Olyan sok esetben azt tapasztalom a keresztények körében, hogy mindig bizonyítani akarnak. Pl. Mostantól fogva nem bántok meg senkit, mostantól fogva csak szeretni fogok mindenkit, mostantól, alázatosabb leszek, elismerem, hogy egy senki vagyok, egy nulla vagyok, egy bűnös vagyok.... Ez tudod mit jelent? Te magad akarod megváltoztatni az életedet. Kihagyod ebből Istent. Azzal szembesülsz, hogy ismét ott fogod magad találni, ahol eddig elbuktál. Én folyton azon görcsöltem, hogy nehogy megbántsak valakit, megtudjak felelni másoknak. Elkezdtem azt tenni, amit mások mondtak, végül rájöttem, egy görcs vagyok és nem sajátmagam. Aztán elkezdtem kárhoztatni magam. - Én soha nem tudok jó lenni, már Isten sem figyel rám, és csak sanyargattam magam egyfolytában. Azt hittem ez alázat, ez a kis önfényezés. Isten pedig mutatott egy Igét. Nem kéri az én áldozatomat! Ki vagyok én, hogy kárhoztassam más szolgáját? Rájöttem én már nem vagyok a magamé, hanem Istené vagyok. Az Ő szolgálója, akárcsak ti, te. Ma már nem görcsölök, hogy jó legyek. Mire észbekapok, már más vagyok mint voltam. Hagyom, hogy Ő vegye le rólam és ne más, a rossz szokásaimat. Szálka-gerenda szindróma! Isten így is tud használni az Ő dicsőségében. Megbántok valakit? Igen, akárcsak te! Mindig szeretetben járó vagyok? Nem, akárcsak te! Tudok, haragudni? Igen, akárcsak te! Jobb vagyok mint te? Nem! Egyálatlán nem. Akkor miben különbözünk? Abban, hogy én meglátom a te hibádat, ki is igazítalak, te meg az enyémet és te is kiigazítasz! - persze azt hiszem/szük, hogy szeretetben teszem/szük- Miben vagyunk akkor egyek? Miben egyezünk? Az Úr Jézusban!