Szerző Téma: Félelmeink és szorongásaink  (Megtekintve 92938 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #45 Dátum: 2008 Február 08, 20:01:33 »
Kedves Zoli,
persze hogy van velünk is. Már láthattad az óemberem többször is - sikerül engem is kizökkenteni, néhány mondat és ugrok a pástra máris, tudod az óemberem gyorsabb.
Mégis - például egyszer Gábort küldte az én Uram - lerángatott a pástról.
Ott sokkal jobb.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Sámuel

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #46 Dátum: 2008 Február 08, 20:23:19 »
 Sziasztok ÉN csak anyit szeretnek ehez a temahoz hoza szolni hogy aki üdvözult annak nem szabad hogy legyenek felelmei es szorongasai  Mi ez a sok felelem?Mindnyajan az Ur kezeben vagyunk!Nemszabad felnunk!A felelem bűn!

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #47 Dátum: 2008 Február 08, 20:27:47 »
Idézet
Passz, nekem kell lépni Jézus fele, aztán Ő is lép.

Zotya... Jézus már megtette az első lépést... most jössz te... :05:

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #48 Dátum: 2008 Február 08, 20:31:44 »
Sziasztok ÉN csak anyit szeretnek ehez a temahoz hoza szolni hogy aki üdvözult annak nem szabad hogy legyenek felelmei es szorongasai  Mi ez a sok felelem?Mindnyajan az Ur kezeben vagyunk!Nemszabad felnunk!A felelem bűn!

Kedves Sámuel!

Ez így igaz... de azért "ember a talpán"... akiben soha semmikor semmilyen kis félelem fel nem üti a fejét..., ha csak rövidke pillanatokra is... amikor a Sátán mindig "békén" hagyja... :03:

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #49 Dátum: 2008 Február 08, 20:35:28 »
Kedves Zoli,

Az hoz majd közelebb, ha minél jobban megismered. Minél több mindent megtudsz Róla, annál jobban köt össze Vele. Olyan, mint egy barát. Amig nem ismered - nem is szereted. Minél több időt töltesz el, hogy megismerd - mer él, csak nem látod azzal a kuksi szemeddel (én sem) - de minél jobban megismered, annál jobban látni fogod, ki is Ő. Majd egyszer pedig találkozunk vele. Ne félj már, hogy neked valami mást kell lépned. Ismerkedjetek meg végre, Ő például nagyon jól ismer téged, a szíved, gondolataid és ismeri a járásodat már messziről. Mikor úgy forgólódsz este, és jön a fejedbe minden trutyi - és nem akarod megérteni, nem tudod uralni - csak siránkozol. Nem baj ugye, ha rendesen mondom Zoli?
Szóval nagyon fogsz örülni - minél jobban megismered. Rengeteg igéretet tesz majd - mert gondja van rád. Mindet be fogja tartani.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Sámuel

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #50 Dátum: 2008 Február 08, 20:56:22 »
Kedves Zotya ez rajtad mulik ,hogy meddig tart ez az állapot.Én is voltam ebben a helyzetben nem is olyan régen denekem kellet lépni hogy megváltozzon és Dicsősség Istennek sikerült.Hálás vagyok érte az Urnak ledobtam a nagy terhet .Halleluja Neked is segit csak őszinte szivel fordulj hozzá.Üdv. Sámuel :ima01:

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #51 Dátum: 2008 Február 08, 21:00:58 »
Kedves Zoli, kaptam egy nagyon hasznos tanácsot - nem voltam egyértelmú. Hogy te is tudd, kinek hittél - mint Pál , komolyan olvasd a bibliádat. Tudnod kell ki ő - és nem elképzelni kell, hanem megismerni, pontosan és világosan. Nem tudod elképzelni, ezért küldte az 1000 oldalas szerelmes levelét NEKED.
Minden fontosat megírt. Nagyon komolyan tanulmányozd, ne átfusd - hanem gondolkozz el rajta. A lélek pedig megjelenti neked - te ebben a megkülönböztetett szeretetben kapod. Hittel jegyez el. Ez a gyúrú, tessék fényesíteni.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #52 Dátum: 2008 Február 08, 21:33:51 »
Bocs Zoli, de meg kell magyaráznom néhány dolgot másnak is.
Engem Isten magvetőnek hívott el. Azt kérte - a magot, ami majd Új Teremtést hoz. Ahogy kaptam, úgy, mert azért kaptam. Nem vagyok virágárus vagy gyümölcsbolt -  nekem nem az a dolgom. A gyümölcshöz fa kell, vagy a vetéshez mag. Engem ebbe a sorba állított az én Uram. Tudta, hogy ennek örülni fogok.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Nem elérhető E.Edit

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1427
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #53 Dátum: 2008 Február 09, 08:47:10 »
Drága kövecske!
Jó téged újra látni. Hiányoztál!

