Az én megtérésem hosszú-hosszú folyamat, vargabetűkkel teli út vége.
A bemutatkozásomban már leírtam, ki vagyok, mi vagyok, hogy katolikusnak születtem, abban is nevelkedtem...Gyakoroltam a hitemet, rendszeres misére járó, gyónó- és áldozó voltam. Mégis, magam előtt is titkolva, bűnnek érezve, de mindig volt bennem valami hiányérzet. Nem tudtam mi okozta ezt, nem is kereste, sőt hessegettem el magamtól a választ, bűnnek éreztem és magamat okoztam az örökös lebegés érzésért. Közben azonban szinte akaratlanul de folyton olyan emberekbe botlottam, akik valamilyen - katolikus megnevezés szerinti - szektához tartoztak, és titokban csodáltam a nyugalmukat, a kiegyensúlyozottságukat, ahogy vették az akadályokat és élték az életet, ami nekik sem volt könnyebb, mint bárkié közülünk. Csak ők valami miatt másként, békével a szívükben élték meg.
De nem volt merszem megkérdezni, mi ért olyanok, amilyenek.
Emlékszem, néhány esetben,. amikor mégis kérdeztem, kaptam prospektusokat, újságokat, amiket aztán valami jeges borzalommal dugtam el a szobám legrejtettebb fiókjaiba, és csak félve, hogy mindjárt megnyílik alattam a föld és elnyel a pokol, ha mégis lopva belepillantottam.
Volt nekem egy gyerekkori barátnőm, aki szintén hívő katolikus volt. A felnőtt éveink és az élet elválasztott bennünket, aztán mikor az otthonba kerültem, és a férjem halála után egyedül maradtam, elhatároztam, hogy felkutatom. Sikerült, megtaláltuk és örültünk egymásnak, de...akkor tudtam meg, hogy V., a nagy katolikus, megtért. és kilépett a katolikus világból. Akkor még a szót - megtért -. sem értettem, és meg is ijedtem.
De Vali nem erőszakosan, nem kimondottan térítési szándékkal elmondta miről is van szó, elmondta, hogy ő hogy jutott idáig...a borzongás még nem múlt el bennem, de a Szent Szellem akkor már bevetésre készen állt bennem. /Hála Istennek!/
Persze ezt én még nem tudtam, és ha valaki mondta volna, elszaladtam volna ijedtemben, pedig még menni sem tudok...
Eltelt megint kb. 2 év, a kapcsolatom V.val élt, de elég lagymatag volt. Aztán a katolikus életemben történt egy s más, ami elgondolkodtatott. Kemény csalódások,
tipikus vizet prédikál és bort iszik jelenségek, amik nagyon megdöbbentettek. /Hozzáteszem, valószínűleg voltak ilyenek eddig is, csak eddig nem volt rá szemem, hogy észrevegyem/
Megint komolyabban kezdtem Valinál érdeklődni, ekkor beszélt nekem a gyülekezetükről, a hitükről...elég az hozzá, hogy idén májusban mondtam el a megtérő imát.
Azóta nyugodt vagyok, helyemen érzem magam és életemben először tudom, érzem, hogy Jézus nem csak egy szó, egy név, hanem maga az Élet, a Szeretet, az Ő kereszthalála megváltott minket a bűneinktől és megnyitotta az utat az Örök életre. Ami eddig csak szó volt és kötelesség, mára életté változott bennem.
És hogy az Úr elfogadta az imámait abból is tudom, hogy kezd a világi életem is megváltozni. Régi, katolikus barátaim, mióta tudják, hogy megtértem, sorra fordulnak el tőlem, volt olyan, aki a telefont is letette, miután megtudta, hogy én keresem...és az Úr erssé tett, megnyugtatott, bár fáj az ilyen reakció. öröm van bennem, mert felszabadultam.
Az Úr megváltott és megmentette az életemet.
Regény hosszúságúvá sikeredett, de ez az én megtérésem története.
Köszönöm a türelmét mindannak, aki végig bírta olvasni.
