A vendéglátás az Ígében, tulajdonképpen Krisztus szeretetének gyakorlása. A vendégek felé elsösorban nem gyülekezetünket kell reprezentálni, hanem Krisztus szeretetével befogadni. Ez pedig nem csupán Újszövetségi gondolat. A vendégeket az Íge jövevényeknek is nevezi. Ha látunk ismeretlen arcokat, vegyük a bátorságot, és menjünk oda hozzá, és beszélgesünk el vele. Ne érezze magát senki a közösségünkben idegennek.
"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,....
Mt 25,34-35
Az Íge azt mondja, hogy mi is jövevények/ vendégek vagyunk:
Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat!
Zsolt 119,19
Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén!
5Móz 10,19
Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. 32. Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt.
Jób 31,31-32
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
Rm 12,13
Ha csak azokat hívjuk meg a gyülekezetböl, akikkel jóba vagyunk, mennyivel vagyunk különbek a világiaknál?
7. A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8. Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
1Pt 4,7-9