Hát sajnos az én megingásom nem pillanatokig tartott, hanem napokig. Tudom, ez biztos furcsa neked, hiszen megtért hívő vagyok - nem kellene hogy így legyen.

Nehezen hagyom magam szeretni Istentől. Bizony még mindig előfordul, hogy ki akarom érdemelni szeretetét. Én ebben éltem, ebben nőttem fel. Sajnos édesanyám nem tudta kimutatni szeretetét felém (egyébként ő volt otthon a domináns szülő), mindig próbáltam valamit tenni, hogy szeressen - hacsak egy aprócskát is, de hadd érezzem. De ez nem jött össze.
Talán emiatt csúszok mindig ebbe a hibába, hogy nem hiszem el, hogy Isten úgy szeret ahogy vagyok. Persze általában nem ezt élem, hanem Isten szeretetét. Sajnos most elhagytam magam ismét, de most legalább ismét látok egy kis fényt. És teszem a következő lépést előre, hogy egyre közelebb kerüljek az én Uramhoz, Mennyei Szerelmesemhez, mert egyedül az Ő közelségéből fakad az én boldogságom, és megelégedettségem.


Kedves Katus!
Teljesen megertelek es aterzem azt amit te erzel.Az en anyukam is pont ilyen volt.Tudtuk de sohase ereztuk,hogy szeret.Egyszeruen keptelen volt kimutatni.Mai napig igy van.Negyen vagyunk testverek,mindannyian lelkileg serultek.Krisztus kegyelmenek koszonheto,hogy ma "viszonylag" egeszsegesek vagyunk.Nagyon nehez volt,de megkellett bocsassak neki,kulonben nem tudtam volna elobbre haladni es a bennem levo keseruseg csak teljesen lerombolt volna.Onmagam erejebol ez nem ment,csak az Ur Jezus segitsegevel.Mai napig van sokszor mit megharcolni.Ugyhogy ne add fel.Probald egyre jobban szeretni,csakazert is.Meglatod meglesz a jutalmad erte.Lehet nem tolle,hanem Istentol,de meglesz.Tapasztalatbol mondom. :igen:
 :047:
Szeretettel
Edit.
 :037:
"Ne félj, csak higgyj!"  Márk ev.5:36/b

Nem elérhető Katus73

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 233
    • Életem Krisztusban
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #54 Dátum: 2008 Február 09, 13:09:56 »
Kedves Edit!

Hálás vagyok az Úrnak, hogy adott erőt a megbocsátáshoz, és elvette szívemből a keserűséget is. Csak sajna azok a régi beidegződések, hogy tegyek azért valamit, hogy szeressenek. Igen, ahogy te is, úgy én is lelkileg sérültem - talán nekünk emiatt nehezebb a bizalmat is "megtanulni" - nálam ez egy folyamat, életem végéig eltart. Atyám nagyon türelmes velem, és tudom, hogy tudja, mi a helyzet velem, és milyen "bánásmódra" van szükségem. Igazából, nagyon is hálás vagyok, mert mindig is azt tapasztaltam Istennel kapcsolatban, hogy végtelenül türelmes velem. Valahogy mindig megérteti velem, hogy nyugodtan bízzam meg Benne, Ő soha el nem hagy, és szeretetével mindig megajándékoz.
Nálam egy hosszú folyamat volt a megtérés, de az áttörést egy álom jelentette. Több sebből véreztem, és ott feküdtem a semmi közepén egyedül, elhagyatva. És a semmiből odajött valaki hozzám, és begyógyította a sebeimet, de nemcsak a testieket, hanem a lelki sebeimet is. Nagy-nagy szeretettel volt felém, mint még soha senki. Azután elment, de ott hagyott egy igés kártyát. Ennyi volt rajta: Jn 3,16. Mivel nem voltam rendszeres, tapasztalt Bibliaolvasó - időbe telt, mire megleltem ezt az Igét. Csoda történt. A könyv, a Szentírás megtelt élettel, és azon nyomban tudtam, hogy minden szava igaz. Életet kaptam akkor. Lehullt a lepel, és már végre "tudtam" hinni - személyes Megváltóm lett az Úr Jézus Krisztus. (Nekem előtte már volt bűnvallásom, de sokfajta bűnbe visszaestem, és nem volt bizonyossságom az üdvösségemről sem.... - hosszú történet). Soha addig nem érzett szabadságot kaptam lélekben. Lehulltak valóságosan a terheim. Mintha minden megtelt volna színnel és fénnyel, amiben addigi 31 évemben nem volt részem soha!
3. éve élek Urammal, Jézus Krisztussal, és dicsérem Őt, ahogy vezet engem, ezen a nagyon is keskeny úton. Szégyenkezem, mikor olykor visszaesek. Kegyelem, hogy még élek, és hogy Vele élhetek! Ámen.
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja szíved kéréseit." Zsoltárok 37,4

kövecske

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #55 Dátum: 2008 Február 09, 13:17:13 »
Ámen!

Drága Katus... áldjon az Úr, és adjon erőt..., mindenkor...
Olyan jóó, azt tudni, hogy "elég nekünk az Ő kegyelme"... mindenre... :2angel:

Nem elérhető Katus73

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 233
    • Életem Krisztusban
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #56 Dátum: 2008 Február 09, 13:39:41 »
http://video.google.com/videoplay?docid=-7708444377097205605

Hadd osszam ezt meg veletek - részben idetartozik.
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja szíved kéréseit." Zsoltárok 37,4

Nem elérhető E.Edit

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1427
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #57 Dátum: 2008 Február 10, 09:31:13 »
Kedves Katus!
Hat igen,a bizalmatlansag az megvan.Mai napig is.Tul sok csalodas ert mar az eletben,ugyhogy nem tudok csak ugy bizalmat szavazni az embereknek.Sajnos.Egyfajta onvedelem ez is,hogy aztan ne kelljen ujra csalodni.Eselyt mindig,mindenkinek adok,de azert ovatos vagyok,mindig belekalkulalom az esetleges csalodast.Igy nem erint olyan fajdalmasan,mintha teljesen megbiztam volna.Sajnos,tulnyomoreszt beigazolodott,hogy jol tettem.Korunk egyik jellemzoje,hogy nem lehet az emberekben megbizni.
Vegso elhatarozasom az,hogy csak Istenben es fiaban az Ur Jezusban bizom meg feltetel nelkul,mert tudom,hogy csak bennuk nem fogok csalodni SOHA.Ja,meg persze a Szent Szellem vezeteseben,de Ok harman eggyek,mint tudjuk.

Szeretettel Edit. :2smitten:
"Ne félj, csak higgyj!"  Márk ev.5:36/b

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #58 Dátum: 2008 Február 10, 13:35:24 »
Lehet, hogy kellene egy lelkigondozói topicot nyitni, ahol helyzeteket vizsgálunk igei alapon. Szíve erős, nem fél -- nem a gyávaság lelkét kaptuk -- az Ur hadakozik -- meg nem szégyenülnek az övéi.
Amikor az Úri imádságban azt mondjuk, bocsásd meg a mi vétkeinket - amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek - sokan félreértik. Az a szó, amint - olyan időhatározó szó - mivel tudjuk, hogy megbocsátott - hogy mikor haragszom, nem birtokolom, nem vagyok abban az örömben. Olyan, mint mikor megszomorítom Isten Szentlelkét - és olyan böjtös napok jönnek, gazdátlannak érzem magam, nem értem az igét. Ilyen - mikor nem bocsátok meg. Nem a bocsánatom alapja inog meg, hanem hogy éppen nem élek ennek örömében az engesztelhetetlenségem miatt. Isten nem üzletel soha - és nagyon jó, hogy nem úgy van, mint ahogy sokan érteni szeretnék. (katólikus hagyományai lehetnek)
Mikor bizalmatlan vagyok, akkor nem egy segítségre szorult, bűnös ember látok - aki a Magasságos tanujaként járom az utam.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Magda

  • Vendég
Re: Félelmeink és szorongásaink
« Válasz #59 Dátum: 2008 Február 16, 20:41:00 »
Mit is érthetett Jézus a szeretet alatt?

Azt az életveszélyes szeretetet, amely képes meghalni a másikért.

Nemcsak úgy, hogy az ember képes áldozatot hozni a felebarátért - " az szeret igazán,aki életét adja a barátaiért" - hanem úgy is, hogy már nem magáért van, csak másikért.

A valódi, a "teljes" szeretet halálos szeretet!

Ez a szeretet erőssé tesz, annyira hogy nem kell félnünk!

Az erős nem fél, csak a gyenge fél!  A félelem annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok...védtelen...megölhető...kiszolgáltatott...tönkretehető...kifosztható... :pityereg:

vsz a halottat nem lehet megölni, ha halott vagyok,
de
halott vagyok e?
Én meghaltam a világnak, a világ meghalt nekem.
Meghalt nekem a világ?
Ha a világ nekem nem halt meg, akkor én sem haltam meg a világnak.

Amikor szorongok, akkor a félelmem megnevezhetetlen, mert nem tudom mitől félek.
Félhetek attól, hogy valamit elveszítek.
Ha nem tudom mit veszíthetek el akkor szorongok.
A halott mit veszíthet el?

Gondoljátok azt, hogy meghaltatok, olvassuk a felszólítást.
Tehát félek attól, hogy nem tudom ezt gondolni, mert még ezer szállal kötődöm a világhoz.

Ezeket a helyzeteket teremti nekem a Szent Szellem, hogy kérni tudjam, hogy annak a dolognak is haljak meg.

Akarnom kell, mert pipogya ember semmire sem jó, de az akaratomnak alá kell rendelődnie, Isten iránti szeretetből az Ő akaratának.

Jajj de nehéz.
Imádkozzatok értem, hogy megtudjam tenni.

Szeretettel
Magda
 :084: