LELKI HÍVŐK CSELEKEDETEI:
nem akarnak elmaradni senki mögött, serények, buzgók, készségesek,
DE: nem Isten rendelésének engedelmeskednek!!!
!!
Csak az Úr megbízásából végzett munka áldott!!!
nem képesek benső bizalomra, várakozásra
soha nem igyekeznek őszintén Isten akaratának a megismerésére. Szolgálataikban saját elképzeléseiket követik, saját terveik után mennek.
munkájuk forrása gyakran az érzés: csak akkor munkálkodnak, ha kedvük van hozzá
égnek a tettvágytól, de munka közben nem tapasztalják meg szellemük nyugalmát, nem tudják nyugodtan cselekedni Isten akaratát, a szellemi töltésű hívőkkel szemben. Lk 10:40; - Márta szolgálata = NE!!!!!
könnyen elcsüggednek < > Isten ígéreteiben való nyugodt bizakodás. Még nem mentek be Isten nyugodalmába.
hiányzik a messzire látás készsége, könnyen elbátortalanodnak
!!
A hit szemével kell a végső célra tekinteni!!!
Ne azonnali sikerekre áhítozz, hanem fáradhatatlanul
törj előre, Istenben bízva, még a sötét korszakokban is!!! gyorsan bírálnak, lassúak a megbocsátásban. Önelégült, fensőbbséges magatartással bírálnak másokat
ösztönösen cselekszenek
emberi buzgalom, szenvedély hajtja őket még Isten ügyében is, mert nem tudnak elcsendesedni Isten előtt, hogy megtudják útjait és akaratát, ezért amit tesznek sietősen, türelmetlenül végzik
tele vannak önálló elképzelésekkel, tervekkel => az Úrért való munka kerül a középpontba, a munkának az Ura pedig háttérbe szorul!
nincs szellemi látásuk => váratlan ötletek által vezettetik magukat
=> nem megfelelő a munkájuk
sokszor azért szólnak, mert úgy gondolják, beszélniük kell
=> szemrehányást tesznek, mikor vigasztalni kellene,
vigasztalnak, amikor inteni kellene, mert: nincs szellemi megértés!!
Túlságosan bíznak saját gondolataikban. Ha kiderül, hogy nem
jól szóltak, nem veszik tudomásul.
amit ők jónak látnak, másnak is jónak kell tartania, nem tűrik a legkisebb véleményeltérést sem
tév-tanításnak nevezi, amit nem hajlandó elfogadni, de a
maga tévedését soha nem ismeri el
mélységesen ragaszkodik a maga munkájához, a maga
ún. belső köréhez => képtelen más hívőkkel együtt dolgozni
nem tudja teljesen Istenre bízni magát – betanulják igehirdetésüket, szó szerint mondják el – első rendű szerepe a gondolkodásnak van
=> jobban bíznak az igehirdetés hatásában, mint az Úrban: nem abban bíznak, hogy a Szent Szellem megmutatja az emberek szükségét és
Isten betölti azt, hanem a tulajdon szavaikban, hogy azok majd megindítják az emberek szívét.
!!
A Szent Szellem megelevenítő ereje nélkül az igazság nem sokat ér!
Ahol valaki a saját szavaiban bízik és nem a Szent Szellemben,
ott nemigen várható a Szellem gyümölcse!
Csak az emberek elméjéig érnek el, nem a szívükig!
különös örömüket lelik a másokon való segítésben, de nem tudják „alkalmas időben” adni a segítséget
ha tudomást szereznek valamilyen nehézségről, azonnal
felveszik az „idősebb hívő” szerepét és tanácsokat osztogatnak.
Ömlik belőlük a keresztény tanítás + a hívők életéből vett példa.
El akarják mondani amit tudnak, sőt azt is, amit csak sejtenek.
// lsd. Ezékiás királyt, aki Isten vezetése nélkül mutatta meg
egész gazdagságát!
gyakran csupán fitogtatni akarják széles körű tudásukat
a félénkek pedig akkor sem szólnak, ha kellene
keresik a feltűnést, mivel még nem gyökereznek Istenben és
nincsenek elrejtve Benne. Az elismerés és tisztelet bármely megnyilvánulása nagy örömöt szerez nekik
szeretik használni a szellemi kifejezéseket – nem szívből, nem a Szellem vezetéséből, hanem kívülről megtanulják és alkalmazzák őket
becsvágyóak: saját dicsőségüket keresik az Úrért való munkában. Szeretik magukat másokhoz mérni. A műveltségben alacsonyabb
szinten levőket megvetik.
//A magasabban képzetteket kritikájukkal lefokozzák és magukat velük egyenlőknek tartják.
rendkívül önelégültek: ha az Úr felhasználja őket lelkek
megmentésére, majd szétveti őket az öröm, és szellemileg
hallatlanul sikeresnek tartják magukat.
Egyetlen sikerük elegendő a büszkélkedésre!
befogadóképességük kicsi, ezért Isten nem tudja őket nagy dolgok végzésére felhasználni
örömüket lelik saját felsőbbrendűségük szemlélésében.
Szorongva lesik, hogy az emberek meglátják-e „kiválóságukat”
valamely területen (prófétálás, evangelizálás, stb)
elvtelenek: szavaik, tetteik nem követnek szilárd elveket.
Érzelmeik + gondolataik irányítják
rendkívüli tehetségűek, amit nem hajlandóak halálba adni, inkább a legvégsőkig igyekeznek kihasználni azokat.
!!
Az istenadta képességek fordíthatók Isten dicsőségére!
< > a magunk tulajdonának tekintik azokat.
A szolgálat során saját elképzeléseik szerint használják azokat,
nem a Szent Szellem vezetése alatt.
Siker esetén a teljes dicsőséget maguknak tulajdonítják.
öndicsőítésük, öncsodálatuk leplezett
= színlelt alázat! én-központúak!
érdeklődést és érzelmeket tudnak ébreszteni másokban.
Vonzó személyiségek
< > DE: nincs bennük szellemi erő, nem árad a Szent Szellem élő
folyama belőlük! amit adnak, önmagukból adják. Az emberek érzik,
hogy van bennük valami, de ez a „valami” nem közvetít szellemi
megelevenedést mások számára.
!!
Gazdagnak látszanak, holott valójában szegények!!!
(folyt.köv.)
