Szerző Téma: Megtérésem története  (Megtekintve 31135 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Megtérésem története
« Válasz #120 Dátum: 2013 Április 16, 07:49:51 »
Így van, kedves István testvérem! Nem az emberek feladata megigazítani a bünösöket. Szelídségben lehet, söt kell is figyelmeztetni, de a megigazítást az ÚR végzi el.

Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
Zsolt 25,8

29. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Róm 8,29-30
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető sajtosmagdi

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 89
    • Magdus lapja
Re:Megtérésem története
« Válasz #121 Dátum: 2013 Május 25, 07:53:14 »
A megtérés egy örökös folyamat. Időnként megbotlunk és visszaesünk olyan bűnökbe amelyektől azt gondoltuk, hogy már szabadok vagyunk. _De a töredelmes sziv  és az engedelmesség mindig bocsánatot nyer Istentől.

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Megtérésem története
« Válasz #122 Dátum: 2013 Május 25, 11:36:12 »
Igen, a megtérés egy olyan folyamat amely végigkisér minket az egész földi életünkön. Az Úr  figyelmeztet minketm megfedd minket ha elrőrünk az útjáról. de ez a büntetés nem a harag, hanem a kegyelem büntetése. Nem szeretné ha elvesznénk.

Amit Pál irt a Zsidóhoz irt levelében azt kövessük a megtérés útján testvéreim.

Zsidó 12, 2-29

2. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, 5. és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6. mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." 7. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 8. Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10. Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. 12. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, 13. és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 16. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste. 18. Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19. vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20. Mert nem bírták elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!" 21. És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: "Félelem fogott el, és remegés." 22. Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; 23. az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; 24. az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. 25. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is." 27. A "még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Izuka

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7
Re:Megtérésem története
« Válasz #123 Dátum: 2013 Május 28, 10:52:51 »
Kedves Testvérek!
A megtérésem tavaly októberben történt meg számomra csodálatos módon. Nagyon friss kereszténynek számítok. De visszagondolva eddigi életemet Isten és Jézus végigkísérte. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én római katolikus családban nőttem fel. Nagymamám nagyon vallásos volt, édesanyám már nem annyira, édesapám pedig református, de ő nem hisz. Ebből az a lényeg, hogy istenhit alapja meg volt bennem nagymamám által. De sajnos nálam ebben a hitben nagyon sok téves dolog belefért. Jóslás, horoszkópok olvasása, UFO-hit,pogány hit,bálványimádás. A férjem és családja,  pedig vérbeli katolikus. Én nem gyakoroltam a vallásomat, mert éreztem, hogy ebben a vallásban nagyon sok téveszme uralkodik. Érdekes módon én az interneten keresztül jutottam el Jézushoz. Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ez nem lehetséges, de engem megérintett a Szent Szellem. Eleinte elkezdtem az életem értelmét keresni, különböző tévtanításokat  hallgattam és olvastam. Mindenféle űrből jött üzeneteket és próféciákat olvastam. Minden este és éjszaka rettegés és félelem fogott el. Rémálmaim voltak, pánikrohamok törtek rám. De én nem hagytam abba az ilyen írások olvasását. Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy egy hang azt mondta, hagyjam abba az ilyen oldalak keresését. Pár nap múlva rátaláltam egy keresztény oldalra, ahol azt olvashattam, hogy csak Isten küldhet üzeneteket a Szent Szellem által. De mikor olvasni kezdtem valamilyen démoni erő próbált megfélemlíteni. Szédültem, nagyon rosszul lettem, de gondoltam, nem hagyom magam. Tudtam, hogy itt valami nagyon fontos dologról van szó. Azóta nagyon sok tanítást meghallgattam. Bűnbánatra is rávitt a Szent Szellem, ami egy napos sírásra késztetett. Éjszakánként éreztem a démoni jelenlétet i, ami próbált letéríteni Jézus útjáról. De megtanulta,hogy az Ige elriasztja ezeket az erőket. Most már csak gyenge próbálkozásokat tapasztalok. Hála legyen az Úrnak!

