Én abban a kegyelemben részesültem, hogy végigkisérték az életemet / kivéve az utolsó 15 évet / az olyan lelkipásztorok, akik Istentől rendelt pásztorok voltak. Milyen emlékeim is vannak ? Együtt dobbant a szivük a nyájban élő testvérekkel. Gondjuk volt a betegekre, a hitben meggyengültekre. Szemmel tartották az elkoborlókat. Meglátogatták azokat akiknek erre szükségük volt. Nem volt olyan aki kivül esett volna a látókörükön. Tanácsolták, bátorították a hozzájuk fordulókat, és mindenek előtt élték is a hitüket, nemcsak prédikáltak róla. Jó volt az ilyen közösség tagjának lenni, és nagyon hiányzik mióta olyan gyülekezethez tartozom, ahol ez már egyáltalán nem fontos.