Kedves Magda és Tünde.
csak megpróbálom helyesebben kifejezni magam.
Akkor próbáljunk meg úgy fogalmazni, hogy jó
dolog, ha ez a kislány ELHISZI magáról, hogy nagyon szép
a bőre, a haja, termete. Hát úgy gondolom, hogy fontos
lenne, ha mindenki ELHINNÉ magáról, hogy tökéletes.
(Félek, hogy nem fogjátok megérteni mire gondolok).
Ez a kislány úgy láttam nem bebeszéli magának a dolgokat,
hanem megéli. Minden embernek el kellene fogadni magát
olyannak amilyen. (például hogyan mondhatja ISTEN teremtménye,
hogy URAM tudod, nem sikerültem valami szépre.
).
Tudom, hogy keresztények között is sokan vannak, akik csúnyának,
ügyetlennek, vagy nemtudommilyennek tartják magukat.
Persze nem úgy gondoltam, hogy majd álljon mindenki a tükör elé,
vagy vegye elő pl. a bizonyítványát és minden reggel mondja el
100 x , hogy szép vagyok, okos vagyok, de, hogy ezt mindenkinek
meg kellene harcolnia, - hogy elfogadja önmagát - az egészen biztos.
Valahogy annak kellene beleívódnia a megtért emberekbe, hogy Ők
mostmár valóban ISTEN gyermekei, hogy új emberré lettek.
Azért szerettem volna erre visszatérni, mert tudom, hogy sok
keresztény embernek harca van ilyen gondolatokkal. És jó lenne, ha
HITTEL eltudnák mondani magukról, hogy köszönöm ISTENEM, hogy
ilyen vagyok.
Bocsánat, hogy erőszakoskodom.
(tudom nem ártana egy fordítógépet csatolnom :05:nekem például
a beszéddel kell megküzdenem, nem is kicsit, - de látjátok, próbálkozom.)
Ági.