Szerző Téma: A jó pásztor  (Megtekintve 6992 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:A jó pásztor
« Válasz #30 Dátum: 2011 Október 08, 08:38:19 »
Petya Testvér írta:

Idézet
A Jó Pásztor elmegy a vérig. Nem elégszik meg azzal, hogy én elmondta, a többi a ti dolgotok. A Jó Pásztor a véréig könyörgött az övéiért (Az a bizonyos Getsemáné kerti történet.)

ÁMEN!

 :2smitten:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:A jó pásztor
« Válasz #31 Dátum: 2011 Október 08, 09:02:23 »
Ámen!
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:A jó pásztor
« Válasz #32 Dátum: 2011 Október 08, 09:12:19 »
Egy kis anekdóta a juhokról:

Egy pásztor megszámlálta a juhait és észrevette, hogy egy hiányzik. Míg a történteken gondolkodott, odajött egy másik pásztor kollégája, akinek szintén hiányzott egy bárány a nyájából.

„Te, szerintem ez nem megy így tovább. Keresnünk kell egy jobb legelőt, mert különben a többit is elveszítjük! Jobb programokat kell szerveznünk, mert ha jól érzik magukat, nem kallódnak el.”

Közben arra járt egy harmadik pásztor is. Megszólították: „Figyelj, éppen most beszélgetünk a nyájunk helyzetéről, mert szeretnénk kiépíteni a lehetőségeket.” „Ne haragudjatok, nem érek rá, mert egy bárányom elkószált, és őt keresem.” Ezzel továbbment.

Kis idő múltán meglátta mind a három elveszett bárányt, amint egy fa alatt szomorúan, lehajtott fejjel üldögéltek. Megsimogatva felvette őket a karjaiba és hazavitte. Örömét szerette volna a kollégáival megosztani, s ezért meghívta őket egy közös vacsorára.

Természetesen elfogadták a meghívást, mert még mindig szerettek volna vele a nyáj helyzetéről beszélgetni. Amikor odaértek, felismerték a három bárány közül a saját elveszettnek vélt bárányukat. „Nem megmondtam, hogy ne akarj más lenni, mint a többi? Látod ez a vége annak, ha nem tartassz velünk!” – mosták meg a juhok fejét. Azok pedig szótlanul felálltak és odamentek a harmadik pásztorhoz, aki éppen enni- és innivalót készített nekik. Mivel igen legyengültek voltak, nagy szükségük volt a táplálékra.

A harmadik pásztor boldogan szemlélte, amint a báránykák újra együtt legelésztek a többivel, majd felállt a vacsora mellől és elbúcsúzva azt mondta: Aki szereti az ő juhait, az megtalálja őket.

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” (Mt. 18,11)
„Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt. 18,14)



Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:A jó pásztor
« Válasz #33 Dátum: 2011 Október 08, 09:17:14 »
ÁMEN!

Csodálatos történet.Köszönöm szépen.
 :2smitten:
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A jó pásztor
« Válasz #34 Dátum: 2011 Október 08, 09:47:00 »
Van egy történet, és én ebben találtam meg a jó pásztor tulajdonságait. Ha megengeditek megosztanám veletek. A Tanulságos történetek tárháza ( http://jellem.lapunk.hu ) a történet forráshelye.

A juhász és a pásztor

 

Történt pedig, hogy a számadó juhász üzenetet kapott a nyáj tulajdonosától, a Pásztortól, hogy a rábízott nyájat egy rövid időre hagyja másra, és menjen el oda, ahol egy hatalmas nyáj van szétszóródva, nem talál legelőt és vizet…

Ez a juhnyáj is az övé, de nincs, aki vigyázzon rá, nincsenek, akik vezessék, és akik e feladatra megbízottak, ők még tapasztalatlanok, fiatalok…

A számadó juhász pedig engedelmes volt a Pásztornak.

Kis nyáját rábízta néhány kisbojtárra, és közülük egyet a többiek fölé tett e megbízással. Őt jól ismervén, bízott benne, tudván, hogy ő szinte mindig és mindenben mellette volt, így nemcsak tanult tőle, hanem mindenben meg is bízhatott hűségében.

 

Elindulása előtt körbenézett a nyájon…

Látta a sok kis gidát, akiknek nagyon sokat kell még nőniük, hogy megerősödjenek, látta az idősebb juhokat, melyek szótlanul ették régóta a füvet, és itták a forrásvizet.

Látta az újonnan szerzett, érkezett juhokat, melyek már érkezésükkor körbe-körbe forogtak.

Bár az óta egyre inkább kezdtek megnyugodni, gyógyulni, állapotuk mégsem volt biztos.

 

Aztán a kutyák…

A juhász segítőtársai.

Bizony nem volt jó látvány, hogy némelyikük a pásztorkutya vidámsága, szorgossága helyett orrát lógatta.

Némelyik szeme zavart, vérben forgó, mozgása inkább kocogás, mint futás, miközben szinte sunyítva farkuk-lábuk közé volt szorulva…

Némelyik nyálát csorgatva kényszeresen rágott valamiféle botokat, köveket.

És hallgattak….

Körbetekintve, látva az állapotot a juhász nem tartotta jónak, de bízott abban, hogy a gidák nőnek, erősödnek, és a távollét rövid ideje alatt a kutyák is, legalább jelenlétükkel megóvják a kis nyájat a támadó farkastól…

Kisbojtárjának pedig otthagyta botját, szűrjét, és bár féltette őt is ebben a megbízásában, reménykedett abban, hogy őt jól helyettesíti…

 

Másik bojtárral így elindult, hogy egy másik földrészen végezze a pásztor megbízását.

 

Egyszer, és alig néhány óra múltán jött a kétségbeesett üzenet:

- „Otthon, a kutyák megvadultak!

Tépik a juhász köpenyét, rágják a botját, és mindaz, ami az övé, mindaz, amit a Pásztortól kapott, fogaik által meg lettek marva, szét akarják tépni!

Megtámadták a kisbojtárt, a kisbojtár segítőtársait is.

Mit tegyünk?...” Jött a kérdés.

 

A számadó juhász nagyon messze volt, és így fizikailag tehetetlen.

Gyors választ küldött:

- „ Kisbojtár! Azonnal zavarjátok ki a kutyákat, és minden ajtót zárjatok!

Használd fegyverül a botomat, és védjen, takarjon be a subám. Használd azt is.”

 

Alig telt el néhány nap, újabb hír érkezett:

- „Juhász! Az eddig forgolódó, tétován és céltalanul járkáló juhok elmentek…

A kutyákat követték először, aztán szanaszét…Mit tegyünk?”

 

A válasz hamarosan érkező, és csendes volt:

- „Semmit sem tehetünk, elmentek szegények. Mielőtt meggyógyultak volna, megerősödtek volna…

Tehát nincs mit tennünk. Vagy visszajönnek, vagy ahonnan elkóboroltak, oda mennek vissza..

A mindig kóborlók pedig…talán nem vesznek el örökre….”

 

Eközben a másik, vezetetlen nyáj kapott a számadó juhász vezetése által füvet, vizet, és az ottani kisbojtárok megkapták azt az irányt, ahova indulniuk kell a Pásztor akarata szerint.

 

Eltelt közel egy hónap.

A számadó juhász visszaérkezett.

Egyedül a kisbojtár szaladt eléje.

Aztán nemsokára megérkezett a nyájhoz.

Sebesültek voltak, de éltek a megmaradtak. A juhász örömmel látta, hogy amikor eléjük adta a friss eledelt, akkor ettek, és majd ittak is….

 

Aztán számot vetett a veszteséggel….Bizony súlyos volt.

Kutya nem maradt, így őrizet sem….., mind, amelyikre számított régebben ,valahol kóborolnak..

A juhász így már aludni is alig tudott, hiszen e feladat is botjára maradt.

Maradt a megtépett köpenye, botja kisé megrágva, egy hűséges kisbojtár, néhány kölyökkutya, mely pásztorkodása alatt született, és néhány juh…

Legszívesebben e kis nyáját elhagyva visszament volna oda, ahol sok ezer juhot etetett, és sok ezer bárány békés, megelégedett hangját hallgathatta, miközben ő is felüdült.

 

Amikor elindult beszámolni, jelentést tenni a Pásztornak távoli szolgálatáról, ezzel az érzéssel indult, hiszen számadó juhászként az itteni nyájról is kellett beszámolnia, és minden történés miatt elszámolással tartozott.

 

Így érkezett meg, és így lépett a Pásztor, a nyáj Gazdája elé egy napon.

Meglehetősen bizonytalanul, félelemmel, vegyes érzelmekkel.

Vajon milyen ítéletet kap mindezért?

A Pásztor egyik nyája lett rábízva, és csak annak maradékával tud elszámolni!

Bár nem érzett semmi felelősséget a történtekért, mégis elmarasztalást várt a Gazdától…

 

Amikor lehajtott fejjel, megsebzett szívvel megállt előtte, akkor mégsem ítéletet kapott, hanem csendes dorgálást!

 

Valahogy így szólt a párbeszéd:

- „Uram, nem tehetek róla, mindazért nem érzem felelősnek magamat, ami történt.”

- „Tehetsz róla, felelős vagy, mégsem ítéllek és büntetlek meg.”

- „Miért nem ítélsz meg akkor?”

- „Mert számodra ez egy tanítás, tanulás volt, hogy nagyobb nyájat is rád bízhassak egykor…Ugyanígy lett tanítás és próba mindez a kisbojtárnak, aki helyettesített téged.

Próba is volt, mert kiderült, hogy ki az, aki alkalmas pásztorkutyának, a juhoknak úgyszintén, hogy a nyáj részei-e?

Ugyanakkor leleplezése azoknak a veszett kutyáknak, melyek hozzád csapódtak, és te majdnem rábíztad a nyájat azokra!

Leleplezése volt a beteg és kerge birkáknak is, melyek betegsége által valamennyien, a többiek is elhullottak volna egyszer.

Mindez Tőlem volt!

Azért, hogy ami veszett, legyen elveszett, legyen kiirtva…

Legyen tisztulás a betegségektől, kórokozóktól és a bacilusgazdáktól, vírushordozóktól…..

Te pedig tanulj, okulj, másokat taníts a számadó juhász feladataira, e megbízás veszélyeire és törvényszerűségeire.”

- „ Akkor mégis miért marasztalsz el, Pásztor?”

- „ Azért mert engedékeny voltál! Amikor láttad a nyála csorgó, véres szemű, kínjukban idegen tárgyakat rágcsáló kutyákat, amint lábaik közé csapott farkukkal kocogtak…sunyítottak.

Te pedig a betegséget látva, annak veszélyeit nem mérted fel.

Kiirtásuk, vagy meggyógyításuk helyett te mondtad rájuk: majd meggyógyulnak, de addig, és máris lehetnek juhászkutyák!

Nem vizsgáltad meg őket, amikor melléd csapódtak!

Mert nem vártad meg, hogy én adjak neked nyájat őrzőket, és nem vártad meg, hogy melletted nőjön fel egy kiskutya őrzővé…

Később pedig befogadtál minden szédült birkát.

Siettél a nyáj számát növelni, gondolván, hogy ezzel nekem teszel jót és eleget.

Tetted ahelyett, hogy azokat egy ideig karanténba tetted volna azokkal együtt, melyeken a kerge birka kór jelei jelentkeznek.

Először azt gondoltad, hogy éhesen szomjasan érkeztek valahonnan, pedig ezek mennek mindenüvé és céltalanul, forognak körbe-körbe…

Nem vetted, vagy talán nem akartad észrevenni az éhség és a kergeség közötti különbséget rajtuk…

Pedig de sok ilyen birkád volt már, de sok ilyen birkád tűnt el, majd másutt és másnál tűnt fel…

Miért nem tanultál,- hogy másokat taníthass erre is?”

- „Pásztor! Hogyan lettek ezek veszettek?

Mások hogyan válnak kerge birkává?”

- „Ezért kell minden érkezőt jól megvizsgálnod.

A kutya legtöbbször a rókától kapja meg a veszettséget.

Attól, mely sunyi módon kerülgeti a házakat, falvakat…

Aztán egyszer csak a róka megnyugszik, nyájasan az ember mellé szegődik, és az ősellenséget, a kutyát is magához engedi közelségbe, és érintkezik vele…

Ekkor fertőz! A nyálával, vagyis szájával….

Amikor pedig valaki rádudál az autójából, rákiált, akkor veszetten támadásba lendül…

A nyájas-nyálas rókafi veszett, dühödt agyarassá válik…..

A birkák pedig legtöbbször a kutya ürülékében lévő férgektől fertőződnek…

A féreg a véráramukon keresztül a gerinccsatornákon át eljut az agyukba, ahol tovább rág a halálig…

A hozzád beszédülő birkák fertőző kutyák ürülékét ették valahol meg.

Ezért rohangálnak körbe-körbe és céltalan az útjuk…..”

 

A számadó juhász ebből az esetből sokat tanult.

Hálaadással köszönte meg e tisztítást.

Hiszen, ha őt támadják meg saját, veszett kutyái, akkor lehetséges, hogy ma ő sem élne.

Számára nemcsak áldás, de védelem is volt a távoli szolgálat…

Hálaadással köszönte meg, hogy kisbojtárt nevelhetett, és ő hűségesen végrehajtotta utasításait, vagyis a veszetteket kizárta, a kergéket elengedte….

Megértett, hogy a Pásztor adhat egyedül szaporulatot, és olyan őrző kutyákat, melyek sohasem marják meg a juhászt….

Ha kutyája elkóborol, megvizsgálja visszaérkezésekor, nehogy rajta legyen a róka általi fertőzés, vagyis figyelemmel kíséri őket…

Bár az idegen szag érződik olykor, a róka bűze mégis erősebb….

Ha pedig a kutya elcsendesül, futása csak lelassult kocogás, szeme zavart, kínjában rág mindenfélét, akkor előkerül a kötél, és a kikötés….

Az érkező juhok pedig az óta megvizsgálás után is karanténban maradnak egy ideig…

Amíg körbe-körbe szaladgálnak, nem érintkezhetnek a többiekkel…

Kapnak bőven eleséget és vizet, de ha ez által nincs nyugalmuk és békéjük, addig a betegek, sőt fertőzők között a helyük…

         

Néhány hónappal később pedig a juhász meggyógyult fájdalmából, elfelejtette a veszteségeket, hiszen nem is voltak azok veszteségek…

A nyáj pedig szaporodott, erősödött, és ma már csak elvétve gyengül le valamelyik.

A kerge birkák pedig egyre inkább nem próbálnak a nyájhoz csapódni….

 

Az eltávozott kerge birkákról azóta nincs hír….

Bizonyára szabad prédája lettek az oroszlánnak, vagy kerge birkaként most valahol messze köröznek maguk körül, másokat is fertőzvén…

Amelyik pedig csak megriadt a veszett kutyáktól, biztos találtak másik nyájat, mikor a Pásztor hívását meghallották, megismerték másik nyájánál……

 

A kutyák, a veszettek hangja pedig egyre inkább csendesül…

Mert a veszettség minden esetben legyengíti áldozatát, és az idegeik sorvadása teljes bénultságig, majd elpusztulásukig növekedik, működik és ítéli meg őket.

Megsemmisülésükig tartó útjukon találnak még itt-ott olyan élőt, melybe veszetten belemarnak…

Ürüléküket pedig a mindenre mohó birkák megeszik, és ezzel akár halálos kórt fogadnak be….

 
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:A jó pásztor
« Válasz #35 Dátum: 2011 Október 17, 20:32:44 »
10. Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.


28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Ézs 40,10-11; 28-31

 :pasztor05:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:A jó pásztor
« Válasz #36 Dátum: 2011 Október 17, 21:19:55 »
ÁMEN!
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:A jó pásztor
« Válasz #37 Dátum: 2012 Október 23, 16:26:13 »
Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 34,31    

 :pasztor05:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:A jó pásztor
« Válasz #38 Dátum: 2012 Október 23, 18:20:31 »
Ámen!
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:A jó pásztor
« Válasz #39 Dátum: 2012 December 15, 09:17:56 »
A Pásztor és pásztor között való különbségröl igen szemléletes képet látunk Ezékiel 34 fejezetében. Nekem nagyon sokat mond:

Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2. Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? 3. A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! 4. A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. 5. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak. 6. Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse. 7. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: 8. Életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -: Mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem jártak nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, 9. ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! 10. Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé. 11. Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. 13. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. 14. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. 16. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. 17. De köztetek is igazságot teszek, juhaim - így szól az én Uram, az ÚR -, bárány és bárány között, kosok és bakok között 18. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit ott hagytok? 19. Azt legeljék az én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok fölzavart? 20. Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. 21. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. 22. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! 23. Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. 24. Én, az ÚR, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az ÚR, megmondtam! 25. Szövetséget kötök velük, hogy békéjük legyen: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. 26. Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. 27. A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. 28. Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémítgeti őket. 29. Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. 30. Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az ÚR. 31. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.

 :pasztor05:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:A jó pásztor
« Válasz #40 Dátum: 2012 December 15, 09:47:32 »
Találtam az interneten egy írást a jó és a rossz pásztorról. Beillesztem a linket, olvassátok el.
Dezső Ilona Anna: Jó pásztor, rossz pásztor című elbeszélése
http://www.tollal.hu/mu/dezso-ilona-anna:-jo-pasztor-rossz-pasztor
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető dynamis

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7
    • Matics Tamás személyes honlapja
Re:A jó pásztor
« Válasz #41 Dátum: 2013 Január 26, 15:34:09 »
A Pásztor és pásztor között való különbségröl igen szemléletes képet látunk Ezékiel 34 fejezetében. Nekem nagyon sokat mond:

Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2. Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? 3. A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! 4. A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. 5. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak. 6. Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse. 7. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: 8. Életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -: Mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem jártak nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, 9. ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! 10. Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé. 11. Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. 13. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. 14. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. 16. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. 17. De köztetek is igazságot teszek, juhaim - így szól az én Uram, az ÚR -, bárány és bárány között, kosok és bakok között 18. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit ott hagytok? 19. Azt legeljék az én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok fölzavart? 20. Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. 21. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. 22. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! 23. Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. 24. Én, az ÚR, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az ÚR, megmondtam! 25. Szövetséget kötök velük, hogy békéjük legyen: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. 26. Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. 27. A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. 28. Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémítgeti őket. 29. Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. 30. Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az ÚR. 31. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.

 :pasztor05:

Erre egy nagy-nagy Ámen!!!  :2smitten:

Sok gyülekezet kiképzett pásztorokat képez. Ez nem rossz dolog!
DE!
A pásztori szolgálathoz 2 nagyon fontos dolog kell:

1: Isten elhívása

2: Pásztori szív, amit a fenti Igék világosan bemutatnak! (Köszönöm, Elisabeth!  :2smitten: )

Ezen kívül a pásztori szolgálat egész embert kíván!

Hogy ki az Úr elhívott pásztora? Az a gyümölcsökből lejön: Az ilyen emberre szó szerint "ragadnak" a Testvérek, és nem azért, mert diplomája van, és, mondjuk a fészbúkon ki van írva, hogy XY Gyülekezet pásztora, hanem, mert az Úr a szívükön keresztül odaküldi az embereket! Az apostolok sem végeztek lelkészképzőt! Persze, nem ezek ellen vagyok! De, vérlázító, amikor Gyülekezetünk egyik pásztora például nem azt mondja, hogy az Úr  betölti a szükségünket, hanem azt, hogy: "Jaj, nem fogod bírni az anyagi terheket!" És, ahelyett, hogy imádkozna, inkább beutaltat egy diliházba!!!! (Mert voltak leki problémáim, de, az Úr kihozott belőlük, dicsőség Néki!   :2smitten:) Persze, a fenn említett intézményben azonnal,létszámstop lett, Isten nem engedi, hogy az Övéit emberek hülyesége (Sic!!!) miatt halálra gyógyszerezzék!
Ez nem pásztori magatartás!
Mit kell tenni?
Együttérezni, és úgy imádkozni!
És, az Úr meghallgat!
Dicsőség Néki! :2smitten:
Az Úr áldjon!

Szeretettel:
Matics Tamás, és Nóri

Nem elérhető dynamis

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7
    • Matics Tamás személyes honlapja
Re:A jó pásztor
« Válasz #42 Dátum: 2013 Január 26, 15:45:35 »
Idézet
De, vérlázító, amikor Gyülekezetünk egyik pásztora például nem azt mondja, hogy az Úr  betölti a szükségünket, hanem azt, hogy: "Jaj, nem fogod bírni az anyagi terheket!" És, ahelyett, hogy imádkozna, inkább beutaltat egy diliházba!!!!

...Mert könnyebb egy olyan embertől megszabadulni, akinek se szülei, sem semmije nincs, és a gazdag érzelemvilágára, túlfűtöttségére, az Úr iránti tüzességére, és a világ állapota miatti fájdalmára könnyebb rásütni, hogy mániás depresszió, meg érzelmileg labilis személyiségzavar, de, mit mond ezekről az Úr?

Ján. 17, 16:" Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok."
Ugye-ugye??
Ez nem betegség, hanem a szentség!
Miért?
Mert nem a világi  normák szerint él, szeret, gondolkodik, cselekszik!
Ahogy, az Urat sem fogadta be a világ (Lásd Ján. 1. rész), úgy minket sem fog, ez merő ábránd!
Pláne, akinek tényleg Istentől van az elhívása!
Kegyetlenül nehéz, de gyönyörű, és élvezetes az Úr szolgálata...
Dicsőség Néki! :2smitten:
Ámen!
Az Úr áldjon!

Szeretettel:
Matics Tamás, és Nóri

Nem elérhető dynamis

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7
    • Matics Tamás személyes honlapja
Re:A jó pásztor
« Válasz #43 Dátum: 2013 Január 26, 16:26:44 »
Idézet
16. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Na, EZ A PÁSZTORI SZÍV!!!!

Ámen! :2smitten:
Az Úr áldjon!

Szeretettel:
Matics Tamás, és Nóri

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7150
Re:A jó pásztor
« Válasz #44 Dátum: 2013 Január 26, 16:30:43 »
Kedves Tamás Testvérem!

Elég szomorú, amiket leírtál. Hiszen, Jézus pont azért jött, hogy megszabadítson és meggyógyítsa lelkünket.

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.
Ézs 42,3    

Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet.
Mt 12,20    

Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézs 53,4-5

Ami pedig az apostolokat illeti, szeretnék pár szót hozzászolni. Valóban nem végeztek Jeshivát (Rabbiképzö), ám az Írásokat jobban ismerték, mint ma sok képzett lelkipásztor. Nagyon téves lenne azt gondolni, hogy úgymond tudatlanok voltak. A zsidóknál Shabbat napján igen hosszú idöt vesz igénybe a Szent Írások olvasása, nem úgy mint némely keresztény tanítónál, akik kiragadnak néhány verset és hosszan mondják el saját értelmezéseiket. Évente megismétlik az egész Tanach olvasását. Azonkivül ök még az eredeti nyelven olvasták, nem kellett nekik utánna nézni, hogy mi is áll ott héberül. Tehát sokkal képzettek voltak az Ige ismeretében, mint manapság sok teológus.

 :2smitten:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10