Félelmeink és szorongásaink  (Megtekintve 92935 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

kiscsillag

  • Vendég
Félelmeink és szorongásaink
« Dátum: 2007 Július 24, 11:43:40 »
Mi a félelem és hogyan lehet legyőzni azt?

Mindannyiunk számára ismerős ez az "érzés", hisz hozzátartozik az életünkhöz.

A félelemnek sokféle arca létezik. Egyrészt segít nekünk a vészhelyzeteket felismerni és leküzdeni. Amikor viszont már szabályozhatatlanná válik, úgyhogy az ember állandóan riadókészültségben van, akkor a félelem börtönné lesz, elzárja az utat az élet elől.

Alig-alig merünk beszélni erről. Szégyen? Összeegyeztethetetlen a keresztyén tanítással?

Igen, nekem is az az ige jut az eszembe, amiről János apostol beszél. A szeretet kiűzi a félelemet és  hogy a félelemben élni gyötrelmet jelent.
Senki nem akarja magának ezt az állapotot és mégis ott van sokszor az életünkben.

Aztán létezik az a fajta félelem, amelynek nincs is neve. Az ember,amikor fél az élettől, a betegségtől, a haláltól.

Istennek nem volt tervében a félelem.

maria

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #1 Dátum: 2007 Július 24, 13:37:53 »
Nagyon jó a téma Shalom! Valóban a szorongásról és a félelemről nem igen beszélnek, mert sok esetben az illető előtt is rejtve van. Nem minden félelmet veszünk észre, csak már akkor, amikor elhatalmasodott. Jób nagyon áldottan fogalmazza meg:

Jób 3:25. Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.

Még nem történt meg vele a rossz, de már előre félt tőle.
A kis félelemnek nem is tulajdonítunk sokszor jelentőséget, pedig ez nagy hiba. Miért? Mert azt hisszük az leküzdhető. Egyáltalán nem tudjuk a saját erőnkkel megtenni, annyira alaptomos. A félelemnek is vannak fázisai. 1, Félelem: Amikor nem igen figyelünk rá, csak a tudatunkban van, de a felismerés még távol van. 2, Félelem: Amikor már szorongással jár, akkor nincs egyedül visszaút. Segítségre szorulunk, mert a pánik erőt tud venni az emberen és legyőzi. 3, Félelem: Isten ellen fordulás. Az elmét ilyen esetben többnyire a sátán irányítja.

Ha beengedjük a félelmet, akkor az előbb vagy utóbb szorongással jár. Kialakul a pánik, ami átmegy depresszióba és olyan kémiai anyagok szabadulnak föl a testben, ami beteggé teszi. Az egészséges szervezet képes arra, hogy a mérgező anyagokat kilökje magából. A félelemnek vannak fázisai. Eleinte csak pánikol az illető, de ha nem szűnik meg a félelme, akkor megbetegíti.

kiscsillag

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #2 Dátum: 2007 Július 25, 13:19:12 »
A félelem az első ember pár életében akkor jelent meg, mikor a bűneset után Istennel kerültek szembe.
Elrejtőztek,mert féltek.
Előtte semmilyen fenyegetésnek nem voltak kitéve, ezért nem is ismerték azt. Amikor függetlenítették magukat Istentől, megjelent a félelem.

Először tehát az Isten és ember között alakult ki , következményként a bűnre.
Az elidegenedett ember elveszítette elrejtettségét és biztonságát.

Miután az ember szembeszállt az Istennel, ellenségévé lett a másik embernek is.
Ember ember ellen támadt.

Mindezek gyökere a bűn és ezáltal hozzuk születésünktől fogva magunkkal a félelmet.

Ez a lelki állapot megfojt és megöl. Először talán "csak" lelkileg, majd testileg is nyomorba dönt.
Elveszi az ember erejét a mától!

Hány de hány napot és éjszakát töltünk el azzal, hogy olyan dolgok szorongatnak bennünket, képzeletünket, gondolatainkat, amelyeket úgysem tartunk ellenőrzésünk alatt, és amelyek feltehetően soha nem is következnek be!

"Az életem tele volt borzalmas szerencsétlenségekkel, melyek javarészt sosem következtek be." (Montaigne)

Jézus gyermekeiként ne így éljük le földi életünket!

kiscsillag

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #3 Dátum: 2007 Július 25, 13:48:35 »
Jézus azt mondja és nagyon sokszor olvassuk a Bibliában ( állítólag minden egyes napra jut egy évben, tehát 365-ször fordul elő a Szentírásban): NE FÉLJ!

Isten tudja, hogy ez az alaptermészetünk része, hogy félünk.

De hogyan ne féljek, ha félek? Hogyan lehet legyőzni a félelmet?

Hiába akarok nem félni, ha félek , mert a félelem erősebb bennem, mint az akarat.
Az értelmemnek és az akaratomnak nincs akarata a félelmem felett?

Ha a gyökerekig akarunk leásni, akkor eljutunk addig, hogy félelmeinknek nem tárgya van, tehát nem valamitől vagy valakitől félünk igazából, hanem FÉLÜNK. Megmagyarázhatatlanul, vagyis  az ok a BŰN, az elszakított állapot Istentől.

A megoldást is ezért itt kell keresnünk!

Ne féljetek --- Bízzatok ! Jézus azt mondja, én vagyok!

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #4 Dátum: 2007 Július 25, 17:04:48 »
                   
FÉLELEM

   Isten hívő népét az jellemzi, hogy Jézust követve soha nem a világtól fél, hanem az eleve elrendelt utakat kutatja. Aki a világtól riadozik, az még nem Jézus útján jár. Ez megmér minden keresztyént, minden gyülekezetet, minden lelkipásztort. A magyar református egyházat is megméri, hogy kitől függünk mi. Politikusoktól, vagy Istentől? Pénztől, vagy az Igétől? Mindenkit megmér, velem együtt. Kitől félünk mi? Attól, akitől függünk. Van aki Istentől fél, van, aki a világtól. Kitől félsz te? Ki irányít döntéseidben? Isten, vagy valami világi megfontolás? – Főleg akkor fontos ez a kérdés, amikor mi praktikusan úgy látjuk, hogy ezt, vagy azt kellene tenni, de Isten Igéje megtiltja. Olyankor kinek engedelmeskedünk? Istennek, vagy a világ szerinti értelemnek? Ez méri meg minden keresztyén magatartását. Szoktuk mondani az olyanokat, hogy: „Nem viszem a gyerekemet hittanra, mert...”  „Nem érek rá Isten Igéjének olvasására, mert...” „Ma nem megyek bibliaórára, mert...” Meghirdette a lelkipásztor, hogy aki tud segítsen (mondjuk parókiaudvart csinosítani), mennék is, de...” Nos, akkor kinek is engedelmeskedünk?
   Ez megmér minket is és az egész egyházat is. Így is lehetne kérdezni: Megijeszthetőek vagyunk-e a világtól? Képes-e a világ engem megriasztani? Valaki üzen valamit, és akkor megriadunk, hogy: „Jaj, mit is mondjak neki?” Mint látjuk, Jézus a hétköznapjaiban megáll. Határozottan és nagyon keményen. Miért? Mert az Atyától vesz mindent és az eleve elrendelt úton jár. Akkor is, ha tudja, hogy ez az életébe kerül. Másként nem is lehet Isten útján járni. Kóborolni, őgyelegni, meg szédelegni erre-arra ebben a világban lehet, de Isten útján járni csak ezzel a halálos elszántsággal lehet!
   Nem tudom, hogy ki tudja azt, hogy mi sem véletlenül, hanem Isten rendeléséből élünk és halunk. Milyen szép imakérés lenne azt kérni az Atyától, hogy: „Add Uram, hogy ne csak a te dicsőségedre éljek, hanem a te dicsőségedre haljak is meg!” – Lehet ám Isten dicsőségére meghalni is! Bizony ilyen mély ez az üzenet.
   Olvastam valahol, hogy Angliában VIII. Henrik idején a westminsteri  apátságban volt egy Latimer nevű prédikátor, aki Istenen kívül senkire  és semmire nem volt tekintettel. Mindig Istent igyekezett szolgálni. Egyik alkalommal a prédikációja előtt bejött egy ajtónálló, ünnepélyesen meghajolt és háromszor elkiáltotta: „Latimer! Latimer! Latimer! Ma a templomban a király van jelen!” – Ebben egyfajta burkolt figyelmeztetés volt, hogy most aztán úgy beszélj ám, hogy jelen lesz VIII. Henrik. Latimer ugyanolyan ünnepélyesen megállt középen. Ő is háromszor kiáltott: „Henrik király! Henrik király! Henrik király! Az istentiszteleten a Királyok Királya van jelen!” Vegyük és éljük mi is így az Igét:

                  
mert mindenhol Jézus van jelen!

kiscsillag

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #5 Dátum: 2007 Július 26, 14:23:21 »
Istentől elszakadt  világban élünk, ahol a gonosz minden erejével azon van, hogy Istenbe vetett bizalmunkat megtörje.

Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy a világban nyomorúságuk van (Jn.16,33). Egyes fordítások, ezt a félelem szóval adják át. A világban félelemeink vannak, szorongásaink, de Jézus folytatja a körülölelő szeretetével, hogy "bízzatok: én legyőztem a világot".

Isten azt ígéri, hogy hívő keresztyénként elsődlegesen nem a világban, hanem KRISZTUSban vagyunk!
Benne vagyunk elrejtve!
Jézus halálával és feltámadásával legyőzte a világot, Őbenne pedig mi is részesei vagyunk a győzelemnek.

Szabadságra vagyunk elhíva, nem pedig arra, hogy félelmeink uralkodjanak rajtunk!

DE  miként lehet ez a TÉNY valósággá az életünkben?

Nem elérhető salome72

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #6 Dátum: 2007 Július 26, 21:31:23 »
Volt idö,mikor a félelem a hatalmába keritett engem is és egyszer a gyülekezetünkben volt egy amerikai pásztor aki ezt az Igét mondta nekem:"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten ,hanem az erő,a szeretet és a józanság lelkét"Tim1:7.sokszor mondogattam és a félelem eltünt!

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #7 Dátum: 2007 Július 26, 21:49:01 »
Dicsőség Istennek!  :igen:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

kiscsillag

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #8 Dátum: 2007 Július 27, 17:33:21 »
Az Igében azt olvassuk, hogy " a szeretetben nincs félelem", és aki fél , az nem lett teljessé (egyes fordítások szerint tökéletessé) a szeretetben.

Tehát, amit az ember keres,az nem más, mint a Szeretet. Itt van ebben elrejtve a félelem feletti győzelem.
A kulcsszó: SZERETET

Hogyan lehet megszabadulni a félelemtől, hogyan lehet győzedelmeskedni felette, ebben van elrejtve.

A szeretet legmélyebb titkába visz bennünket ez a gondolatsor.

A félelem lelkülete jár át bennünket, ha nem a szeretet impulzusai közelítenek felénk. Ez az állapot emberekhez kötött. Tartunk a másiktól, vagy egy adott szituációban, amikor azt gondoljuk tárgyaktól félünk, vagy helyzetektől, a félelmet magunkra vetítjük vissza.

A félelem akkor szünik meg, ha engedjük a szeretetet felénk áradni és mint egy szűrőként rajtunk is tovább áradhat mások felé.

Azonban az alap probléma, hogy az ember nem tud helyesen szeretni, ezért fél.

kiscsillag

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #9 Dátum: 2007 Július 27, 17:59:33 »
Mit is érthetett Jézus a szeretet alatt?

Azt az életveszélyes szeretetet, amely képes meghalni a másikért.

Nemcsak úgy, hogy az ember képes áldozatot hozni a felebarátért - " az szeret igazán,aki életét adja a barátaiért" - hanem úgy is, hogy már nem magáért van, csak másikért.

A valódi, a "teljes" szeretet halálos szeretet!

Ez a szeretet erőssé tesz, annyira hogy nem kell félnünk!

Az erős nem fél, csak a gyenge fél!  A félelem annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok...védtelen...megölhető...kiszolgáltatott...tönkretehető...kifosztható... :pityereg:

kiscsillag

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #10 Dátum: 2007 Július 27, 18:27:05 »
Meg kell tanulnunk, hogy nem egyedül élünk a világban, nem magunkért vagyunk. A másikhoz hozzá tartozom, még ha a világ ellenkező pontján is él.
Nincs olyan , hogy egyedül élem meg a keresztyén hitemet. A kereszt összekapcsol és nem pedig elválaszt. Nincs ellenség, akitől félnem kell és nem vagyok ellensége sem senkinek,akitől félnie kell bárkinek is.
Ha így kezdek viszonyulni a felebarátomhoz, akkor már nem félek, hanem féltem őt!

Eddig eljutni pedig csak a szeretettel lehet.

Jézus,aki vízen járt, halottakat támasztott fel, és le tudta csöndesíteni a tengert, hagyta magát megkínozni és megölni. Az értünk való teljes szeretet lett urrá benne.
 
Mert az igazi szeretet nem legyőzhető!   Minden más ,ami a "szeretlek" sziruppal van leöntve meghal és erejét veszti, de az  Istentől való szeretet, az örök!

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #11 Dátum: 2007 Július 27, 19:55:54 »
KITŐL FÉLJ?

   Nagyon szomorú vagyok, amikor a televízióban és máshol is olyan panaszokat hallok, hogy némely keresztyén embereket az elmúlt rendszerben hátrányosan megkülönböztettek. Mi bajuk lehet ezeknek az embereknek? Nem mondta meg ezt az Úr Jézus előre? „Ha engem követtek, mindaz megtörténhet veletek, ami velem történt”. „Mert nem nagyobb a szolga az ő Uránál!” Miért kell ezért panaszkodni és reklamálni, különösképpen utólag? Azután azok, akik a televízióban méltatlankodnak, mindannyian élnek! Egyik sem halt meg, egyik sem lett mártírja Jézusnak. Akkor pedig mi a bajuk? Bizony furcsa dolog ez.
   Az igazi keresztyének nem panaszkodnak. Az igazi keresztyének szenvedhetnek is az Úrért. Sőt, hálát adnak, ha szenvedhetnek őérette, ahogyan azt az apostolok is tették. Óriási dolog, ha szenvedhettem az Úrért és nagy dicsőség ez – mondja  az igazi keresztyén –, mert  ebből megtudom, hogy Jézus barátja vagyok. Csak az igazi keresztyének tudnak az apostol szavaival imádkozni: „Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet!” (Cselekedetek könyve 4:29) Aztán jöjjön aminek jönnie kell. Ha szenvedés, akkor is bátorsággal tesznek hitvallást.  Az apostolok nem azért könyörögnek, hogy ne kelljen szenvedniük. Azért mi szoktunk könyörögni. Ígérte-e valahol Jézus, hogy az övéit a földi nyomorúságoktól meg fogja óvni? Nem ígérte. Akkor, ha nem ígérte, mire föl reklamálunk? Amit Isten nem ígért, azt nem is kell tőle elvárni.
   „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.” Jézus valódi vigaszt ad ebben az Igében. Azt mondja a mi Urunk: Ne féljetek, a  testet megölhetik ugyan, de azután többé nem árthatnak! Ezt ígéri az Úr. Azt, hogy hitvallóit a Sátán és földi csatlósainak támadása eléri ugyan, de ez a hatalom a fejünk fölött csak ideig-óráig tart. Mert ellenségeink uralma korlátozott. Csak a földi életre korlátozódik. Ez a vigasz. Erre néz előre minden keresztyén mártír. „De megmondom néktek, kitől féljetek – Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom néktek, ettől féljetek.”
   És az ki lehet? Ki lehet az, akinek van hatalma arra is, hogy a gyehennára vessen? Megvallom, hogy én évekig arra gondoltam, hogy Jézus itt a Sátánról beszél. Elkezdtem vizsgálni a Bibliát, s különös dolgot fedeztem fel. A Sátántól való félelmet sehol nem tanítja a Biblia! A Sátánnak nincs hatalma az ember élete fölött. A Sátán, Isten engedélye nélkül semmit nem tehet. Pláne a hitvallók fölött nincs hatalma. Az Ige azt mondja, hogy kapaszkodjunk az Istenbe, álljunk ellen az  ördögnek, nem pedig azt, hogy féljünk az ördögtől.
   És így győzhetünk a gonosz felett? Isten népe igen. Ez Isten népéről, a hitvallókról szóló igehirdetés. Az természetes, hogy Istennek csak a hitvallók engedelmeskednek, és kizárólag azok képesek ellenállni ellen az ördögnek. Teljhatalma egyedül Istennek van! Ember az emberi lelket meg nem ölheti, de a Sátán sem. Ám Isten megölhetné az ember lelkét is. De Isten ezt nem teszi, hanem elveti, (és ez az a bizonyos pokol, Istentől elvetve lenni). Bibliai nyelven ezt így mondjuk, hogy kárhozatra vetve lenni. Tehát ez az igeszakasz hajszál pontosan azt jelenti, hogy csak Istentől féljetek! Egyedül neki van hatalma arra, hogy a gyehennára (pokolra) vessen. Ez azt jelenti ám, hogy Istennek szolgái rettenthetetlen emberek lesznek. Olyanok, akikre furcsán néznek az emberek, akiket talán normálisnak sem tartanak. Mert ezek az emberek, akik az Úrban bíznak, az embertől nem félnek! Akikben viszont az Istenfélelmet az embertől való félelem legyőzi, azok az emberek még nem Istenéi.
   John Knox Skócia reformátora. A skót hitvallás megfogalmazójának sírboltjára ez van felírva: „Itt nyugszik annak teste, aki jobban félt az Istentől, mint az emberektől.” S őt valóban ez jellemezte, akármit tettek vele, akárhogy fenyegették, hirdette az Igét, mert jobban félt az Istentől mint az emberektől.
   Az eddigiekből az következik, hogy: az a természetes, hogy Istennek  hitvallóit ezért gyűlöli a világ . Esetenként meg is öli. Ezért mondja a fentieket Jézus. Mindenképpen rágalmazás, rágalomözön és gáncsoskodás közepette él az, aki az Urat követi. Ám a hívő emberek számára ez teljesen természetes, mert így van kijelentve az Igében. A hívő embereket előbb vagy utóbb gyűlölni fogja a világ.
   Hogy lehet így élni?  kérdezheti valaki. Hogyan lehet gyűlöletben, gáncsok közepette élni? Nos, egyrészt minden gyülekezetben vagy faluban akad egy-két hitvalló testvér, s mivel azokkal jó a lelki közösség, az erősíti a hívő embert. Másrészt tudjuk az Igéből, hogy ez a nyomorúság csak a földi élet végéig tart, azután mehetek innen az Úrhoz. Akkor ezek meg fognak szűnni. Harmadsorban pedig, Jézus az övéinek többszörös vigaszt ad. Ebből is látjuk, hogy ez az ígéret-sorozat csak a hitvallóinak szól. Mert más erre nem szorul rá. Ugyanis,

