Téma: Vajon szeret engem az Úr?

[Antee]

Várjuk a "bizonyítékokat" az igéből!

[Torocko]

Vajon szeret engem az Úr?
Megérintett ez a kérdés, és elgondolkodtatott.
Csalódott voltam a napokban, csalódott és elkeseredett. Elhagytak a volt barátaim, vagy lesajnáltak, és szakadék támadt közöttünk.
 Egy közeli gyülekezetet hívtam fel, azzal a céllal, hogy csatlakoznék hozzájuk, így néha megnéznek, személyesen is megismerkedhetünk...vendégváró sütivel, hideg ivólével vártam, hogy valaki betoppanjon hozzám, eddig hiába. Igaz, a pásztor nem is igérte, hogy gyorsan ideérnek. Ami megütött, az az volt, hogy nagyon készséges volt, örömmel üdvözölt és beszélt velem, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy én nem tudok odamenni, nekik kellene házhoz jönni...ekkor egyszerre bizonytalanná vált, hivatkozott a gyülekezet kicsiségére, arra, hogy mindenki dolgozik stb.stb.
Igaza volt, és nekem el kellett fogadni a válaszát.
Az eszemmel el tudom fogadni, mégis...azóta több gyülekezet honlapján keresgéltem - és meglepett, hogy a legtöbb helyen bizony ugyanezt tapasztaltam. Fiatal, öreg, nő vagy férfi, minden egészségest érintő program ott szerepel a terveikben, többjüknél még a kórházlátogatás is ott van - amit viszont csak elvétve találtam, az éppen a magamfajta, betegség- vagy egyéb ok miatt kimozdulni nem tudók látogatása, a velük való törődés valahogy elfelejtődik. Mintha nem is lennénk...
Értem én ezt, innen belülről is látom, milyen a világ odakinn, mégis...olyan nehéz mindig nekem belátni, nekem elfogadni és tudomásul venni...idő, pénz, emberhiány... szó sincs szeretethiányról, csak éppen nem fér bele...ez volt katolikuséknál, ezt tapasztalom itt is.
Egy dolgot tudtam. Nem szabad feladnom. Tudomásul kell vennem, hinnem kell abban, hogy ez sem véletlen, Isten tudja, mindennek az okát - annak is, miért kell nekem és a hasonló sorsúaknak így, ebben a helyzetben is kitartani.

Imádkoztam, és akkor egyszeriben megszólalt bennem az Úr:
ne félj kicsinyhitű, ne másoktól várd a segítséget, ne mástól várd a magányod oldódását, ne mással beszélgess, szólj hozzám és én, Jézus majd válaszolok neked.
Földi életemben én is átéltem mindent, amit egy ember átélhet. Jót és rosszat. Voltam magányos, éreztem, hogy az Atya elhagyott, fáztam és melegem volt...ismerek minden emberi érzést, és ezek után azért haltam meg a kereszten, hogy te - ti, emberek - az utatok végén bűnbánatot tartva hozzám térhessetek.

Akkor jutott eszembe a már sokszor olvasott, de általában csak szépnek, de súlytalannak tartott Ige: "...és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28,20)

Ha velem van, akkor pedig szeret.
Van ennél fontosabb az életben?
Jézus szeret!

[Antee]

Dicsőség az Úrnak!

[Shomer ayin]

Vajon szeret engem az Úr?
Megérintett ez a kérdés, és elgondolkodtatott.
Csalódott voltam a napokban, csalódott és elkeseredett. Elhagytak a volt barátaim, vagy lesajnáltak, és szakadék támadt közöttünk.
 Egy közeli gyülekezetet hívtam fel, azzal a céllal, hogy csatlakoznék hozzájuk, így néha megnéznek, személyesen is megismerkedhetünk...vendégváró sütivel, hideg ivólével vártam, hogy valaki betoppanjon hozzám, eddig hiába. Igaz, a pásztor nem is igérte, hogy gyorsan ideérnek. Ami megütött, az az volt, hogy nagyon készséges volt, örömmel üdvözölt és beszélt velem, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy én nem tudok odamenni, nekik kellene házhoz jönni...ekkor egyszerre bizonytalanná vált, hivatkozott a gyülekezet kicsiségére, arra, hogy mindenki dolgozik stb.stb.
Igaza volt, és nekem el kellett fogadni a válaszát.
Az eszemmel el tudom fogadni, mégis...azóta több gyülekezet honlapján keresgéltem - és meglepett, hogy a legtöbb helyen bizony ugyanezt tapasztaltam. Fiatal, öreg, nő vagy férfi, minden egészségest érintő program ott szerepel a terveikben, többjüknél még a kórházlátogatás is ott van - amit viszont csak elvétve találtam, az éppen a magamfajta, betegség- vagy egyéb ok miatt kimozdulni nem tudók látogatása, a velük való törődés valahogy elfelejtődik. Mintha nem is lennénk...
Értem én ezt, innen belülről is látom, milyen a világ odakinn, mégis...olyan nehéz mindig nekem belátni, nekem elfogadni és tudomásul venni...idő, pénz, emberhiány... szó sincs szeretethiányról, csak éppen nem fér bele...ez volt katolikuséknál, ezt tapasztalom itt is.
Egy dolgot tudtam. Nem szabad feladnom. Tudomásul kell vennem, hinnem kell abban, hogy ez sem véletlen, Isten tudja, mindennek az okát - annak is, miért kell nekem és a hasonló sorsúaknak így, ebben a helyzetben is kitartani.

Imádkoztam, és akkor egyszeriben megszólalt bennem az Úr:
ne félj kicsinyhitű, ne másoktól várd a segítséget, ne mástól várd a magányod oldódását, ne mással beszélgess, szólj hozzám és én, Jézus majd válaszolok neked.
Földi életemben én is átéltem mindent, amit egy ember átélhet. Jót és rosszat. Voltam magányos, éreztem, hogy az Atya elhagyott, fáztam és melegem volt...ismerek minden emberi érzést, és ezek után azért haltam meg a kereszten, hogy te - ti, emberek - az utatok végén bűnbánatot tartva hozzám térhessetek.

Akkor jutott eszembe a már sokszor olvasott, de általában csak szépnek, de súlytalannak tartott Ige: "...és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28,20)

Ha velem van, akkor pedig szeret.
Van ennél fontosabb az életben?
Jézus szeret!

Nos hát, Áldott Testvérem........Ezt nevezik úgy : ERŐ, és ŐSZINTE HIT!

[ditte]

Igen.Ő az,aki igazán szeret.
 

[ditte]

"Mert úgy szerette Isten e világot,hogy az ő egyszülött Fiát adta,hogy valaki hiszen őbenne,az el ne vesszen,hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra,hogy kárhoztassa, hanem hogy megtartassék a világ általa."(János 3,16-17.)

[Ani Kinor]

Gyonyoru ez a topic 


ISTEN minden embert szeret, minden ember mogott ott áll. De, nem minden ember hallja meg, vallja meg, es szereti az URAT. Haragban vannak az ÚRRAL,
jo néhány ilyen embert ismerek, mindegyiknek, nehéz - terhelt gyerekkora volt, szuleikbol --> nagyszuleikbol --> dedszuleikbol eredoen.... és így tovább...
és ezek az utódok meg vannak vezetve, mert azt plantálták a fejukbe: megverte oket ISTEN, ISTEN nem segít, nincs is ISTEN.....!
Mert ezek bunos lelkek, nem ismerik a szeretetet, és nem néznek magukba, hogy hányszor, és mennyit hibáztak.

Kereszténynek lenni, nem kulonlegesség, hanem ez az ember normális állapota, ez a természetes. 

ISTEN, az ÚR, akinek a neve YAHWEH még soha nem hibázott, az emberrel ellentétben, aki eleve bunosen szuletik.
Mert testbe van rekesztve a szellemteste, mert mind szellemtestek vagyunk.
Tehát az ember ki nem nyithatná a száját ISTENEL szemben.



Nem az a fontos kovetkezésképpen, az ÚR szeret e engem, hanem az a kérdés: én SZERETEM e ISTENT ? ! ?
Igen, imádom az URAT, ISTEN csodálatos, teljesen korrekt, és elmondhatatlan érzéke van minden egyes emberhez, dehát az ÚR ezért ISTEN. 
Így akkor a válaszom osszegezve ---->

Vajon szeret engem az ÚR? - ez nem fontos, az viszont igen, hogy én szeretem e !
MERT AKIK ISTENT SZERETIK, MINDEN JAVUKAT SZOLGÁLJA, AZOKNAK AKIK VÉGZÉSE SZERINT HIVATALOSAK. 
RÓMA  8 , 28

http://www.youtube.com/watch?v=3b1iwLIMmRQ#

[Zsuzsa2]

Vajon szeret engem az Úr?
Megérintett ez a kérdés, és elgondolkodtatott.
Csalódott voltam a napokban, csalódott és elkeseredett. Elhagytak a volt barátaim, vagy lesajnáltak, és szakadék támadt közöttünk.
 Egy közeli gyülekezetet hívtam fel, azzal a céllal, hogy csatlakoznék hozzájuk, így néha megnéznek, személyesen is megismerkedhetünk...vendégváró sütivel, hideg ivólével vártam, hogy valaki betoppanjon hozzám, eddig hiába. Igaz, a pásztor nem is igérte, hogy gyorsan ideérnek. Ami megütött, az az volt, hogy nagyon készséges volt, örömmel üdvözölt és beszélt velem, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy én nem tudok odamenni, nekik kellene házhoz jönni...ekkor egyszerre bizonytalanná vált, hivatkozott a gyülekezet kicsiségére, arra, hogy mindenki dolgozik stb.stb.
Igaza volt, és nekem el kellett fogadni a válaszát.
Az eszemmel el tudom fogadni, mégis...azóta több gyülekezet honlapján keresgéltem - és meglepett, hogy a legtöbb helyen bizony ugyanezt tapasztaltam. Fiatal, öreg, nő vagy férfi, minden egészségest érintő program ott szerepel a terveikben, többjüknél még a kórházlátogatás is ott van - amit viszont csak elvétve találtam, az éppen a magamfajta, betegség- vagy egyéb ok miatt kimozdulni nem tudók látogatása, a velük való törődés valahogy elfelejtődik. Mintha nem is lennénk...
Értem én ezt, innen belülről is látom, milyen a világ odakinn, mégis...olyan nehéz mindig nekem belátni, nekem elfogadni és tudomásul venni...idő, pénz, emberhiány... szó sincs szeretethiányról, csak éppen nem fér bele...ez volt katolikuséknál, ezt tapasztalom itt is.
Egy dolgot tudtam. Nem szabad feladnom. Tudomásul kell vennem, hinnem kell abban, hogy ez sem véletlen, Isten tudja, mindennek az okát - annak is, miért kell nekem és a hasonló sorsúaknak így, ebben a helyzetben is kitartani.

Imádkoztam, és akkor egyszeriben megszólalt bennem az Úr:
ne félj kicsinyhitű, ne másoktól várd a segítséget, ne mástól várd a magányod oldódását, ne mással beszélgess, szólj hozzám és én, Jézus majd válaszolok neked.
Földi életemben én is átéltem mindent, amit egy ember átélhet. Jót és rosszat. Voltam magányos, éreztem, hogy az Atya elhagyott, fáztam és melegem volt...ismerek minden emberi érzést, és ezek után azért haltam meg a kereszten, hogy te - ti, emberek - az utatok végén bűnbánatot tartva hozzám térhessetek.

Akkor jutott eszembe a már sokszor olvasott, de általában csak szépnek, de súlytalannak tartott Ige: "...és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28,20)

Ha velem van, akkor pedig szeret.
Van ennél fontosabb az életben?
Jézus szeret!

Nincs ennél jobb.  Jézus társasága mindenkiénél bensőségesebb, értékesebb.
A gyülekezet magyarázkodását értetlenkedve olvastam...nem vagyok egyáltalán olyan megértő ebben mint te. Mert az a feladatunk  hogy közvetitsük  az ÚR  szeretetét, és Ő nem személyválogató. Én nem  szeretnék olyan gyülekezethez tartozni, ahol nem vállalják örömmel hogy téged rendszeresen látogassanak...De hogy mondjak egy jót is: AZ ISTENT SZERETŐKNEK MINDEN A JAVUKRA VAN.  Ezt látom rajtad, dicsőség az Úrnak. Az életünkben minden megpróbáltatást, fájdalmas élethelyzetet , sérelmet  lehetőségként kell elfogadnunk a belső emberünk növekedéséhez. Nem akkor tisztit az Úr, és csiszolja  a jellemünket, amikor jól van dolgunk, hanem a próbákban.
Sok szeretettel: Zsuzsa 

[Clio]

Hogy szeret-e Isten?

engem mindig ezzel tud megvezetni a Sátán:
  Ezt vagy azt nem tetted meg ezért haragszik rád, úgysem engesztelődik ki. A bűneid újra keletkeznek ezért nem szeret igazán mert mindig van valami fogyatkozásod... Sőt ha megtagadod az érzéseidet és a vágyaidat akkor mehetsz elé mert ez van írva. "Aki engem ( Jézus) akar követni tagadja meg magát ...." ezt az ember önmagában soha nem tudja megtenni... és itt a becsapás!

A féligazságok mindig veszélyesebbek.

Mert valóban meg kell tagadnunk a saját terveinket, de nem önmagunkban kell ezt tenni.
Ki más tudná formálni a vágyainkat a kívánságainkat mint Ő aki alkotott. Nekünk csak késznek kell rá lenni. Nem önmagunkba fojtani hanem Isten előtt megvizsgálni. Mértékletességet és önfegyelmet tanulni tudva hogy a harcunk nem önmagunkban folyik.

Jeremiás1/5 " Mielőtt megformáltalak az anyaméhben már ismertelek, mielőtt a világra jöttél megszenteltelek.."

Aki Krisztusban mindent odaadott hogyne lenne gondja a mi kis ügyeinkre is..

[feszter]

I János 4.9-16

9
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
13
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
14
És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15
Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
16
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

[Antee]

Ámen!

[Ani Kinor]

I János 4.9-16

9
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
13
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
14
És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15
Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
16
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

AMEN   

[Sofia]

Isten minden embert szeret, Isten "csak" a bűneinket nem szereti.

"De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog!
Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az ÚR –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen." (Ezékiel 18:21-23)

"Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. " (Róma 5:6-10)