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Megtérésem története
« Válasz #124 Dátum: 2013 Május 28, 11:06:29 »
Kedves Izuka!
 nagyon köszönöm hogy megosztottad velünk a megtérésed történetét! és hálás vagyok az Úrnak érted! áldjonmeg és örizzen meg téged a Mindenható! :2smitten: :2smitten:   
tudod téged az Úr már kiválasztott:
Zsoltárok könyve:22:11   Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Ézsaiás könyve:49:1   Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.



 ha gondolod és van rá lehetőséged fegyelmedbe  ajánlanám szerda és szombat este van online Isten tisztelet tanítások a skyp on     az alfaomega fórum vezetői segítségével, nagyon kedves  szolgáló testvérek vannak és  nagyon áldott jó tanítások is hangzanak el !
 Én Isten áldását kivánom az életedre! legyél nagyon áldott! :rozsa: :026:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Megtérésem története
« Válasz #125 Dátum: 2013 Május 28, 11:22:47 »
Izuka köszönöm a bizonyságodat. Kapaszkodj továbbra is Jézus Krisztusba, hidd el az éjszakai rémálmok és démoni kisértések is meg fognak szűnni az életedben.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Megtérésem története
« Válasz #126 Dátum: 2013 Május 28, 12:34:54 »
Köszönöm Testvérem a bizonyságodat. A legtisztább forrásból érdemes csak meríteni és az az Isten beszéde, a Biblia amely nem fog tévútra vinni téged ha tiszta szívből keresed Istent. Az emberek tanításai sokszor csak érzelmekből és saját gondolataikból szólnak, amelyek nem visznek közelebb Istenhez. Az Úr áldjon meg Téged és vezessen az általa kijelölt úton téged!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Izuka

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7
Re:Megtérésem története
« Válasz #127 Dátum: 2013 Május 28, 14:45:27 »
Köszönöm a biztatásotokat, nagyon jó megosztani "élményeimet" olyan emberekkel akik megértenek. Sajnos környezetemben még nem találtam olyan embereket akikkel közösségben lehetek, építenénk egymás hitét, de itt a fórumon nagyon sok építő gondolatot olvashattam. Még kezdő megtért vagyok nagy szükségem van a biztatásra és természetesen Isten segítségére.Csodálatos dolog és tudom, hogy az életemben mindig megmentett az Úr bűnbe eséstől. Folyamatosan lehetőségem lett volna rá, de nem vitt rá a lélek. De két éve nagy kísértésbe estem, hajszálon múlt, hogy megtegyem. Ekkor éreztem meg Jézus jelenlétét ami hihetetlenül erős érzés volt és tudtam, hogy egy felsőbb hatalom meg akar menteni a kárhozattól. Mikor a Szent Szellem megérintett a testem úgy remegtem, majd leharaptam a nyelvem. Ezt csodaként élem meg.Egyenlőre ennyit magamról. Az  Úr segítsen Benneteket! 

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Megtérésem története
« Válasz #128 Dátum: 2013 Május 28, 15:16:33 »
Szeretettel várjuk Testvérem a hozzászólásaidat és egyben a felmerülő kérdéseidet is. Váljék áldásodra az itt eltöltött idő!
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Imrepapa

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 43
Re:Megtérésem története
« Válasz #129 Dátum: 2014 Augusztus 31, 18:18:10 »



Megtérésem története



A világi múltammal nem szeretnék sokat foglalkozni, mert nem az ördögöt fogom dicsőíteni, nem ő róla kívánok bizonyságot tenni. Röviden csak annyit, hogy állami gondozottként, elvetettségben nőttem fel, mely kihatott az egész addigi életemre. Tizenhat évesen az utcán kószálva megláttam egy táblát egy háznak a falán. A következő volt ráírva:

"Jöjjetek én hozzám mindnyájan......" Mát. 11.28

Alatta az istentiszteletek napja, kezdési ideje.

Halvány sejtésem volt, hogy ez valami vallás vagy valami istennel kapcsolatos dolog lehet. Legalábbis az addigi ismereteim alapján erre következtettem. Arra gondoltam, hogy nekem már teljesen mindegy és a legközelebbi összejövetelre elmentem. Nem értettem az egészből semmit. Nem is voltak sokan. Talán 15 - 20 fő lehetett. Azonban a végén körülvettek és olyan szeretettel beszélgettek velem, mint akinek a fia most jött haza hosszú évek után. Hívtak, hogy menjek máskor is. Attól kezdve minden vasárnap egy öt gyerekes család meghívott ebédre. Egyik ámulatból a másikba estem. Nem úgy volt, mint a kollégiumban, hogy meg kellet elégedni azzal, amit a szakácsnő kiadott. Amíg az asztalon volt én ehettem. Amikor már nem bírtam nyelni a süteményt, akkor egy korty víz aztán egy harapás megint. Számomra az egész egy nagy csoda volt. Alig tudtam betelni vele. Az addigi életemben nem tudtam mi az, hogy OTTHON, mi az, hogy ANYAI SZERETET. Ezeket a fogalmakat tizenhat évesen kellett megtanulnom, átélnem. Egy új programmal gyarapodott az elfoglaltságom. Továbbra is jártam szórakozni, moziba stb. és a gyülekezetbe is. Egy időszak után valahogy már nem töltöttek be az addigi kikapcsolódásaim. Ez különösen akkor kezdett felismeréssé válni bennem, amikor az ifjúsági óra helyett moziba mentem. Pedig nagyon szerettem az ifjúsági órákat. Mindig körbe ültünk és beszélgettünk Igékről és sokat énekeltünk. Volt egy kézzel írott énekeskönyv. Az egyik fiú gitározott a testvére meg mandolinnal kísérte. Azok a fiúk voltak, akiknél ebédelni szoktam. Az énekszövegeken keresztül kezdtem megismerni a keresztény életet. Eleinte lemásoltam az énekeket a kis naptáram sorai közé beírva. A hétköznapokon, amikor magamra maradtam az iskolában vagy a kollégiumban, akkor csak elő vettem és próbáltam felidézni. Ha a dallama nem is jutott eszembe, de a szövege megerősített.

"Távozz tőlem rossz kísértés,
Távozz gonosz kétkedés,
Jézus itt áll a nagy védő,
Véle erőm nem kevés.
    Jöjj csak jöjj hozzá testvérem.
    Vére bűntől megtisztít,
    S el pecsétel szellemével,
    Tálentummal gazdagít"

Még most is emlékszem erre a kis dalra. Az ifjúsági óra végén mindenki a saját szavaival imádkozott. Mindig volt egy kis szünet, csend és akkor tudtam, hogy rám várnak, hogy én is imádkozni fogok. De hiába vártak. Hónapok teltek el, míg egyszer csak megszólaltam. Nem volt hosszú ima. Nem is egy utánzat volt, amit a többiektől hallottam. Csak annyi volt az egész, hogy:

 "Úr Jézus vedd le azt a bilincset a szívemről, ami nem enged engem imádkozni."

Akkoriban nem volt még olyan, hogy "mond utánam ezt a megtérő imát" mint azt a későbbiekben máshol láttam.

Tehát az első önállóan megfogalmazott ifjúsági órán elmondott imádság után már kezdtek felgyorsulni az események. Levette a szívemről azt a bilincset az Úr és attól kezdve nekem egyre több és több újabbnál újabb kéréseim voltak. Kezdtem megérteni azt az Igét, és folytatását is, ami a táblára volt kiírva.

Mát. 11.28
Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Az ígéret - "én megnyugosztlak titeket" - kezdett beteljesedni. Éreztem, tudtam, hogy ez imameghallgatás. Ez volt az első, aminek következtében egy teljesen új irányt vett az életem. Az életunt, búskomor, depressziós, öngyilkosjelölt külső és belső jelei, megnyilvánulásai teljesen eltűntek az életemből. Jézus betartotta szavát. Amit megígért, azt meg is cselekedte. Ezt most írásban nem tudom úgy visszaadni, ahogy akkor átéltem. Egy egészen új ismeretlen világ tárult fel előttem. Nem tudtam betelni ennek az új felfedezésnek az örömével.

Nem sokkal később azonban rá kellett döbbennem, hogy ezt az örömöt, ezt az átélést valaki nem nézte jó szemmel. Megfújták a pokolban a riadót és elkezdődött egy több frontos támadás. Iskolában, kollégiumban, anyámnál tett látogatásaimkor. De erről majd a folytatásban.

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Megtérésem története
« Válasz #130 Dátum: 2014 Augusztus 31, 18:26:22 »
 :fel: kedves Imrepapa várjuk a  folytatást!! ez nem semmi!!! de az Úr azt igérte hogy  akit megszabadit az valósággal szabad lesz!!! :thanks: :026:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Imrepapa

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 43
Re:Megtérésem története
« Válasz #131 Dátum: 2014 Augusztus 31, 19:44:38 »



2. rész


Hívő életem első megpróbáltatásai akkor kezdődtek, amikor még meg sem tértem, csak kezdtem olyan emberek közé járni abba a kis gyülekezetbe.
Kaptam egy kis Új szövetséget, amiben a zsoltárok is benne voltak. Fekete volt a fedele és pirosra festve a lapok éle. Messziről látszott, hogy az olyan könyv. Diák voltam, bevittem a kollégiumba és csak titokban mertem olvasni. Betettem a fiókba, és amikor nyílt az ajtó gyorsan betoltam a fiókot. Elvetettségben nőttem fel otthon és apa nélkül. Nem hiányzott, hogy csúfolódásnak a célpontjává váljak. Képtelen lettem volna elhordozni. Egyszer csak elém került a:
Luk. 9.26
"Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. "

Megértettem és nagyon vajúdtam hetekig. Alkudoztam az Úrral, hogy igazán megérthetné, hogy ez egy kollégium 1966-ban. De válasz csak az volt, amit olvastam. Melyik ujjamat harapjam, mindegyik fájni fog. Hetekig is eltartó vajúdó vergődésem után annyiból állt az engedelmességem, hogy kitettem a bibliámat az asztalra. Nem volt senki a tanulószobán, de bármely pillanatban nyílhat az ajtó. Biztonság képpen körül könyököltem a két karommal, hogy ne virítson legalább az a piros széle. És kinyílt az ajtó. Elhangzott az első kérdés. ”Mit olvasol?” Félve, remegve, akadozva, dadogva kinyögtem, hogy bi-bibliát. A reagálás nagyon meg lepett. "Az egy érdekes könyv, már halottam róla, majd el szeretném kérni, ide adod?" A görcs megszűnt, de alig egy perc múlva jött a következő fiú és az elkezdett csúnyán káromkodni, csúfolódni, de az már lepergett rólam. Az volt akkor a nagy csoda számomra, hogy nem az a csúfolódó jött először hanem az, akin keresztül az Úr megerősített. Hónapokkal később értettem meg, hogy:

1 Kor. 10.13
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

Felbátorodtam, nem csináltam titkot a dologból. Megfenyegettek, hogy kitesznek a kollégiumból, majd az iskolából, sőt még azt is el tudják intézni, hogy a városból is kitiltanak. Föl sem fogtam a szavaikat.
Azóta számtalanszor megtapasztaltam, hogy Isten nagyon ügyel a fokozatosságra. Nem kíván tőlünk lehetetlent.

Régi életem megszokott bűnei, trágár beszéd, tisztátalanság és had ne soroljam, mind hozzá voltak nőve az életemhez. Egyre több dologban ismertem fel, hogy Istennek nem tetsző dolgok. Igyekeztem elhagyni, letenni, de nem ment. Néha kicsúsztak a számon olyan szavak is a testvérek előtt, ami régebben annyira természetes volt. Nem csak szégyelltem magam miatta, de kezdett fájni is. Az a közeg, amiben éltem, teljesen áthatott minden mocskával együtt és nem volt elég az, hogy csak úgy elhatározom, hogy többet nem.
Most így visszatekintve már azt mondhatom, hogy megkötözött rabszolgája voltam a bűnöknek. Isten kegyelmes szeretetét éreztem a testvérek szeretetén keresztül, de az a kettősség nagyon gyötört. Lelkiismeret furdalásom, méltatlanság érzésem volt. Imában kértem a szabadulást, de nem azonnal jött. Egy - két napos győzelmek után visszaesés. Újra és újra próbálkoztam és azt vettem észre, hogy az egy - két napos győzelmek kezdtek egy - két hetessé, majd hónapossá válni. Ez a felismerés aztán reménységgel töltött el, míg eljött az az idő, hogy már nem kellett kínosan ügyelni a szavaimra, mert már nem is jutott az eszembe olyan, ami miatt régen szégyenkezni kellett. Azonban volt egy területe az életemnek, mely legyőzhetetlennek tűnt. A gonosz gondolatok.

Az új életemben fokozatosan megváltozott a viselkedésem, szókincsem, megjelenésem.

Azonban a gondolataim, a bennem dúló harc egyre fájdalmasabb lett. A tetteimet, a beszédemet, viselkedésemet már több-kevesebb sikerrel tudtam befolyásolni, de a gonosz gondolatokkal nem tudtam megbirkózni. Hiába határoztam el, hogy nem. Újra és újra eszembe jutottak olyan dolgok, amikre nem akartam gondolni. A legváratlanabb helyzetekben, amikor a figyelmemet másra kellet, volna fordítanom. Pl: igehirdetés hallgatásakor, bibliaolvasáskor, ifjúsági órákon. Ehhez párosultak az éjszakai gyötrő álmok. Pl: zuhanok le valami magas helyről, elfog a halálfélelem és felébredek. Hideg veríték folyik rólam. Sokáig nem tudok elaludni.

Ezekkel és sok más egyéb gondjaimmal magamra maradtam. Ahogy örültek a testvérek a megtérésemnek, de nem gondoltak talán belső küzdelmeimre, ami a megmaradásomat veszélyeztette. Néha elmaradoztam már az összejövetelről is. Persze ha nem volt más dolgom elmentem, már csak azért is, ha legközelebb rákérdeznek, hogy hol voltam ne kelljen magyarázkodni, hazudni. Egy ilyen alkalommal, mikor már alig vártam a végét és szép gyorsan ki akartam osonni, valaki megállított. Megkérdezte: "Hogy vagy kedves barátom?" Az idős prédikátor volt és nem volt erőm azt hazudni, hogy köszönöm jól. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy szorongat az ördög, és nem akar elengedni. Mutattam a kezemmel is befelé fordítva az ujjaimat, mintha markolnék valamit. Erre ő félre hívott, leült mellém, odahívta a feleségét meg az ifjúsági vezetőt és valami nagyon kedves szavakat mondtak nekem. Imádkoztak értem és elénekelték az alábbi éneket:



”Ne félj csak higgy remélj, ne félj csak higgy remélj
Mert minden lehetséges annak aki hisz
Nézz Jézusodra fel, Ő az ki felemel
Mert minden lehetséges annak aki hisz

El veszi bűnödet, hittel, ha ráteszed
Mert minden lehetséges annak, aki hisz
Boldog ki Véle jár, békét, üdvöt talál
Mert Jézus koronát ad annak, aki hisz”



Rövid kis ének, de ők többször elénekelték egymás után. Az az esemény egy emlékezetes mérföldkő az életemben. Annyiféle képpen lehet kérdezni a "Hogy vagy?" kérdést. Bizony életek, sorsok múlnak tőle, ha nem jól kérdezzük, ha egyáltalán érdekel a körülöttünk élők sorsa.

Akkor nagy segítséget kaptam a talpon maradáshoz.

A bibliát olvasva rátaláltam az alábbi Igére:

2 Kor. 10.5
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

Persze nem értettem, hogy egy gondolatot, hogy lehet foglyul ejteni. Talán úgy, mint a tetten ért tolvajt, hogy átadom a rendőrnek? Kezdtem belefogalmazni imáimba a problémáimat egyre konkrétabban. Aztán rábukkantam a következő ígéretre:

Fil. 4.7
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Tehát én hiába is próbálkozom, de az Istennek békessége meg fogja tenni. Mivel kötőszóval ("és") kezdődik az ígéret, van egy előfeltétel is az előző versben, amit be kellene töltenem:

Fil. 4.6
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

Egy újabb feladat, amit nekem kell megcselekednem a siker érdekében, de már kezdett valami világosság derengeni az alagút végén. Bukdácsoló kereséseim közben rá kellett jönnöm, hogy minden mindennel összefügg. Végül is a szabad akaratommal eldönthetem, hogy milyen irányba nézek, hova fordítom a fejem, mi érdekel.
Pl. Zákeus hallott valamit a jövő menő emberektől és ezért felmászott egy fára. Kíváncsi volt Jézusra. Ő pedig a feléje forduló érdeklődőket soha nem hagyja válasz nélkül. Találtam további Igéket arra vonatkozólag, hogy miről gondolkodjak gyakran, szinte "éjjel és nappal", amihez szintén ígéretek kötődnek:

Józs. 1.8
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.

Zsolt. 1.2
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

Zsolt. 1.3
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

Zsolt. 119.99
Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

Péld. 19.21
Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

2 Pét. 2.9
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.



Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4387
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Megtérésem története
« Válasz #132 Dátum: 2014 Augusztus 31, 21:01:47 »
Hatalmas az Úr! Minden dicsőség az Úr Jézus Krisztusé! Köszönöm, Imrepapa,hogy megosztottad a bizonyságodat!
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Megtérésem története
« Válasz #133 Dátum: 2014 Augusztus 31, 22:48:32 »
 :2smitten: :2smitten: :2smitten: várjuk kedves Imre a következő részt! de azt hogy tudd ezeken a  küzdelmeken  én is  átmentem, csúnyán beszéltem ,stb...de látod mennyire jó  az ÚR szabadítása

János Evangéliuma:8:36   Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Imrepapa

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 43
Re:Megtérésem története
« Válasz #134 Dátum: 2014 Augusztus 31, 23:17:07 »



3. Rész

Ennyi idő távlatából már nem tudom az eseményeket pontosan időrendbe összerakni, ezért most néhány dátumot közzé teszek amire emlékszem.

1965 ősze talán október vagy november egyik hétköznapi istentisztelete, amikor először voltam a gyülekezetbe.

1966 pünkösd vasárnapja a bemerítkezésem napja. Előtte való hetekben a gyülekezet elöljárói és a prédikátor jelenlétében felvételi elbeszélgetés, kikérdezés, hogy meggyőződjenek arról, hogy valóban komolyan gondoltam a döntésemet, és a bemerítkezésre való jelentkezést. Az életemben lévő gyümölcsök valódiságának vizsgálata. Mind ez egy kedves szeretetteljes légkörben zajlott és ezen keresztül is Isten szeretetét tapasztaltam meg. Akkoriban és ott abban a gyülekezetben még így történt a megtérés. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert a későbbiek során ilyen alapos, lényegre törő kikérdezést sehol nem tapasztaltam.

Szabadulásom az okkultizmustól.

A bennem történt változások egyre láthatóbbak voltak. Már nem lehetett véka alá rejteni. Édesanyámnál történt látogatásaim során is szóba kerültek ezek a dolgok. Addigi éltem során kisebb - rövidebb időszakokat leszámítva nem laktam otthon, mert egész kicsi koromtól rokonoknál, intézetben, nevelő szülőknél kihelyezve, kollégiumban éltem. Amire visszaemlékszem egész kicsi gyerekkoromból, amikor a bátyám azt mondta, hogy: "Öcsike ha valaki kérdezi, hogy hány éves vagy, akkor azt kell mondani, hogy öt éves vagyok." Én még három év múlva is öt éves voltam, mert közbe nem mondta senki, hogy már hat, hét, nyolc éves lettél. Nem kötődök úgy egy faluhoz, hogy azt mondhatnám itt nőttem fel, ide kötnek az emlékékeim. Ezt is ellopták tőlem.
Anyám örült a megváltozott életemnek és a maga módján ebben segíteni is akart. A ház teli volt okkult iratokkal, új kijelentésekkel, spiritiszta szeánszok jegyzőkönyveivel. Kíváncsian olvastam ezeket. A vezérgondolat az volt bennük, hogy a bibliát az évszázadok során a papok meghamisították, de Isten annyira törődik népével, hogy újra kijelenti azokat eszközei által, hogy ne legyünk tudatlanságban. Engem is megfogott ez a gondolat, hiszen annyira hihetőnek tűnt. Anyám elvitt egyszer egy ilyen szeánszra is, de most hadd ne kelljen leírnom, amit ott láttam. Talán már így is sokat írtam ezekről. Az otthon kapott iratokból vittem a prédikátornak is bizonygatva azok fontosságát. Ő próbált engem meggyőzni, hogy forduljak el ezektől, de én már teljesen bele voltam zsongva. A prédikátor ezt látva egy legközelebbi beszélgetéskor nagyon határozottan és keményen a szemembe nézve a következőt mondta:

"Nézd fiam (akkorra már így szólított) én az ilyen emberekkel nem is szoktam szóba állni. Veled csak azért álltam szóba EDDIG!!!, mert láttam, hogy olyan tudatlan vagy ezen a területen." Meg kell mondjam nem valami kedves ejnye - bejnye intés volt, de hatott és szükségem is volt rá. Az "EDDIG!!!" szó szinte rettentésként hatott rám. Bele borzongtam a lehetőségbe, hogy megszakadhat minden, ami "EDDIG!!!" magával ragadott. Beszereztek nekem egy könyvet, hogy olvassam el. Akkoriban nem nagyon lehetett keresztény könyveket nyomtatásban látni. Ez is írógéppel írott, másolt könyv volt. Azóta már több kiadása is megjelent nyomtatásban. A címe pedig:

"Modersohn Ernő: Az ördög igézetében"

Az író egy német nyelvterületen élő lelkész leírja, hogy az ő országában nagyon sok ember, templomba járók is, egész tartományok a babonaság, a varázslás, a mindenféle okkult praktikák, ráolvasások bűvöletében élnek.
Szinte minden bajukra vannak különféle gyógymódok. Pl. hogyan lehet szemölcsöt eltávolítani, hány csomót kell a lószőrre kötni aztán éjjel hova kell elásni, meg a szenes vizet önteni. Könyvében gyakran beidézi az alábbi Igéket:


5 Móz. 18.9-15
Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint.
Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
Se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
Mert mind utálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.
Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!


Háborúban előfordulnak olyan helyzetek, amikor egy - egy város területe megoszlik a harcoló felek között. Amikor éppen nem lövik egymást, mert tűz szünet van, akkor lehet feljönni a pincékből jó levegőt szívni, sétálni. Közben áttéved az ember az ellenség által megszállt területre, és ott foglyul ejtik. Ő próbál hivatkozni, hogy ő csak sétált és nem tudta pontosan, hogy hol a határ. A kemény válasz azonban nagyon kijózanító:

"A területünkön vagy! Ezért a foglyunk vagy!"

Amikor kíváncsiságból vagy csak úgy többiekkel belesodródunk a tiltott területre, akkor mi is könnyen fogollyá válhatunk. Az Új Szövetségben is találhatunk több figyelmeztetést  erre vonatkozóan:

1 Pét. 5.8
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen:

Arról is ír, hogy generációkra is kihatással van, ha valakinek az ősei ilyenekkel foglalkoztak. Ezek a kötelékek pedig nagyon megnehezítik az őszinte bűnbánatot, az Isten Igéjének való engedelmességet, a megbánhatatlan megtérést. Ilyenkor hullik az Ige Magja a földre. Hiába minden igyekezet, meggyőző bizonyságtétel, de még az áhítozott csodák, jelek sem hatják meg azt az embert, akit mi nagyon meg szeretnénk téríteni.

2 Kor. 4.3-4
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.

Hálás vagyok Istennek, hogy még ideje korán megértette velem ezeket a dolgokat és megszabadított a káros hatások alól. A kedves, velem mindig különösen nagy törődő szeretettel foglakozó prédikátor elmagyarázta az Efézus 6, 12 és az utána való verseket. Jó alapokat kaptam rajta keresztül a megállásra. Már tudtam anyám közeledéseire nemet mondani, aki aztán átváltott egy gonosz, gyűlölködő, fölényes hangnemre. "A papok kezében ott van egy dió, de nem törik fel" Profetikus hanghordozással szinte fenyegetően mondta minden látogatáskor: "Vigyáz! Vigyáz! Nehogy te is úgy járj, mint a keresztelő János. Felismerte az Úr Jézust, de nem követte. Pedig az Úr két napig várt rá egy hegyen" Ilyen és hasonló csúsztatásokkal, féligazságokkal bombázott állandóan. Számomra ez nagy teher volt. Még ha nem mondott egy bántó szót sem, de rám telepedett valami nyomasztó megmagyarázhatatlan sötét ólomsúlyként beborító nehéz lepel. Hasonló, mint a gázmérgezés. Nincs semmi kézzelfogható, felismerhető, amitől óvakodnom kellene, és mégis fuldoklom. Egy ilyen közeljövőben lévő hazalátogatás előtt elmentem az imaházba, mikor nem volt ott senki. Sétáltam a padok között imádkozva és valami olyas féléket mondtam, hogy: "Úr Jézus Te legyőzted a sátánt. Te erősebb vagy. Nem lehet, hogy megint ő kerekedjen felül. Látod hova készülök. Kérlek, fedezz be a te véreddel." Ilyen és hasonló tusakodásokkal próbáltam elejét venni az otthoni kudarcoknak. Nem volt semmi változás. Összetörve, megsemmisülve jöttem el otthonról. Az áttörés akkor következett be, amikor a testvérek elkezdtek kérdezősködni, hogy mi volt otthon és én nem tettem bizonyságot a gonosz munkájáról, vagyis nem dicsőítettem őt azzal, hogy elmondom a tetteit. Azelőtt mindig megsajnáltak, vigasztaltak és én jóleső érzéssel, szinte mártírként fogadtam. Hogy erre miért is nem jöttem rá előbb? Kezdtem immúnissá válni az anyám dolgait illetően. Már lepergett rólam. Nem tudott belém hatolni a hatása. Nem így a feleségem. Évekkel később haza látogattunk néhány napra. Alig töltöttünk talán három órát, amikor ebéd után elindultunk a városba és majd később visszatérve eltöltünk néhány napot, amint terveztük, azt mondta a feleségem már kint az utcán. "Menj vissza a csomagokért, mert én ide többet nem teszem be a lábam." Pedig nem hangzott el egy bántó vagy sértő szó sem. Anyám igyekezett a kedvünkbe járni, hiszen egyre ritkábban tudtam már a család miatt is jönni. És mégis a levegőben ott volt a "hatalmasság". Megdöbbenve kellett megállapítanom, hogy a feleségem még nem volt a védelem alatt, megerősödve, erősen állva az Úrban. Azóta számtalanszor tapasztaltam másoknál is, hogy nem tudják mitől nyugtalanok, feszültek, sebezhetőek.

Ezekből a tapasztalatokból a későbbiek során azt szűrtem le, hogy körül vagyunk véve ezzel a gonosz sátáni befolyással. Egy  - egy beszélgetés egészen jól indul, majd előjönnek a véleménykülönbségek, vádaskodások, viták, szóharcok, felülkerekedni akarások. Néha már az is elhangzik az érvek alátámasztására, hogy neki az Úr mondta. Akkor szoktam megkérdezni: "Melyik Úr? Tudod kettő van." No ekkor lepleződik le és derül ki, hogy nem egy lélekkel vagyunk megitatva. Még akkor sem ha egy gyülekezetbe járunk.