        
aki nem tesz bizonyságot az Úrról, annak erre nincs is szüksége.
   

kiscsillag

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #12 Dátum: 2007 Augusztus 01, 11:14:57 »
Jézus megmutatta hogyan kell úgy szeretni, hogy az ne félelmet keltsen magunkban és másokban.
A teljes, tökéletes szeretet űzi , törli el félelmeinket. Ez egy életre szóló lecke.
Tanulással jár!

A félelem ellenszere a szeretet és ezt tanulnunk, gyakorolnunk kell!

Hogy látják sokan Jézust?  Akit összevertek, megaláztak és megöltek a Golgota kerseztyén, egy vesztes volt?
Akiket megérintett Jézus szeretete azok tudják, hogy ott a drámában Isten SZERETETE győzött, és a félelem lett a vesztes.
Ott Isten úgy mutatta meg erejét, hogy abban a szeretetlen világ összeroppan.

Mert a tökéletes szeretetnek emberi ésszel felfoghatatlan, végtelen hatalma van.

Megkapjuk tehát a választ a félelmeink legyőzésére!

Hogyan győzhetünk tehát: szeretettel!  Nem olyan szeretettel,ami gyengeséget szül, hanem a "tökéletessé váló" szeretettel!
Idáig eljutni azonban nagyon nehéz, mert komoly munkával jár és önmagunkból el kell hagynunk valamit.

A halállal kell szembenéznünk! Hisz valóján minden félelmünk gyökere.
Ha pedig nem félünk a haláltól, akkor tudjuk igazán szeretni az ÉLETET .

Isten formálja a Te életedet is a tökéletes szeretetre!

Nem elérhető kati

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 152
Mi a fontos ?
« Válasz #13 Dátum: 2007 Szeptember 27, 21:19:57 »
Mi a Fontos ?

    Nem az a fontos,hogy Isten teljesítse a kívánságunkat,hanem az,hogy megteszük az Ő akaratát
    Nem az a fontos,hogy mit gondolnak és mondanak rólunk mások,hanem az,hogy Isten milyennek lát bennünket.
    Nem az a fontos,hogy csak egyre nagyobb bibliaismeretre törekedjünk,hanem az,hogy az
    ismereteket gyakoroljuk az életünkben.
    Nem az a fontos,hogy mindig boldogok legyünk,de jobb és fontosabb,hogy a környezetünket
    boldoggá tegyük.
    Nem az a fontos,hogy a fájdalmaktól megkíméljük magunkat,hanem az,hogy szenvedéseink
    által Isten elérje célját az életünkben.
    Nem az a fontos,hogy sokáig éljünk,hanem az,hogy naponta engedelmeskedjünk Istennek.

(Vetés Aratás-ból)
Én pedig Istenhez kiáltok,és az Úr megsegít engem(Zsolt 55:17)
Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged (4Móz 6:24

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #14 Dátum: 2007 Szeptember 27, 22:20:37 »
 
  Kedves Kati!

 Ez most nagyon "talált"...
Mind... de az utolsó három... az ma nekem nagyon "aktuális"...

Köszönöm!

Áldjon az Úr! :05: