Téma: Milyen feladatunk van a gyülekezetben?

[bacsipista]

Így igaz, fel kell karolni, vezetni és segíteni a gyengéket. A frissen megtért mellé kell állni, és nem hagyni csüggedni, nem gúnyolni, kárhoztatni a hibáiért, hanem megértően kezet nyújtva felsegíteni őket.

[Antee]

Igen!

[bacsipista]

Feladatunk lenne a gyülekezetben az idősek meglátogatása. Sok idős embernek fizikai nehézséget okoz a gyülekezeti alkalmakon való megjelenés. Nehézséget okoz egy-egy otthoni munka elvégzése, de olykor szégyenből inkább nem is szólnak.
Felüdítő lehet számukra, ha időnként meglátogatja valaki a gyülekezetből, friss hírt visz, amelyből kimaradt, beszélgetnek az Igéről,  önmagukról, és így az idős testvér sem esik ki a gyülekezet vérkeringéséből.
Sajnos többnyire ezek a látogatások csak akkor valósulnak meg, amikor súlyos beteg lesz, kórházba kerül.

Jób 12,12    
Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.

Higgyük el, hogy sokat tanulhatunk tőlük.

[Antee]

Egyetértek Testvérem. Talán ez azért lehet, mert az ifjakból hiányzik az idősek iránti tisztelet és olykor a türelem is. Mivel nagy a korkülönbség, ezért úgy gondolják hogy nincs közös téma, ám az Ige nem avul el, az minden korosztályhoz ugyanúgy szól.

[bacsipista]

Ebben mi is felelősek vagyunk, mert a mi nevelésünkön múlik, hogyan fognak gyermekeink az idősekhez viszonyulni.
Sajnálattal tapasztalom, hogy a gyerekek szüleikkel együtt bejönnek a gyülekezeti házba és még köszönni is elfelejtenek.
Pedig alapvető a kapcsolat kialakításában, hogy észre veszem a másikat.
A kamaszok pedig küzdenek saját magukkal, hogy csókolomozzanak-e vagy keresztény köszönéssel illessék a felnőtteket, ugyan úgy gondot okoz a tegeződés-magázódás. Úgy érzem, ilyen esetekben nekünk, felnőtteknek kellene Isten szerinti kezdeményezőkészséggel a helyes útra vezetni őket.
Talán jobban kellene figyelni a fiatalokra, rájuk bízni "felelősségteljes" szolgálatot (szintjüknek megfelelően), hogy érezzék szükség van rájuk, és hasznos tagjai a közösségnek.

[Antee]

Igen Testvérem. Sőt szerintem az is fontos, hogy az ige igazsága által éljen idős és fiatal egyaránt és az idősebbek ne a korukra hanem az igére hivatkozzanak. Mert az idősekben könnyen él az a kísértés, hogy a korukra apellálva igazságot tulajdonítsanak maguknak a fiatalokkal szemben. Ez pedig egyfajta elidegenítést válthat ki a fiatalok és az idősek között.

[bacsipista]

Szembesültem én is hasonlóval. Bár korom alapján már én is az idősebb generációhoz tartozom, de megtérésem időpontját tekintve a fiatal keresztények táborát járom. Én is kaptam már olyan véleményt, hogy ő már régi öreg keresztény, és amit mond az úgy van, úgy helyes és úgy kell elfogadni.
Arról már nem is szólva, hogy az idősebb keresztény testvér gondolkodása egyáltalán nem biblikus, inkább a vallásosság felé közelít.

[Antee]

Pedig az igében is meg van írva, hogy peres kérdésben se hajlítsák el az igazságot, vagyis ne nézzék hogy ki a szegény vagy gazdag, hanem legyen az ítélet igazságos. Az ítélet napján nem fog senki sem felmentést kapni, aki a korára apellált. Isten az igazságát kéri számon az emberen és nem a korát.

[Jules]

Nagyon igazatok van, de nem mindig egyszerű ezt megtenni.
Alázat szükséges, hogy az ember elfogadja, hogy az, aki nála fiatalabb, lehet, hogy szellemben érettebb, még akkor is, ha nem harminc, csak három éve ismerte meg az Urat.

[bacsipista]

Igazad van Jules, mert sokszor halljuk, hogy hidd el öregebb keresztény vagyok, nagyobb tapasztalat áll mögöttem, minden jó így ahogy van, minek ezen változtatni. És az ilyen gondolatok a fékek, a kerékkötők.

[Jules]

Erről csak egy vicc jut az eszembe.

Pista bácsi kijön a stoptábla alól, és karambolozik.
A kiérkező körzeti megbízott dorgála az öreget:
- Ejnye bátyám, hát kinek lett volna itt elsőbbsége?
- Kinök, kinök fijam, há' én vagyok az öregöbb!

Probléma, és ütközéshez vezethet, ha valaki a saját korát nézi nem pedig Isten útjelzőjét, a Szentírást.

[bacsipista]

  Köszi a viccet, nagyon találó.

Az emberi törvényekben is vannak olyanok amelyek krtól függetlenül érvényesek mindenkire. Akkor Isten törvényei méginkább prioritást élveznek.

[Antee]

Nekem most Jeremiás jut eszembe, akinek ezt mondta az Úr:

Jeremiás könyve 1,6-7
"De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!"

Jeremiás vajon hajlította az igét az öregkorúak felé? Isten őt bevehetetlen ércfallá tette, küzdöttek ellene de nem bírtak vele.
Legyen valaki fiatal vagy idős, az Úr igéje minden esetben maradjon a helyén.

[Jules]

Hát igen.... egyszer tanúja voltam egy érdekes párbeszédnek.

Alkalom után István, a pásztorunk beszélgetett egy idős testvérnővel:
"- István testvér, én már negyven éve haragban vagyok a sógorommal, akkor sem fogok neki megbocsájtani.
- Hát xxxxx néni, akkor sajnos nem találkozunk a Mennyben. Jézus egyértelműen megmondta, hogy ha mi nem bocsájtunk meg egymásnak, nekünk sem lesznek megbocsájtva a bűneink."

[Antee]

Való igaz. A "mi Atyánk" imát nem csak a hívők, de a hitetlenek között is ismeretes és mégsem gondolkodnak el rajta:

Máté evangéliuma 6,12
"És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;"