Szerző Téma: Félelmeink és szorongásaink  (Megtekintve 92948 alkalommal)

0 Felhasználó és 4 vendég van a témában

maria

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #30 Dátum: 2008 Február 05, 19:06:18 »
t.zoli! Ha elgyengülsz, akkor gyere ide és ezeket olvasd el.

Nem elérhető E.Edit

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1427
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #31 Dátum: 2008 Február 08, 08:48:03 »
Kedves Edit,

Szóval megútáltad magad és sírtál - vagy mások elvárásai alól szabadultál? Kérlek ne érts félre, nagyon érdekel az életed és egyáltalán nem játszani akarok. A kérdés - ami a bűneid átka volt, amilyenné tett, amennyire nem tudod megtenni amire Jézus kér - pl 1Kor.13 - ejtett kétségbe? Vagy az, hogy szentek legyetek - mert a ti Atyátok szent? - szóval ez volt a mester, aki a kegyelem királyi székéhez vezetett? Meghaltál ennek? Mintha előtted feszítették volna meg Jézust - a bűneidért? Harcolsz az ördöggel?
Tudom, sok kérdés - mind fontos.
szeretettel Sándor

Kedves Sandor!
Elnezesedet kerem,hogy csak most valaszolok.Egyszer netem nem volt,aztan meg idom.De nem akarlak valasz nelkul hagyni.
Szemelyszerint a masok elvarasai kotottek guzsba.Ugy gondoltam,akkor leszek "jo keresztyen",ha olyan leszek mint ok,bar sokmindenbe nem ertettem eggyet veluk.Eleve mas temperamentumu vagyok,raadasul forradalmibb.Hivo csaladba nottem fel es a kornyezetem sok "kegyes" keresztyenbol allt.Idobe telt amig megertettem,hogy Isten nem azt akarja,hogy olyan legyek mint ok,hanem onmagam legyek.Meggyozodesem,hogy nincs "recept" keresztyenseg.Isten nem sablonra teremtett mindket.Csakhogy ok ezt maskent lattak.Ugy ereztem,hogy,ha en nem ugy gondolkodom,viselkedem,csinalok dolgokat mint ok,akkor mar nem is vagyok jo.De sehogysem tudtam olyan lenni,mert akkor mar nem voltam onmagam.Kenyszerzubbonyt ereztem magamon.Idobe telt amig sikerult ezt levetkoznom es megtapasztaltam a felszabadulast.Addig fejlodni se tudtam semmit,utanna pedig "szarnyaltam"Ertsd ugy,hogy addig megterni se tudtam,mert ugy gondoltam,hogy csak akkor leszek megterve,ha olyan leszek mint ok.Egyet tudtam biztosan.Azt,hogy hazudni nem akarok,sem eljatszani a megterest,mint nemely fiatal abban az idoben.Lattam oket ahogy vegig csinaljak es az imahaz kapuin kivul mar egesz massak.Ezellen tiltakozott minden idegszalam.
Most is mas vagyok,de tudom,hogy Isten ugy fogad el amint vagyok,lenyeg,hogy a szivem tiszta es oszinte.Szamadassal Neki tartozom es nem embereknek es az o elvarasaiknak.Ha nem olyan lennek amilyen vagyok,most nem lennek itt koztetek sem.Tolluk az ilyen kozosseg tavol all.
Jut eszembe egy pelda.Amikor azt vartak el a poganyoktol a zsidok,hogy ok is korulmetelkedjenek,mert csak ugy lesznek jok es tisztak.Pal meg is intette oket,hogy ne rakjanak olyan igat rajuk amit nem tudnak hodozni.
Szoval en ebbol szabadultam.

Szeretettel Edit.
"Ne félj, csak higgyj!"  Márk ev.5:36/b

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #32 Dátum: 2008 Február 08, 09:10:53 »
Kedves Edit,

Köszönöm a válaszodat és egy nagyon őszinte üzenetváltások kezdetében reménykedem. Először néhány dolgot - nincs kétségem, nem véletlenül vagy itt. Nincs kétségem - Isten előtt állunk és bármilyen emberi szándék is lenne - mégis Isten irányítja ezt a fórumot. Mindenki tart valahol és valami vonzza - akörül folynak a "viták" - ki hogy látja ma onnan, ahol áll - de haladunk. Biztos olvastad néhány hozzászólásomat és remélem - ebben nincs kétséged rólam sem.
Szeretném komolyan venni a hozzászólásokat és érdekel is, ki hogy látja, mit lát, miért és mit hisz. Most nagyon sok mindent kellene csinálnom és nem alkalmas arra, hogy komolyan vegyem a leveledben írtakat - és annak megfelelően válaszoljak - de jönni fogok.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

maria

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #33 Dátum: 2008 Február 08, 09:11:26 »
Edit: Maria elobbi irasat olvasva eszembejutott, hogy mennyit is vajudtam en is azzal, hogy mas legyek, olyan amilyennek masok akartak.

Tudjátok, azért ezt érdemes megszívlelni. Természetesen én sem szeretnék olyan lenni, amilyenné más akar formálni, mint ahogy egyikünk sem. Amikor Isten nevel minket, akkor az változással, változtatással jár. Sokszor lázadunk a változás miatt, mert nem mindig tetszik, ahogy Isten azt elvégzi. Az ó emberünk fellázad és nem akar jó lenni. Nem akarja az alázatosságot. Mi is az alázatosság? A szeretet egyik megnyilvánulási formája. Hát az, bizony elnézi a másik mentalitását, hosszan eltűri a másik furcsaságait, nem szól bele mások dolgaiba, nem üvölti le a másik fejét, nem orrol és nem bántódik meg mindenen... és sorolhatnám. Hát Isten ilyenné formál minket. Mi vagyunk az agyagedények, Isten a Mesterünk. Ahhoz, hogy ezt eltudja végezni, bizony lesznek okoskodó Mariskák, meg Bözsikék, Pistukák, akik az utunkba fognak kerülni és megmondják a frankót. Erre is szükségünk van. Csupán azért, mert különben hogyan tudnánk az Úr elvárásainak megfeleni, ha nem tapasztalnánk meg? Csak a reakcióinkból ismerjük fel, hol hibázunk. Ne kérjünk Istentől változást, ha nem bírjuk elviselni a változtatást. Vagyis, ne kérjünk esőt, ha közben meg dühössek leszünk mert sár van!  :igen:

Nem elérhető E.Edit

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1427
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #34 Dátum: 2008 Február 08, 10:08:06 »
En mar csak az Urtol fogadok el valtoztatni akarast az eletemben :igen:
A felelemrol jut eszembe:
Nagyon sokat szenvedtem a ferjem tobb mint 10 evig tarto alkoholizmusa miatt.Megjegyzem,nem agressziv fajta volt,tehat soha nem bantott fizikailag.Annal inkabb pszihikailag.Nem tudtam soha beletorodni,szabalyosan szenvedtem.Egy idegroncs lett belolem,depresszios lettem,panik beteg lettem.Rettenetesen feltem mindentol.Allandoan valtozast akartam de nem lattam a kiutat.Rengeteget imadkoztam es egy ido utan mar abba is belefaradtam,majdhogynem feladtam.Akartam is valni,nem is.Feltem egyedul maradni is,de igy se akartam maradni.Noverem annyit kerdezte,hogy tulajdonkeppen mit akarok.Sokaig nem tudtam megfogalmazni mit is akarok.Most 3 eve mielott szanatoriunma kerultem idegosszeroppanassal vegre sikerult megfogalmaznom,"Tobbet nem akarok felni".Az Ur csodat tett az eletunkbe es ferjemet megszabaditotta teljesen.Nem tudok eleg halas lenni Neki erte.
Csodalatosak az Ur utjai.Mikor a mai "Napi lelkimorzsak"-at irtam,nem gondoltam,hogy errol tovabb lesz szo.
Mindenkinek mondom,hogy feljen a felelemtol.Soha ne engedje meg ezt az erzest az eletebe,kuzdjon ellene nagy erovel.Mert nagy rombolast tud vegezni.
"Az Istenfeloknek minden javukra van".Az Ur,javamra forditotta azt a helyzetet is,mert nagyon sok mindent kimunkalt bennem a nehez idok alatt:beketurest,hosszuturest,alazatot,megbocsatast,viszonzast nem varo szeretetet,segiteni akarast...stb.Agaskodo szarvaimat is letorte.Dicsoseg neki erte!Sokaig nem ertettem,hogy ,hogy lehet halat adni a nehez helyzetekert,megprobaltatasokert.Mostmar ertem.

Mennyei edes Atyam!
Nincs eleg emberi szo arra,hogy megkoszonjem azt a csodalatos munkat amit elvegeztel a ferjem es egyben a kettonk eletebe.Magasztallak Teged erte.Szivemet es eletemet tudom adni csak Neked,legy Te mindenkoron Ur abba.Cselekedj belatasod szerint velunk.Hiszem,hogy csak azt engeded megtortenni velunk ami a javunkat szolgalja.Tieid vagyunk Uram es azok is akarunk maradni.Felton szereto Istenunk vagy es ez megnyugvas szamunkra.Dicserni es magasztalni akarunk eletunk vegeig.
Amen.
"Ne félj, csak higgyj!"  Márk ev.5:36/b

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #35 Dátum: 2008 Február 08, 11:10:27 »
Kedves Edit,

Az Úr sok mindenen keresztül üzent neked és utólag már sokkal jobban látod, mint akkor. Így vagyunk ezzel mindannyian. Néha megszökünk a terhektől - nem vagyunk hajlandóak elfogadni a satut, de Isten úgyis utolér. Úgy mondja, ha futsz, gyorsan fuss - mert üldözőid is gyorsak lesznek. Elfutni a hibáimmal - egy másik házasságba, másik munkahelyre, a valakinek megfelelni akarásból - menekülés. A szabaduló művészek nem Isten kezéből fogadják el amit kapnak, nem üzenetnek tartják - hanem kihívásnak. Olvassuk, a hitetlen férjet nem hagyhatja el a hivő asszony, mivel a jelenléte (közvetítése) - kapcsolatot nyújt számára az élethez. Nem a hivő asszony a fontos, a másikat tartja sokkal fontosabbnak - aki a kárhozat felé megy. Ő már túl van a halálon, neki már nem a maga természete a fontos. Nem erölködésből, hanem mert odatette teljesen - nem Anániás módjára.
A bűn egy állapot. Isten azért haragszik érte, mivel árt nekem. A magamé és a másé is - de velem kezdni és majd rajtam keresztül jön a másik. Az a tűz, mikor a szemét öngyulladásba kezd, nem baj - mikor megüt és fáj. Isten soha nem fogadja el azt az áldozatot - ahol nincs az oltáron az áldozat, hanem a magam jócselekedeteit hozom. Az engedelmességet mégegyszer leírom. Az enged szóból ered és egy állapotot tökröz. Nem egy szófógadó pillanat, mikor megértem - hanem átadás, engedés - és hit által értem meg.
Engedni az óember nem tud. Nincs lehetőség megváltani - szüntelenül gonosz és képtelen a jóra. Jócselekedetei mint a szennyes ruha - maga dicsőségére. Isten azt szeretné, ha egy érdemed lenne - hinnél neki. Rengeteg igérete van. Igy lesz az igája gyönyörűséges és könnyű - nem tudom magam összeszedni, nem tudom megígérni, olyan leszek - amilyenné ő akar formálni, mert nem is tudom, milyen az. Tisztíts meg és tiszta leszek. Tiszta szívet teremts bennem Ó Uram. Ezek tetszenek Istennek. Ábrahámnak is a hite tulajdoníttatott igazságul nem az, hogy Lotot vitte magával, milyen rendes ember.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #36 Dátum: 2008 Február 08, 15:57:22 »
Kedves Katus,

Nagyon örülök neked. Annyit szeretnék mondani, a bizalmatlanság az hitetlenség. Úgy múlik el, ha minél jobban megismered a mi Urunkat. Az Igazság üzi ki a félelmet is. Ugyanaz. Az Igazság és az Élet - de nem ragozom, tudod te.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #37 Dátum: 2008 Február 08, 18:32:27 »
Hallottam Cseri Kálmán egyik igehirdetésében, hogy a félelem, bizonyos fokú hitetlenség...
Aki fél, nem hisz Isten ígéreteiben...
A Bibliában 365x van leírva, hogy:"ne félj..."  :05:

Tehát minden napra jut egy...
Annyira megértettem akkor, hogy nem lehetek hitetlen... és nincs semmi okom a félelemre...
Mert akit Jézus "markaiba metszett"... annak nincs oka semmi félelemre, még ha megrendül  is körülötte a föld... akkor is Jézus az ő oltalma és menedéke... :2smitten:

Nem elérhető Katus73

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 233
    • Életem Krisztusban
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #38 Dátum: 2008 Február 08, 18:46:00 »
Igazad van kövecske.
Ezt én így is éltem meg túlnyomórészt, de párszor, és sajnos most is, hagytam kicsúszni a lábam alól a talajt.
Aki szánt, reménység alatt kell szántania - nekem is.
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja szíved kéréseit." Zsoltárok 37,4

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #39 Dátum: 2008 Február 08, 18:56:46 »
Kedves Zoli, ezt írod: Szeretném én is letenni a félelmeimet és szorongásaimat...

Hadd bátorítsalak... ne feltételes módba... és  ne így írd... SZERETNÉM...

AKARD letenni... fogd magad... menj oda lélekben Jézushoz, és tedd le a félelmeket a terheket... mondd azt: "Uram, ha akarod, meg tudsz szabadítani a félelmeimtől... én MEG AKAROK  tőlük SZABADULNIi, és teljes szívemből Benned bizni, Benned hinni, Benned remélni..." :05:

Én így csináltam... és lelki füleimmel szinte hallottam, amikor azt mondta Jézus: "akarom, hogy ne félj, csak higgy... :2smitten:
Csodálatos érzés..., amikor felállsz térdeidről, és érzed hogy lehullott az addig nyomasztó teher... a félelem...
Mert Jézus senkit nem küld el aki Hozzá megy... Azt mondja az Ige:

Mt 11,28
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.


Ezután csak azt kell tenned, hogy elfogadod a bűnbocsánatot... elhiszed, hogy amit Jézus mondott IGAZ... hogy valóban megnyugvást ad...

Elhiszed, megtapasztalod, hogy igaz ez az Ige is, amit mond Jézus:

...és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; Jn 6,36/b


Nem küld el senkit Jézus... csak hittel kell odamenni a kegyelem királyi székéhez...


Szeretettel:
kövecske




kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #40 Dátum: 2008 Február 08, 19:05:51 »
Igazad van kövecske.
Ezt én így is éltem meg túlnyomórészt, de párszor, és sajnos most is, hagytam kicsúszni a lábam alól a talajt.
Aki szánt, reménység alatt kell szántania - nekem is.


Kedves Katus!  :2smitten:

Úgy örülök, hogy látlak... :2angel:

Igen... sajnos nem Te vagy az egyedüli... sokszor megteszem ezt én is... megingok... de nem tarthat csak pillanatokig... mert az Úr Jézus kitárt karokkal vár, hogy odafussak Hozzá újból és újból...

És tudod mi a csodálatos...? Nincsenek fogadóórái... :05:
Bármikor mehetek...
Nem fogy el  türelme...  hűsége... szeretete átölel, magához von és azt mondja... ne félj gyermekem...  :2smitten:

Csak annyi teszek, hogy némán hagyom, hogy szeressen az Isten... és elhiszem, hogy igaz... hogy SZERET minden nyomorúságom, minden hűtlenségem ellenére  - Ő mindörökre hű marad... :2smitten:


Szeretettel:
kövecske

Nem elérhető Katus73

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 233
    • Életem Krisztusban
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #41 Dátum: 2008 Február 08, 19:15:46 »
Drága kövecske!
Jó téged újra látni. Hiányoztál!

Hát sajnos az én megingásom nem pillanatokig tartott, hanem napokig. Tudom, ez biztos furcsa neked, hiszen megtért hívő vagyok - nem kellene hogy így legyen.

Nehezen hagyom magam szeretni Istentől. Bizony még mindig előfordul, hogy ki akarom érdemelni szeretetét. Én ebben éltem, ebben nőttem fel. Sajnos édesanyám nem tudta kimutatni szeretetét felém (egyébként ő volt otthon a domináns szülő), mindig próbáltam valamit tenni, hogy szeressen - hacsak egy aprócskát is, de hadd érezzem. De ez nem jött össze.
Talán emiatt csúszok mindig ebbe a hibába, hogy nem hiszem el, hogy Isten úgy szeret ahogy vagyok. Persze általában nem ezt élem, hanem Isten szeretetét. Sajnos most elhagytam magam ismét, de most legalább ismét látok egy kis fényt. És teszem a következő lépést előre, hogy egyre közelebb kerüljek az én Uramhoz, Mennyei Szerelmesemhez, mert egyedül az Ő közelségéből fakad az én boldogságom, és megelégedettségem.
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja szíved kéréseit." Zsoltárok 37,4

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #42 Dátum: 2008 Február 08, 19:47:40 »
A szeretet üzi ki a félelmet. A félelem - mindíg ki akar szedni, el akar távolítani attól, hogy higgy. Szeretne elbizonytalanítani, hogy Istent megszomorítsd, ne lásd nagynak, mindenhatónak - hanem félj.
Nagyon sokszor van viszont egy másik hitetlenség, mikor Isten problémát tesz az utunkba, mert meg akar állítani és valami célja van vele - és ekkor félni kezdünk és kérjük Istent, vegye el a félelmet, segítsen át minket, hárítsa el az akadályt mert milyen nehéz most nekünk. Ő tette oda. Mondta, hogy egy hajszál sem esik le a fejedről a tudta nélkül. Hidd el - megy minden Isten terve szerint - jön egy kohó, vagy egy prés - és te az ördögtől akarsz szabadulni - nagyon ravasz dolog ez, ki sugallja ezt ott hátul.
Arra szeretném kérni rémült szívű testvéreimet - ne félj te, hogy Isten nem figyel éppen oda és szólni kell neki. Nem akarok extrém példát magunk elé hozni, mint Jób - bármi érte, áldott legyen az Ö neve. Pedig van ilyen, mikor nem a mi bűnünkből való kiemelés a cél néhány nehéz nappal, hanem mert a mennyben Isten dicsősége a tét. (amúgy ez csak azért van ott - hogy akár még ilyen helyzetben is). Hiába mondja az asszony - amit mond, Jób áll. Barátok is sírnak. Óriási a baj. Ha Isten adta a jót, akkor a rosszat is az Ő kezéből. Nem jó, ha csak buzgók vagyunk de nem megismerés szerint. Hitünknek nem a buzgósága a mértéke, hanem a tárgya.  Az igaz ember pedig hitből fog élni. (nem hiszékenységből - mert akkor fél)
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #43 Dátum: 2008 Február 08, 19:47:56 »
Drága Katus!

Annyira sajnálom, hogy így meg kellett "dolgoznod", a szeretetért... :047:
Borzasztó lehetett...
Persze, így előnyben vagyok Veled szemben, mert én meg hívő családban nevelkedtem...elődeim több dinasztián keresztül hívők... Édesanya... Nagyi... Dédike... :2smitten:
Minden oldalról elárasztott a szeretet... Istennek kimondhatatlan hála és köszönet érte... :2smitten:
Így nehéz még bele is képzelni magam a helyzetedbe...

De  annyit mondok, drága Testvérem az Úrban, azt tutira elhiheted, hogy Jézus nagyon szeret Téged... :2smitten:
Nagyon - nagyon... hisz az életét adta érted... és szeret minden feltétel nélkül...
És ha egy nap 7x fogsz elesni... akkor 7x fog felemelni... ha Hozzá kiáltasz...
És nem fog 1x sem szemrehányást tenni... hogy ejnye-bejnye... már megint... :061:
Tudod... mintahogy Péternek sem tett ott a főpap udvarán, amikor 3x tagadta meg Mesterét...
Csak ránézett szelid tekintettel... és az én olvasatomban úgy tűnik, ezt mondhatta a tekintete: szemmel tartlak Péter...ne félj... mondtam már... te Kőszikla vagy... :2smitten:
Már akkor látta Péterben a Kősziklát, amikor az még nagyon "ingatag volt"... de Jézus látta, hogy mivé fogja formálni...

Drága Katus... hagyjuk, hogy formáljon bennünket is... hagyjuk, hogy szeressen... :2smitten:

Tesói szeretettel:
kövecske

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #44 Dátum: 2008 Február 08, 19:52:20 »
Szia Zotya! :044:

Nem, nem vagyok erdélyi... :088: