Kedves Edit!
Hálás vagyok az Úrnak, hogy adott erőt a megbocsátáshoz, és elvette szívemből a keserűséget is. Csak sajna azok a régi beidegződések, hogy tegyek azért valamit, hogy szeressenek. Igen, ahogy te is, úgy én is lelkileg sérültem - talán nekünk emiatt nehezebb a bizalmat is "megtanulni" - nálam ez egy folyamat, életem végéig eltart. Atyám nagyon türelmes velem, és tudom, hogy tudja, mi a helyzet velem, és milyen "bánásmódra" van szükségem. Igazából, nagyon is hálás vagyok, mert mindig is azt tapasztaltam Istennel kapcsolatban, hogy végtelenül türelmes velem. Valahogy mindig megérteti velem, hogy nyugodtan bízzam meg Benne, Ő soha el nem hagy, és szeretetével mindig megajándékoz.
Nálam egy hosszú folyamat volt a megtérés, de az áttörést egy álom jelentette. Több sebből véreztem, és ott feküdtem a semmi közepén egyedül, elhagyatva. És a semmiből odajött valaki hozzám, és begyógyította a sebeimet, de nemcsak a testieket, hanem a lelki sebeimet is. Nagy-nagy szeretettel volt felém, mint még soha senki. Azután elment, de ott hagyott egy igés kártyát. Ennyi volt rajta: Jn 3,16. Mivel nem voltam rendszeres, tapasztalt Bibliaolvasó - időbe telt, mire megleltem ezt az Igét. Csoda történt. A könyv, a Szentírás megtelt élettel, és azon nyomban tudtam, hogy minden szava igaz. Életet kaptam akkor. Lehullt a lepel, és már végre "tudtam" hinni - személyes Megváltóm lett az Úr Jézus Krisztus. (Nekem előtte már volt bűnvallásom, de sokfajta bűnbe visszaestem, és nem volt bizonyossságom az üdvösségemről sem.... - hosszú történet). Soha addig nem érzett szabadságot kaptam lélekben. Lehulltak valóságosan a terheim. Mintha minden megtelt volna színnel és fénnyel, amiben addigi 31 évemben nem volt részem soha!
3. éve élek Urammal, Jézus Krisztussal, és dicsérem Őt, ahogy vezet engem, ezen a nagyon is keskeny úton. Szégyenkezem, mikor olykor visszaesek. Kegyelem, hogy még élek, és hogy Vele élhetek! Ámen.