Bizonyságok > Bizonyságok

Megtérésem története

(1/29) > >>

Antee:
Kedves Testvéreim!

Egy külön topicot nyitottam a megtérési történeteinknek. Aki már egyszer leírta más helyre, azt megkérném, hogy itt is írja le.

Szeretettel,
Antee

domjeno:
Tanúságtétel

Kedves testvéreim! Szeretném veletek megosztani a Tanúságtételemet. 2008, áprilisában, elkezdetem járni hittanra, mert nagyon szerettem volna, ha megkeresztelnek. És ugyanabban, az évben, másfél hónap hittanóra után, Július 7-én, átmentem Szegvárra, ahol utcai dicsőítést, és evangelizációt tartottak. Az odatartó utamat is Isten egyengette, hiszen a Vásárhelyre tartó buszt lekéstem, és úgy nézett ki, hogy meghiúsult a tervem. Felhívott egy nagyon kedves testvérem Szegvárról, hogy menjek, az egyel későbbivel, mert azzal odaérek még 5 óráig Vásárhelyre, és a férjének a munkahelye nincs messze a buszpályaudvartól. És felajánlotta, hogy nagyon szívesen elvisz engem a férje Szegvárra, hiszen ott is lakik. Odaértem 5 óra előtt, megtaláltam a férjének a munkahelyét, és így, még sokkal hamarabb ott voltam a dicsőítés helyszínén, mint a dicsőítésvezető gitáros, és a testvérek. Dicsőség az Úrnak!
A dicsőítés és evangelizáció, egy megtért, és csodálatosan meggyógyult kocsmatulajdonos, kocsmájának, teraszán zajlott. Elkezdődtek az énekek, és megkérdezte tőlem egy nagyon kedves testvér, hogy imádkozhat-e értem? Természetesen igennel válaszoltam. És arra nem emlékszem pontosan, hogy mennyi ideje imádkozott már a kezét vállamra téve, de éreztem,( a szemem csukva volt), hogy valaki enyhén megérinti a szívem, és le kell térdelnem. És miután letérdeltem, sírtam, mert megtapasztalhattam Jézus kegyelmét. És átéreztem, hogy mennyire szeret, és minden gyengeségemet megbocsátotta.
Amikor sikerült felállnom, akkor az összes cigarettát, ami a zsebemben volt, kivettem a dobozából, és összemorzsoltam, sőt, még a földről is felszedtem, a darabjait, és kidobtam, a kukába. Ezt követően, csukott szemmel, és hangos szóval, elmondtam az ott jelenlévőknek, hogy a Cigaretta nem Istentől ered! Amikor vége lett a dicsőítésnek, leültem egy asztalhoz, a dicsőítésvezetővel, és néhány testvérrel. És megkérdezték, hogy hallok, és érzek-e olyan szavakat, a lelkemben, amelyeket eddig még soha, és nem értem őket. És valóban, amikor elkezdtem befelé figyelni, olyan szavakat kezdtem kimondani félhangosan, amelyeket nem értettem. Ők mondták, hogy a Szentlélek, (Szentszellem) által megvalósuló keresztségnek, ez a karizma velejárója, a legtöbb esetben. Elrohant az idő, és lekéstem az utolsó buszt Szegedre.
Az a testvér, akinek a férje áthozott Szegvárra, felajánlotta, hogy aludjak náluk, mert egy szabad szobájuk éppen van, amelyben elalhatok reggelig. Természetesen azon az éjszakán szinte le sem hunytam a szemem, hanem imádkoztam, magamban,(nyelveken), és verset is írtam. Másnap hazafelé le kellett szállnom, Vásárhelyen, és én az utcán Hallelujáztam, persze nem olyan hangosan, hogy botrányt okozzak, és miközben vártam a buszt, ami elvisz Szegedre, egy fiatal srácnak, lelkesen mondtam el, hogy Jézus él, és Ő az Úr, és szeret, mindenkit. Meg voltam ittasodva Jézus legjobb borától, amelyből megkínált. Nem tudom, mit gondolhatott, de ez nem is érdekelt, hiszen kikívánkozott belőlem az igazság.
És olyan csodálatosan éreztem magam kettő, és fél héten keresztül, a cigarettára még véletlenül sem gondoltam, és egy cseppet sem hiányzott. Jézus elém jött, és megelőzött kegyelmekkel, és a Templomban jövő év húsvétján tervezett keresztelőm előtt, sok-sok idővel, kijelentette nekem, hogy Ő Él! Dicsőség Istennek!

Áldás, és Békesség, nektek, Urunknak Jézus Krisztusnak Istenétől, és Atyjától!
Testvéretek: Domokos Jenő 

Antee:
Dicsőség Istennek! Köszönöm, hogy megosztottad velünk a bizonyságodat! :afro:

ditte:
Kedves Domenjo!
Köszönöm ,hogy megosztottad velünk megtérésed történetét!!!Nagyon nagy  örömet szereztél vele.
Csodálatos az Úr!Halleluja!
Az Úr áldjon meg Téged és családodat.
 :2smitten:

Torocko:
Az én megtérésem hosszú-hosszú folyamat, vargabetűkkel teli út vége.
 A bemutatkozásomban már leírtam, ki vagyok, mi vagyok, hogy katolikusnak születtem, abban is nevelkedtem...Gyakoroltam a hitemet, rendszeres misére járó, gyónó- és áldozó voltam. Mégis, magam előtt is titkolva, bűnnek érezve, de mindig volt bennem valami hiányérzet. Nem tudtam mi okozta ezt, nem is kereste, sőt hessegettem el magamtól a választ, bűnnek éreztem és magamat okoztam az örökös lebegés érzésért. Közben azonban szinte akaratlanul de folyton olyan emberekbe botlottam, akik valamilyen - katolikus megnevezés szerinti - szektához tartoztak, és titokban csodáltam a nyugalmukat, a kiegyensúlyozottságukat, ahogy vették az akadályokat és élték az életet, ami nekik sem volt könnyebb, mint bárkié közülünk. Csak ők valami miatt másként, békével a szívükben élték meg.
De nem volt merszem megkérdezni, mi ért olyanok, amilyenek.
Emlékszem, néhány esetben,. amikor mégis kérdeztem, kaptam prospektusokat, újságokat, amiket aztán valami jeges borzalommal dugtam el a szobám legrejtettebb fiókjaiba, és csak félve, hogy mindjárt megnyílik alattam a föld és elnyel a pokol, ha mégis lopva belepillantottam.
Volt nekem egy gyerekkori barátnőm, aki szintén hívő katolikus volt. A felnőtt éveink és az élet elválasztott bennünket, aztán mikor az otthonba kerültem, és a férjem halála után egyedül maradtam, elhatároztam, hogy felkutatom. Sikerült, megtaláltuk és örültünk egymásnak, de...akkor tudtam meg, hogy V., a nagy katolikus, megtért. és kilépett a katolikus világból. Akkor még a szót - megtért -. sem értettem, és meg is ijedtem.
De Vali nem erőszakosan, nem kimondottan térítési szándékkal elmondta miről is van szó, elmondta, hogy ő hogy jutott idáig...a borzongás még nem múlt el bennem, de  a Szent Szellem akkor már bevetésre készen állt bennem. /Hála Istennek!/
Persze ezt én még nem tudtam, és ha valaki mondta volna, elszaladtam volna ijedtemben, pedig még menni sem tudok... :089:

Eltelt megint kb. 2 év, a kapcsolatom V.val élt, de elég lagymatag volt. Aztán a katolikus életemben történt egy s más, ami elgondolkodtatott. Kemény csalódások,
tipikus vizet prédikál és bort iszik jelenségek, amik nagyon megdöbbentettek. /Hozzáteszem, valószínűleg voltak ilyenek eddig is, csak eddig nem volt rá szemem, hogy észrevegyem/
Megint komolyabban kezdtem Valinál érdeklődni, ekkor beszélt nekem a gyülekezetükről, a hitükről...elég az hozzá, hogy idén májusban mondtam el a megtérő imát. 
Azóta nyugodt vagyok, helyemen érzem magam és életemben először tudom, érzem, hogy Jézus nem csak egy szó, egy név, hanem maga az Élet, a Szeretet, az Ő kereszthalála megváltott minket a bűneinktől és megnyitotta az utat az Örök életre. Ami eddig csak szó volt és kötelesség, mára életté változott bennem.

És hogy az Úr elfogadta az imámait abból is tudom, hogy kezd a világi életem is megváltozni. Régi, katolikus barátaim, mióta tudják, hogy megtértem, sorra fordulnak el tőlem, volt olyan, aki a telefont is letette, miután megtudta, hogy én keresem...és  az Úr erssé tett, megnyugtatott, bár fáj az ilyen reakció. öröm van bennem, mert felszabadultam.
Az Úr megváltott és megmentette az életemet.

Regény hosszúságúvá sikeredett, de ez az én megtérésem története.
Köszönöm a türelmét mindannak, aki végig bírta olvasni. :05:

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése