Szerző Téma: Megtérésem története  (Megtekintve 15353 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:Megtérésem története
« Válasz #30 Dátum: 2011 Szeptember 01, 09:27:30 »
Isten olyan jó és kegyelmes.Az Ő kegyelme és hűsége nélkül már rég elvesztem volna.
Egy szerető családban nőttem fel,ahol azt tanultam,hogy az ember a családjára mindig számíthat.Egy öcsém és sok unokatestvérem van.sokat voltunk nagyszüleinknél.Nagymamáim katolikusok (egyikük,aki 90 éves még hála Istennek ma is él),de nem igen jártak templomba.Mivel nagypapám tanárember és iskolaigazgató volt,bár mindenki meg lett keresztelve,de azért nagy "vallási élet" nem volt ildomos.
Szüleim jártak hittanra,de ők nem hívő életet éltek.Ennek ellenére minket következetesen,szépen neveltek.Isten áldja meg őket.

Azt hiszem Isten már korábban is szólítgatott engem,mert engem nagyon érdekelt Jézus Krisztus személye. de sajnos még sok világi dolog lefoglalt. Aztán a gimnáziumban osztályfőnöknőnk tett negyedikben az egész osztály előtt bizonyságot Jézusról.Ez akkor volt már,amikor őt eltanácsolták a hite miatt. Ő a lánya példáját látva tért meg. Nagy hatással volt rám a bizonyságtétel,azonban még legalább két év telt el,mire elmentem a gyülekezetbe. Ekkor egy barátnőm hívott. Tetszett sok minden,azonban sok más (mivel nyilván szíven talált) nem tetszett. Harc dúlt bennem.
El kell,hogy mondjam az első dolog ami megfogott engem az a képmutatás nélküli szeretet volt,amivel fogadtak engem. Amikor bizonyságot tettek,vagy intettek,nem lekezelően tették.
Imádkoztam is az Úrhoz,egyszer aztán a megtérő imát otthon el is mondtam.Tudom,hogy az Úr el is fogadta. Éheztem és szomjaztam az igazságra, de jó ideig azt tettem,amit nem lett volna szabad,kétfelé sántikáltam. Akkor azt gondoltam, ez belefér. Pedig nem. Nem lehet két Úrnak szolgálni. Sajnos ennek az akkori engedetlenségemnek ma is iszom a levét.
Aztán néhány évvel később,mikor már férjnél voltam és egyszer újra elmentem a gyülekezetbe és nyilvánosan elmondtam a megtérő imát.
Engedetlen voltam,de az Úr hűséges.Az ő végtelen kegyelme  és szeretete az,ami azóta is velem van. Ő nem hagy el sosem. Senki sincs olyan,mint Ő.
Dicsőség Istennek.
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:Megtérésem története
« Válasz #31 Dátum: 2011 Szeptember 01, 12:08:28 »
Azt elfelejtettem említeni,bár írásomból valószínűleg kiderült,hogy gyermekkoromban nem tanultam az Úrról semmit.Felnőttként találtam meg az Urat.
Azonban emlékszem néhány gyerek az iskolában,amikor kisiskolások voltunk,járt hittanra.Én mindig úgy szerettem volna velük menni.Úgy éreztem kimaradok valamiből.
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Nem elérhető Shaly

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1610
  • Az Úr szolgája
Re:Megtérésem története
« Válasz #32 Dátum: 2011 Szeptember 01, 12:49:16 »
Hát drága Tesvéreim az én megtérésem igen furára sikerült!
Akkoriban egy tisztázatlan kapcsolatban éltem és ő a Hit Gyüliben járogatott.
Sokszor láttam addig is a Vidám Vaárnapot és a gyülekezetről is hallottam.
Az akkor munkahelyemen épphogy csak kezdtem, de egy csunya megfázás miatt nem tudtam bemenni, ez egy szerdai nap volt.
Az Úr felinditotta bennem, hogy el kellene mennem a szerdai alkalomra, és ezálta fejest ugarani a mélyvízben, mert a szerdai tanítások mindig keményebbek.
Természetesen az akkori partnekem nem igazán támogatta az őtlete, mondván az kemény lenne nekem, de én hajthatatlan voltam és még egyedül is nekivágtam volna.
Ő felhívta a pásztorát és kikérte a véleményét aki velem értet egyet és már rögtön még megtéretlen állapotomban volt pásztorom.
Elmentünk ésfurcsa volt nekem minden.
Németh Sándot volt és a tanitás cime:
Gyere vissza Isten jelenlétében.
Hát ez tényleg nekem szólt!
Ami volt nem voltam felkészülve és ezért is volt a jegyzetfüzetembe egy furcsa mondat:
"Ki hagyta nyitva a viccosztály ajtaját."
Hát ez érthető azt tudva, hogy én református gyökerekbőlérkeztem.
Szólval nem kicsit batránkoztam meg!
De az alkalom végén már az a kérdés volt bennem, mikor jöhetek újra.
Rá kéthétre elmondtam a megtérőimát és 2007 március végén volt a vízkeresztségem.
Azóta igaz egyszer elhagytam a gyülekezetett, de visszatértem és azóta aktiv tag vagyok!
És ezt a döntésemet azóta sem bántam meg, sőt hállás vagy érte az én Mennyeui Atyámnak!
Testvérem ne érts félre,nem akadékoskodni akarok, csak hát a cím miatt kérdezem. És az Úr ? Vele hogyan alakult a kapcsolatod?  :2smitten:
Azóta napról-napra jobb.
Ő hívott abba a gyülekezetben és hiszem, hogy nem véletlenül.
Még vannak hibáim, de kérem Őt, hogy segítsen változni és legyek olyan amilyennek az én Mennyei Atyám látni akar!
"Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint."
Róma 11, 5

Ani Kinor

  • Vendég
Re:Megtérésem története
« Válasz #33 Dátum: 2011 Szeptember 01, 20:49:17 »
A bizonyságod egyik részéhez a tejen táplálkozók miatt muszáj megemlítenem, hogy a szellemidézési szeánszok semmiképpen sem követendők, mert veszélyesen és egyben gyűlöletesek is az Úr előtt. A saját bőrömön is tapasztaltam!


Kedves Antee,

így van, koszonom! Erre a folytatásban szándékoztam kitérni, melyet majd le is írnék....

Ezért is mondták, az angyalok, hogy ISTENNEL legyek kapcsolatban, es oket tobbet nem hívhatom!
És mint írtam, nemcsak az ezoterikus, hanem minden féle más nézet, amint fent emlitettem, és 'szellemi trukkok' semmi sem igaz, csak a BIBLIA!
És nemcsak a szellemidézés, hanem minden ezoterikus dolog, baromság, nepbutíto maszlag!!!

Tulajdonképpen az orangyalok sem arra vannak, hogy megidézzem oket, vagy más dolgok, hogy angyalkártya mert ugye ilyen dolgok is vannak.....
Az angyalok nem mondanak semmi jovendomondo infot.....
Nekik két feladatuk van, a testi epsegunk vigyazzák, pl.: balaeset esetén.... és hogy az ember ISTEN fele legyen elkotelezve egyedul, ezt vedelmezik.
Legalábbis én ezt szurtem le, az általuk átadott igen tomor információból!

Ja, meg volt egy olyan, hogy mikor vilagosan elmondták, nem mondanak a jovomrol semmit....majd pár perc múlva újra felhoztam a dolgot, és megint kérdeztem valamit, intesuk ellenére....... aztán ennyit mondtak: szép a fulbevalód! Amit ma kaptál a Tunditol..... :hehe:

Koszonom, áldjon és orizzen az ÚR  :2smitten: :2smitten: :2smitten:

Nem elérhető sasvarinebaratherika

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2
Re:Megtérésem története
« Válasz #34 Dátum: 2011 Szeptember 10, 15:03:02 »
A SAJÁT BIZONYSÁGOM !!!

                 BIZONYSÁG_TÉTELEM !

 

Melyik az az út amelyet vállasztottam magamnak?-kérdezték többen-

Én márcsak arra mondom ,hogy "igaz"amit Isten is "igaznak " tart.Aki szivében hisz nem maradhat meg régi életében ,mert részemre is hit az élet.A hit ismereten alapul sokan bizonyságot tudnak tenni,arról a napról óráról mikor egy "természet fölötti"-erő megszabaditotta betegségből,egyébb szenvedélyektől,démonoktól stb.

Több allkalommal kisérelte meg egy szomszédom,aki hasonló súlyos gondokkal küzdött,csak neki elöbb fiatalon történt a megtérés.Kisérlete hogy jó útra téritsen és elvigyen a gyülekezetbe.Hosszú unszolásra igent montam--de belül csak azért tettem hogy végre békén fog hagyni--Igy egy-két felessel,közel 56-évesen elmentem a Pécsi

Hit Gyülekezetébe.Beérve az ott lévő mosolygós vidám,nyugott jól szituáltt emberek közé:minden fajta érzés környékezett meg,Pld:ki-be futkostam  levegő hiny,vc, cigi,szojuság melegség stb járt át. Bajom egyik fő okozója meghalt(élettárs)és kb 10-12-év alatt kökemény viselkedési formát vettem fel:Erőszakos ivás ,túlzott dohányzás,okult tudomány,agresszió verekedés megcsalás,vagyis az önpusztitó éltért minden rosszat elkövettem,sőt garázdaság rendőrség(a sztori sok)stb.

folyt köv

majd kerestem a szeretetet ami életem során kimaradt.Édesanyám 15-és félévesen szültt  nagymama neveltt,korai válásuk ,elvetetség ,és sok minden más ami történt.De ezek egy csapásra más fényből kaptak megvilágositást .vagyis 2003.07.19.-én az Istentiszteleten rögtön megtértem,és haza érve az a hatalmas nyugalommal a szivembe,minden szeszt ami voltt kiöntottem ,kátya vetést végleges multá tetem ,összetéptem kidobtam stb:igy megtörtént az első csoda MEG SZABADULTAM AZ ITALTÓL teljesen egyik óráról a másikra ezt én csodának nevezem.majd félév múlva vzkeresztségem kor  jött a második csoda:a dohányzát is egyik percről a másikra letettem. Dicsőség Istennek.De az önpusztitó életemhez vissza térve és folytatva az ördög olyan mélyen dolgozott már bennem ,hogy felgyujtottam saját othonom,majd feljelentettem megam és közveszély okozásért két évre itéltek letölteni nem kellett felfüggesztetek.itt a Jó Iten végre elérte szivemet és MEGSZABADITOTT.éÉletem azóta 180-fokos változást vett.és én bűszke vagyok aara,hogy ez nekem imár 7.éve sikerültt

 HA EGY EMBER IS TANUL BELŐLE MÁR MEGÉRTE MEGIRNI !!!változásomról  később!

2010.02.09.

 Már igy is aktuális lett volna,mivel a nyitó oldalon a bizonyságomnál
a folytatást
megigértem.Most leirom  a hétéves változást:2003.07.19.--2010.07.19.--( hét év).
Először is avval kezdeném:Hogy az azonnali két szabadulás amit én
csodának tartok,
mások szemébe akkor igen nevetségesnek tünt.Röviden: Megtéréskor azonnal,az ital
majd 6 hónap múlva vizkeresztségkor a dohányzás szintén egyik óráról a
másikra megszünt
azóta sem jőtt vissza(még kisértés szerüen sem),sőt elvonási tüneteim
sem voltak.
a fogadtatás ahogy már irtam,kinevedtek szószerint.tudni kell én
vendéglátós voltam hosszú
ideig.Amikor bementem bármilyen ismerős helyre ,munkahelyre is rögtön
mindenki fizetni akart egy italt ,sőt álcázni akarták kávéba stb.De a
jó Isten sokkal erősebb voltt bennem
mint bárki vagy bármi.Rettenetes rossz környezetbe laktam.Az áldások
folytaolagosan
nekem valami oknál fogva(a miértjét még most sem tudom) az ősz
konkrétan az óktóbernek
nagy jelentősége van az életembe.2003-tól-2006-ig.elmaradt
észrevétlenül a trágár szavak,
bulizások,egyre jobb lett az egézségem elkerültt a betegség,egyre
jobbkedvem lett.
Vidámságomra munkahalyen és bárhol észre vették a változást .Abba a
bizonyos önpusztitó életmódban ,sok mindet láttak felnőt
gyermekeim.Akik ezt a változást amit előszőr ők is
kételkedve fogadták,most annál inkább bűszkék rám .Hálás vagyok
istennek hogy megbocsájtottak gyermekeim.Vissza térve az
októberre.2006.okt.10.-énkaptam egy felujitott lakást,kikerültem rosz
környezetemből,2008.okt.11.-énültem repülőre elöször meghivott
fiam Orlandóba mindent ő álltt .Öröm voltt látni hogy örültthogy
meálltam azon a bizonyos lejtőn.Sőt a második felesége idén Okt 10.-re
van kiirva szülésre amire enge már meg hivtak.
hiszem hogy sikerül,ha az úrtól van kijutok .Rengeteg új ismeretségre
tettem szert .Lassan
egy éve hogy van számitógépem ez csökkenti egyedül létem.Nem vagyok magányos
mert az ÚR VELEM  KICSODA  ELLENEM ez ninden idők lefontosabb igazsága.
Végezetűl de nem utolsó sorba választ az Úrtól arra várok hogy miért
szórt minket a vilába igy szét.     Egy fiam Orlandó az ő első gyereke
Venezuela,első menyem Mexikói,mostani
Brazil ! Másik fiam Spanyolországba él az ő fia Budapesten Én
Pécsen.Talán van rá valami magyarázat.És amiért még imátkozom hogy
eljuthassak Iztraelbe.Amelyik Igévelérintődtem meg az most is érvényes
életemben.
Az pedig a Zsoltárok:119/ 92
Gondolatok !

Azt teszem,amibe hiszek,es hiszek abba amit teszek!!!

-A nemes elethez nem kellenek nagy cselekedetek,csupan tiszta sziv es sok-sok szeretet.-


-Legy mindig vidam es kacago,a mely banat nem neked valo.Ha utaidat mosolyogva jarod,

akire varsz egyszer megtalalod.Majd meglatod milyen szep az elet,csak soha he add fel a remenyseget!


                ~MEGOSZTOM~

Van meg ket sajat kozossegem;

1,"TANULMANYOK"-kereszteny old.-

2,"UZENETEK-MONDASOK-TORTENETEK"-ez

egy humoros oldal

Ha valakit erdekel latogasson at.

MAGAMAT JELLEMEZVE;

                A  GYOGYITO  SZAVAK !!!


Gyógyító szavak,melyek el nem hangzanak.
csak reszkető kézzel ideírodnak...

Ha fáj a lelkem és bánt valami
nektek szoktam szívből vallani...

Ha megalázva érzem magam.
előveszem író tollam.

Mert elmondani,oh kinek mondjam el,
fajtogató kérdéseimre csak az írás felel.

Az én szívem vigaszt csak az írásban lel.
a sok gyötrődést így feledve el.

Rímek,betűk,szavak,szótagok.
rajtatok keresztül mindent elsírhatok.

Mikor a hangos szó nem lel meghallgatást.
hozzátok jövők elsírni a csalódást.

Továbbra is némák a leírott szavak.
de papírra vetésükkel meggyógyítanak!!!




Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:Megtérésem története
« Válasz #35 Dátum: 2011 Szeptember 10, 20:14:22 »
Kedves Erika!
Nagyon köszönöm,hogy megosztottad megtérésed történetét.Dicsőség az Úrnak az Ő kegyelméért!
 :2smitten:
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63

Ani Kinor

  • Vendég
Re:Megtérésem története
« Válasz #36 Dátum: 2011 Szeptember 11, 11:26:47 »
Erika,

nagyon szép, oszintén koszonom, hogy olvashattam!!!
Az ÚR áldását kívánom a Te és családod minden tagjának az életére!
(Csodálatos volt olvasni.)


Szeretettel,
Móni  :2smitten: :2smitten: :2smitten:

Nem elérhető sarepta50

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1
    • Szőkepusztai Baráti Kör
Re:Megtérésem története
« Válasz #37 Dátum: 2011 Szeptember 11, 14:46:07 »
Gyermekkorom és megtérésem!
1950-ben az esztendő első hónapjában születtem a Libickozmához tartozó Szőkepusztán. Már születésemkor megmutatkozott az Úr kegyelme életemben. A körzethez tartozó bábaasszony segédkezett a születésemkor a falutól távol lévő tanyánkon.
Az első megpróbáltatásom ott kezdődött szüleim elmondása szerint, hogy nem sírtam fel, tehát nem lélegeztem. Már olyan kékre színeződtem, mint egy kék kötény, amikor a bábaasszony sűrű pofozkodása közepette végre elsírtam magam.
Előttem született testvérem nyolc hónapos korában meghalt, utána Édesapám azt fogadta, hogy három gyermekig meg sem áll. Becsületére váljon, teljesítette fogadalmát.
Öcsémmel és Húgommal nyiladozó értelmünkkel ismerkedtünk, nevekedtünk, egyébként páratlanul gyönyörű környezetben.
Édesanyánk hívő szülők hatodik legfiatalabb gyermeke volt. Szülei mindent megtettek, hogy gyermekeiket tisztességben az élő Isten szeretetére neveljék.
Anyukánk, szülei akarata és tiltása ellenére a hit nélkül élő szabados életvitelű szomszéd fiút választotta élete párjául, aki esküvő előtt mindent megígért neki, amit csak hallani szeretett volna. Esküvő után keserű felébredés következett. Édesapám kicsapongó, korlátokat maga körül nem tűrő életvitelével, mint politikai elítélt börtönbe került. Amnesztiával szabadult, majd újból börtön.
Édesanyám ott maradt a három gyermekkel a gazdálkodásra berendezett tanyánkon. A sok megpróbáltatás szinte törvényszerűen az Úr felé terelte, felnőtt fejjel elfogadta az Úr Jézust megváltójának élete urának.
Mi gyermekek ekkor Édesanyánkkal a szőkepusztai kéttornyú (még ma is gyönyörű) imaházba jártunk, ahol szinte minden alkalommal megteltek a padsorok. Több példás életű Baptista hívő testvért ismertünk ott meg, akik életünkre, formálódó jellemünkre, hitünkre jó hatással voltak.
Akkoriban költözött oda Kovács István testvér népes családjával, aki a Békehírnökben olvasta, hogy Szőkepusztán hiány van szolgáló testvérekből. Csodálatos hitével, példaadó életével, színesen előadott bibliai történeteivel, mint vasárnapi iskolai tanító nagy hatást gyakorolt ránk.
Sajnos Édesapánk mindent megtett, hogy családját távol tartsa az imaháztól, még a körzetbe kijáró prédikátort is megverte egy alkalommal. Egyik alkoholos dühöngése közepette, ami sajnos rendszeres volt, még Anyukánk bibliáját is többször átszúrta nagykéssel.
Érdekes módon, minket gyermekeket fizikai módon nem bántott, de alkoholmámoros dühöngései alatt féltünk, amikor Anyukánkat bántalmazta. Már annak is örültünk, ha annyira részeg volt, hogy a kocsiderékba esve a lovak hozták haza a távoli kocsmából, ilyenkor elmaradt a dühöngés. Ilyenkor másnap nagyon beteg volt, epét hányt és fogadkozott, hogy soha többet nem iszok. De ezt a fogadalmát csak pár napig tudta megtartani.
Mi gyermekek szívesen jártunk imaházba, talán azért is, mert számunkra a békesség szigete volt. Kezdeti időszakban népes gyermekcsapat volt, jól éreztük ott magunkat. Olyan őszinte gyermeki hitünk alakult ki, amikor Édesapánk nem volt jelen rendszeresen imádkoztunk. Gyermeki csínytevéseim után lelkiismeret furdalásom és őszinte bűnbánatom volt.
1959-ben megkezdték a mezőgazdaság kollektivizálását, ahogy akkor mondtuk a téeszesítést.
Jöttek az agitátorok, a népet, kit szép szóval, kit kényszerrel behajtották a közösbe. Elvették a földet, igásjószágokat, szekeret és minden lényegesebb mezőgazdasághoz szükséges felszerelést. Mindezt „önként” sírva tették a sok megpróbáltatást megért gazdák.
Sajnos ezzel megkezdődött a szőkepusztai gyülekezet elnéptelenedése. Aki csak tehette elköltözött, hogy családja megélhetését boldogulását biztosítani tudja.
Úgy emlékszem 1962 körül a baptista közösségből már csak a mi családunk maradt Szőkepusztán, az imaházat bezárták, majd eladták a téesznek és tároló raktár lett belőle.
Kiskamasz korban voltunk, akkor lett volna talán legnagyobb szükségünk a példaadó testvéri közösségre, hitre való nevelésre. De azért nem panaszkodok, ott maradt nekünk egy áldott, drága hívő édesanya, aki töretlen hittel gondoskodó szeretettel átsegített bennünket életünk problémáin. Töretlen hittel bízott az Úr megtartó kegyelmében és szeretetében.
1964-ben Édesapám alkoholos dühöngései más nőkkel való kapcsolatai mind nehezebbé tették a család együtt tartását. Sokszor már Édesanyám élete is veszélyben forgott.
Egy márciusi napon Apánk távolléte alkalmával, Anyukánkkal összepakolva a legszükségesebbeket sülysápi rokonokhoz menekültünk. De Édesapánk nem hagyta annyiban a dolgot, utánunk utazott és sírva kérte Anyukánkat, hogy bocsásson meg neki, meg fog változni.
Mi Öcsémmel egy pünkösdi közösségbe tartozó drága testvérék családjába kerültünk, több mint egy hónapig, amíg a szülők a költözést és a lakhatási problémákat ideiglenesen megoldották. Kókai Feri bácsira, aki tűzoltóságnál fényképész volt és családjára, ma is évtizedek távlatából csak szeretettel és hálával tudok gondolni.
Ott tapasztaltam meg életemben először a hívő családban lévő Isten szeretetén alapuló harmóniát. A három generációs család tagjai tisztelettel és szeretettel beszéltek egymással, egy csúnya szó nem hangzott el közöttük. Rendszeresek voltak a reggeli és esti családi áhítatok, amikor igeolvasás után együtt imádkoztunk.
Itt maradtunk Sülysápon, de Édesapám ígért változása nagyon rövid ideig tartott. A sülysápi gyülekezetből Bákonyi Miklós testvér közel egy évig biztosított számunkra lakhatást, aki szinte fiaként szeretett. Fiával együtt intézte a továbbtanulásunkat és szinte ő tartotta a kapcsolatot szüleim helyett az iskolával.
Beépültünk a sülysápi baptista gyülekezet ifjúságába, ahol jól is éreztük magunkat. Az imaház szomszédságában laktunk albérletben szüleinkkel. Szüleim a fővárosban találtak munkát, mi gyermekek is ott tanultunk.
Az akkori szocializmus ifjúság nevelési politikája és Apánk hatása együtt hozták azt a helyzetet, hogy Édesanyánk bánatára mind ritkábban mentünk imaházba.
El kell még mondanom, nagyon szerettem olvasni. Szinte kisiskolás koromtól havonta több könyvet kiolvastam. Úgy 16 éves koromtól filozófiai műveket olvastam. Hégel, Bábel, Plehanov és más hasonló materialista szellemiségű műveket olvastam. Magamat akartam meggyőzni ezekből a művekből, hogy nincs is Isten.
De legyen hála érte Istennek ott volt a háttérben egy gyermekeiért aggódó hívő édesanya és egy több mint nyolcvan éves hívő nagymama, akik imádkoztak értünk. A Nagymamám legcsúnyább szava, amit hosszú életében tőle hallottam „a csuda vigye el”.
Az Úr elől menekültem, de életemnek ebben az időszakában is oltalma, szeretete kísért útaimon folytonosan.
Szülői háznál Édesanyánk helyzete mind kibírhatatlanabb lett. Szakmunkásvizsga után, mikor önálló jövedelmünk lett, előbb albérletbe majd munkásszállóra költöztem. Öcsém, egy évvel később szintén munkásszállóra, Húgom pedig albérletbe költözött.
Hadköteles kort elérve, sorozáson magam kértem, ha van rá mód, még abban az évben vigyenek be katonának. Alig múltam 18 éves, már katona voltam.
Érdekes módon, annak ellenére, hogy menekültem az Úr elől a világi közösségekben nem tudtam feloldódni, nem éreztem magam jól a kortársaim szórakozási módjaiban. A katonaidőmet szinte végigolvastam.
Egy végtelenül rendes zsidó fiú volt a századírnok, otthoni családi problémák miatt idő előtt leszerelték és engem választott és javasolt századírnoknak.
Katonaidőm letöltése után úgy éltem, mint egy átlagos jobbra, többre törekvő fiatal.
Szinte teljesen elmaradtam a baptista közösségtől. Imaházba különleges alkalmakkor csupán Anyukám iránti tiszteletből mentem el, mert tudtam, hogy ezzel nagy örömöt szerzek neki.
Egy zenés szórakozóhelyen megismerkedtem leendő feleségemmel. Házaséletemben két gyermekünk nevelése, építkezés, nagyon sok munka és szinte folytonos tanulás töltötte ki mindennapjaimat.
Úgy alakult, hogy hét évente teljesen új, munkakörben próbáltam meg magam, ehhez kellett sokat tanulni.
Sikereimben, eredményeimben, amit akkor szerencsémnek, szorgalmamnak tulajdonítottam, most már tudom egy láthatatlan oltalmazó kéz vezetése érvényesült.
Nyughatatlan szívem hajtott, világi örömökkel próbáltam kitölteni szívemben az igazi szeretet hiányából fakadó űrt.
Harmincöt éves voltam mikor egy munkahelyi kapcsolatban házasságtörés, paráznaság vétkébe keveredtem. Kimaradásaimat, csak hazugsággal tudtam leplezni, titkolni, mely iszonyú sok lelki szenvedéssel járt. Több kilót lefogytam, már alig bírtam elviselni azt a képmutató alakot, aki a tükörből visszanézett rám.
Aztán a családommal strandon eltöltött hétvégi nap végén már nem bírtam tovább, mindent bevallottam a feleségemnek, kértem bocsásson meg, szeretem őt és gyermekeinket.
Én megkönnyebbültem, de szegénykém nagyon kiborult, rádöbbentem milyen iszonyú sok szenvedést okoztam neki, aki nem érdemelte meg.
Képtelen voltam a harmadik személy ragaszkodása miatt a kapcsolatot azonnal felszámolni, hónapokba tellett, míg a Sátán szorításából szabadulni tudtam.
Igyekeztem mindent jóvátenni, hálás voltam a feleségemnek, mert megbocsátott. Bölcsen viselkedett, a család egysége, jövője fontosabb volt személyes sérelmeinél.
Még két gyermekünk lehetett volna, de a párom hallani sem akart arról, hogy fogadjuk őket. Sajnos nem voltam elég határozott így döntés az ő kezében volt. Ma már egészen másképpen döntenék.
Az elkövetkező évek sorozatos megpróbáltatásai Dávid király vétkei miatti bűnhődésére emlékeztetett engem.
Azonban tévedéseim, tévelygéseim sorozata tovább folytatódott. Szívemben, lelkemben lévő űrt a magam által jónak vélt dolgokkal próbáltam betölteni.
Drága hívő Édesanyám aggódó, féltő szeretettel próbált a helyes irányba terelni, de Jézus Krisztusról, mint megváltóról és szabadítóról akkor még hallani sem akartam.
Azt hittem a nekem való jobb utat leltem meg, amikor 41 éves koromban agykontroll tanfolyamra jelentkeztem.
Eredményeképpen határtalanul nőtt az egóm, az önbecsülésem. Úgy éreztem lehetőségeim határai, szinte korlátlanok.
Egyéb okkult tudományok művelései következtek; radiesztézia, bioenergetika, univerzális energiával való gyógyítás.
A fővárosban hetente egyszer agykontroll klubba jártunk az Öcsémmel, közben egy kiskönyvtárnyi, a témával kapcsolatos könyvet olvastam ki. Úgy voltam ezzel is, mint minden mással az életben, nem tudtam félemberként részt venni az általam jónak vélt dolgokban. Teljesen kitöltötte gondolataimat, érzelemvilágomat, fontos dolognak tartottam, amit akkor csináltam.
Ott a klubban jelen voltak reikisek, spiritiszták és sok más okkult praktikákkal foglalkozó társaink és egymásnak adtuk át a már megszerzett ismereteinket.
Egyik spiritiszta leány kedvesen hívott az asztaltársaságukba, ahol egy széken harmadszor üresedett meg a hely, mert a fiúk öngyilkosak lettek. Legyen hála érte Istennek, akkor ezt a lehetőséget nem találtam vonzónak.
Közben a házasságom, szinte észrevétlenül a csőd felé sodródott, az igazság az, hogy a „magasabb rendű intelligenciával” való szellemi kapcsolat szinte mindennél fontosabb volt az életemben.
Aztán ott a klubban történt egy sorsfordító eset velem. Egy vezetett mélyalfás meditáció közben egy idegen erő akart hatalmába keríteni. Valami iszonyú érzés volt, minden idegszálammal beleborzongtam. Ekkor kétségbeesésemben Jézus Krisztust hívtam segítségül. Ebben a névben csodálatos erő volt, mert azonnal megszabadultam az idegennek tűnő hatalom szorításából.
Naivan azt hittem addig, hogy az agykontrollban sokat emlegetett magasabb rendű intelligencia, akivel meditációink során kapcsolatba kerültünk az maga Jézus Krisztus.
Rá kellett jönnöm, hogy egészen más sötét erők játékszere voltam, pedig szellemi kapcsolataim, szellemtudományokban kialakuló jártasságom okán az átlagembernél többnek éreztem magam. Szinte el voltam szállva magamtól, megszerzett új képességeimtől.
Akkor még nagyon nehezen okultam a történésekből, egy hét múlva szinte ugyanúgy megismétlődött az agykontroll klubban történt eset. Jézus Krisztus megint megszabadított.
Aznap hazafelé a hetes busz megállójában mondtam az Öcsémnek, tulajdonképpen mit keresünk mi itt. Én többet ide nem jövök. Akkor én sem volt a válasz.
Otthon még hónapokig jól elvoltam a könyveimmel.
1994 tavaszán egy valóságos szellemi kapcsolatokkal foglalkozó könyvet olvastam, melyben rengeteg bibliai utalás volt.
A padláson megkerestem, vagy tizenöt éve Édesanyámtól kapott bibliát és olvasni kezdtem az olvasott könyvbeli utalásokat, hivatkozásokat.
Nagyon érdekesen hatott rám, az Úr nyitogatni kezdte szemeimet és a szívemet. Azon vettem magam észre, hogy már a bibliát többet olvasom, mint a könyvet.
Akkor azon az éjszakán letettem az asztalra a bibliám, letérdeltem és telve kétségekkel, őszinte szívvel imádkozni kezdtem.
Uram, ha tényleg létezel, a bibliában ez a sok csodálatos ígéret mind igaz, akkor ez kell nekem. Beismerem, hogy bűnös ember vagyok. Kérlek, bocsásd meg bűneimet. Te légy életem ura, átadom Neked az életem.
Akkor, ott azzal az érzéssel keltem fel a térdeimről, hogy imám meghallgatásra talált a Mindenség Örökkévaló Uránál.
Csoda történt, másnap reggel új emberként ébredtem. Előtte, mint legtöbb világi ember, ha valami nem sikerült és a mindennapi társalgásaim során is sokszor káromkodtam. Meglepődve tapasztaltam, hogy ez elmaradt, sőt már az is fájt, ha más káromkodott a jelenlétemben.
Ettől a naptól kezdve a Biblia, az Úr Igéje mindennapi lelki táplálékom lett. Szükségét éreztem, hogy egy keresztény közösséghez tartozzam, mert már a szívemben eldőlt, hogy kit akarok szolgálni életem hátralévő részében.
Következő vasárnap elmentem a katolikus misére, de valahogy nem ragadott meg. Majd következett a Pünkösdi Evangéliumi Közösség imaháza, de éreztem, ez sem nekem való.
Legutoljára mentem a Baptista közösség imaházába, ahová gyermekkori gyökereimmel kötődtem. Itt dobbant rá a szívem, ez az amit kerestem, itt a helyem.
A régi gyermekkori ismerőseim és rokonaim nagy szeretettel fogadtak.
Édesanyám öröme és Isten iránti hálája szinte határtalan volt, mikor közöltem, hogy döntöttem az Úr Jézus mellett és rendszeresen imaházba járok.
Folyamatosan rám nehezedtek bűneim, és azok az esetek, amikor emberi kapcsolataimban nem voltam korrekt. Ezeket a vétkeket először Isten, majd az emberek előtt is rendeztem. Sokaktól bocsánatot kértem, volt olyan eset, amikor a kártalanítás lehetőségét is felkínáltam.
Azt hittem, most már sínen van az éltem, semmi komolyabb baj nem jöhet már. De amikor az én kis Feleségem látta, hogy nálam ez nem egy múló újabb hóbort, elszabadultak családunkban az indulatok. Közölte velem, hogy megbuggyantam, teljesen más ember lettem. Hála legyen Istennek betöltött a békességével, képessé tett arra, hogy szelíden mosolyogjak. Tudod ez számomra dicséret, csak megerősítettél abban, hogy jó úton járok.
Akkor már két nagykorúvá lett gyermekemet párom maga mellé állítva szövetségesként ultimátumot adott; válasszak, vagy az imaház, vagy Ő.
Sajnálattal közöltem, nagyon szeretlek, de ha választásra kényszerítesz, akkor az Úr Jézust választom. De jól gondold meg, egy hívő ember szívében az Úr Jézus után a második hely sokkal, de sokkal stabilabb, mint a világi személy szívében az első hely.
Legyen hála érte az Úrnak, mindez tizenöt éve történt, de még mindig házasságban élünk.
Azóta, nap mind nap térdeimen kérem az Urat, szeretteimet mentse meg, ne hagyja őket elveszni, a kárhozatba jutni.
Pár évvel utánam Öcsém is megtért, Húgunk még mindig menekül az Úr elől. Az ajándékot örömmel fogadja, de az Ajándékozóval nem akar közösséget vállalni.
A családomért, gyermekeimért, unokáimért imádkozom, amíg csak imára tudom nyitni ajkam. Hiszen Édesanyám is ezt tette, és lám az imája nem hullott porba.
Hiszem és vallom, hogy az Úr akarata szerint való ima és kérés előbb, vagy utóbb meghallgatásra talál, „mert az Úr nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen”.
Újból és újból érzem, hogy kegyelemre szoruló, de kegyelmet talált bűnös vagyok.
Mindezért és mindenért dicsőítem az Urat, hozzá szálljon a hálaadás dicsőítés és magasztalás szívemből, elmémből e földi létemben, és utána ígérete szerint színről színre dicsőíthetem örökkön-örökké.

Joó István
 :kereszt01:

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7142
Re:Megtérésem története
« Válasz #38 Dátum: 2011 Szeptember 11, 19:22:26 »
Kedves Testvérem!

Nagyon köszönöm ezt az őszinte bizonyságtételt. Az ÚR útjai kikutathatatlanok. Nála nincs lehetetlen, és imameghallgató!

Légy áldott, és vezessen az ÚR!

Shalom

Elisabeth :2smitten:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Shándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 12
Re:Megtérésem története
« Válasz #39 Dátum: 2011 Szeptember 11, 20:17:24 »
Szép, nagyon szép történetek. És azon gondolkoztam, valahogy én is le kellene irjam az enyémet. Lehet, nem ilyen hosszan, ilyen szépen, de a szépség benne az Úrral valo találkozás, nem? Aztán rájöttem, hogy az évek során lassan-lassan megtanultam -sajnos- nem bizni az emberekben, és.... bezárkoztam. Annyira hogy talán az Úrat is kizártam... valamennyire. És most ott vagyok, hogy keresem ezt a bezárt ajtot, és nem találom. És keresem, kinlodom, néha sirok... Bezártam magam....Mi lesz velem???
Élj úgy, hogy ne vegyenek észre, de ha elmentél, hiányozzál.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Megtérésem története
« Válasz #40 Dátum: 2011 Szeptember 11, 20:42:06 »
Kedves Testvérem!
Vesd Jézusra a terheidet és Ő gondot visel rólad. Istenben kell bízni és hinni, nem pedig emberekben.

A Biblia közepén ez áll:
Zsoltárok könyve 118,8
"Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni."

Még ide kívánkozik ez az ige:

Mikeás könyve 6,8
"Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Ani Kinor

  • Vendég
Re:Megtérésem története
« Válasz #41 Dátum: 2011 Szeptember 11, 23:22:53 »
Szép, nagyon szép történetek. És azon gondolkoztam, valahogy én is le kellene irjam az enyémet. Lehet, nem ilyen hosszan, ilyen szépen, de a szépség benne az Úrral valo találkozás, nem? Aztán rájöttem, hogy az évek során lassan-lassan megtanultam -sajnos- nem bizni az emberekben, és.... bezárkoztam. Annyira hogy talán az Úrat is kizártam... valamennyire. És most ott vagyok, hogy keresem ezt a bezárt ajtot, és nem találom. És keresem, kinlodom, néha sirok... Bezártam magam....Mi lesz velem???


Testvérem, 'Mi lesz Veled?'  - SEMMI! Minden rendben lesz!  :2smitten:
Shándor, ha megengeded, lehet itt mindenki nem, de van olyan Testvér itt is, aki érzett már így, én magam: IGEN!
Ez a gond, nem az emberekben bízunk!!!!!!!!!!!
Testvérem, emberben soha!!!!!!
Felesleges, mert az ember erre alkalmatlan.

" Csalárdabb a szív mindennél, ki tudja miért, és gonosz az. "   
JEREMIÁS  17 , 9

Ha ma jól szólok, tetszik a másiknak, ha nem, akkor nem.... és harag, neheztelés, megnemértettség lép(het) fel.
Az emberi szív ilyen.
Figyelj, gyógyíttasd meg a szíved az ÚRRAL  :2smitten: :2smitten: :2smitten:
És amíg megerosodsz, újra a boldogság lángol a szívedben, és a szeretet, addig: KERULD, AKINEK A SZÍVÉBEN NEM!!!!
Ez lehet, egy hét..... két hónap, félév.....rajtad múlik, hogy milyen intenzítással engeded be az URAT a szívedbe, illetve, mivel ott van az ÚR, engeded át neki teljesen a szíved.

Ha pedig olyan van, hogy seb, vagy sérelem nyomaszt, és haragot érzel valaki iránt, ÉREZD, nem kell, hogy megértsd, hogy csak annyi tellett akkor és ott a másiktól, bárki, bárkik aki bántott, vagy megbántott, idovel, ahogy az ÚR dolgozik rajtad, ezek átértékelodnek.....és figyeld meg, ha ugyes vagy  :088:
és az ÚRRA figyelsz magad fogsz rájonni: OH ...hát persze, hiszen szegény XY, hogyis tehetett volna másként....ennyire futotta ott és akkor.

Zárj ki minden negatív dolgot, és személyt. Most Te vagy a legfontosabb, és az ÚR.
De a fontos, hogy ISTEN legyen a legfontosabb. Ezt majd az ÚR kiépíti..... :2smitten:

Az internet tele van: keresztény dalokkal, vidám, szívmelengeto dalokkal.
FILMEK!!!  :igen:
BIBLIAI torténetek, napjainkban játszódó keresztény tortenetek.....és Shándor ott van maga a BIBLIA!

Nem ismerem az életed, és nemis tartozik rám. Egyedul az ÚRRA tartozik. Viszont, engedd meg hogy így szóljak: szomorú ne légy, csak ameddig szukseges, vidám legyen a szíved, mosoly az arcodon, és becsuld magad, mert Te az ÚR gyermeke vagy!!!!

Ero, hit, bizalom, SZERETET az ÚR fele!  :2smitten:


Nagyon szép dalt kuldok, Jézus, azaz Yeshuah szuletése, és, ha úgy érzed itt az ideje, szerintem mindannyian nagy-nagy orommel várjuk a Te megtérésed torténetét is! ( még en sem fejeztem be az enyém)

http://www.youtube.com/watch?v=Wix14BuE09o#

Nem elérhető Irma

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1935
Re:Megtérésem története
« Válasz #42 Dátum: 2011 Szeptember 13, 16:45:06 »
Kedves Sándor testvérem!

Lehet, hogy te "bezártad" magad, de Jézus át tud hatolni a falakon! Tudom, átéltem. Ha keresed Őt, megtalálod!
Azt mondja az Ige : Hívj segítségül a nyomorúság idején!.... Hívd Őt és Ő betér hozzád, lehet, hogy nem úgy érkezik, ahogy te gondolod, lehet, hogy az élet kemény gondjain át szól hozzád, de lehet, hogy egy Biblia versen át, vagy itt a fórumon találsz neked szóló üzenetet. De nem fogod eltéveszteni a hangját! Azt a hangot nem lehet eltéveszteni, mikor neked mondja : Nekem a te házadnál kell maradnom! Csak tartsd nyitva a szívedet! És egy percig se kételkedj abban, hogy közel van az Őt hívókhoz! Ha sírni tudsz Isten előtt a bűneid miatt, az már kegyelem! Isten előtt kedves áldozat : a töredelmes, búnbánó szív! Én is szoktam sírni az Úr előtt! És tudom, hogy az Úr örül annak ha megbánjuk búneinket, és letesszük az Ő kezébe elrontott, tönkrement életünket. Tedd meg bátran! Tedd meg még ma!

/ Imádkozom érted!/
„Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsása jut?”

Ézsaiás könyve 51:12

Nem elérhető Irma

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1935
Re:Megtérésem története
« Válasz #43 Dátum: 2011 Szeptember 13, 16:48:52 »
Kedves István testvér!

Amikor olvastam a történetedet az jutott eszembe, hogy az Úr elkezdte összegyüjteni az Ő népét. Annak idején hányan és hányan kerültünk ki a baptista gyülekezetekből, és most milyen jó olvasni, hogy az Úr megkeresi és megtalálja azt, aki elveszett!

Isten áldjon meg testvérem! Örömmel olvastam a bizonyságtételedet, az én édesanyám is így imádkozott a visszatérésemért! Áldjon meg az Úr a családodért való közbenjárásodban, teljesítse az Úr a szíved kéréseit!

szeretettel : Irma
„Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsása jut?”

Ézsaiás könyve 51:12

Nem elérhető paczpapa

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1
Re:Megtérésem története
« Válasz #44 Dátum: 2011 Szeptember 14, 20:08:16 »
Kedves Testvéreim Krisztusban!
Isten sokféleképpen munkálkodik.
Az én megtérésem egy különleges esemény.
Nem hívő családban nőttem fel.
A házunkban még a Bibliát is tilos volt említeni, mert édesapámat gyerekkorában olyan incidensek érték a papok és az apja által, hogy szándékosan a kommunista útra lépett. 
Mégis a kezembe került egy, mert a falunkban egy idős néni adott egyet.
Titokban, a paplanom alatt, elemlámpa fényénél olvastam.
Szerettem volna olyan lenni, mint Jézus, de nem tudtam, hogyan lehet.
17 évesen egy lánynak azt mondtam,hogy nekem papnak kellene lennem.
18 évesen hoztam egy döntést, hogy nem fogok dohányozni, alkoholt inni, csalni és paráználkodni.
Rászoktam a cigire (sőt a szivarozásig jutottam).
Rengeteget ittam.
Paráználkodtam.
Csaltam a vizsgákon.
Megismerkedtem egy lánnyal, aki katolikus nevelésben részesült.
Ismét kapcsolatba kerültem a Bibliával. Megint nagyon jó érzések töltöttek el.
Ezt a lányt feleségül vettem, de elváltam tőle.
Debrecenbe kerültem, újra megnősültem.
Vállalkozó lettem. Nagyon jól ment minden, de sok volt a tisztességtelen dolog (hamis számlák, adócsalás, stb.)
1992-ben meghalt édesapám.
A sír mellett lelkemben egy kérdés fogant meg: Gondolod, hogy ez az élet értelme?
Jött a válasz is: Van élet a halál után.
Újabb kérdés: Te hol fogod ezt tölteni?
Azonnal tudtam, a választ: a pokolban.
Akkor egy halk hang ezt mondta: Van lehetőséged a mennyben élni az örökkévalóságban.
De nem tudtam, hogyan.
Elkezdtem keresni.
Találkoztam Hare Krishna hívőkkel, mindent elolvastam, amit adtak, de zavarosnak találtam.
Jöttek a Jehova tanúi, de nagyon zavart az erőszakosságuk, a tipizált beszédük, de az írásaikat elolvastam.
Azutána a Család nevű szervezettel kerültem kapcsolatba, de kommunában éltek, ez taszított.
Viszont ők is sok irodalommal, kazettával láttak el.
1993 őszén egy vasárnap két jól öltözött fiatalember csöngetett be.
Az egyik megkérdezte: Tudom-e, hogy Isten létezik?
Azt válaszoltam, hogy tíz évet adnék az életemből, ha bizonyságom lenne róla.
Az egyik azt mondta, hogy ha beengedem őket, bizonyságot tesznek.
Utána nagyon sokszor találkoztunk. Nagy szeretettel vettek körbe bennünket.
Sokat törődtek velünk.
Elmondták, hogy Jézus értem halt meg, megalapította az egyházát.
De az megromlott, de Isten az ő prófétájukat választotta, hogy helyreállítsa egyházát.
Ők mormonok voltak. El is hittem nekik, hiszen az egyház romlottságát én is láttam.
Zavart a fizetett papság, stb. (Ki is használták? náluk nincs).
Kaptam tőlük Bibliát, Mormon könyvét.
Mindkettőt faltam, lelkem éhezett az igazság iránt.
Végül 1994. február 14-én térdre estem, megvallottam bűnösségemet, kértem Jézust, hogy mentsen meg.
Tegye rendbe az általam tönkretett életemet, a körülöttem élők életét.
Csodálatos volt a bemerítkezés, a Szentlélek befogadása.
Hihetetlen változások álltak be az életemben.
Elhagytam a cigit (azóta sem gyújtottam rá), nem iszom alkoholt.
Felhagytam a parázna élettel.
Abbahagytam a vállalkozást, mert nem akartam többet lopni, csalni.
Ahogy rendszeresen jártam a gyülekezetbe, egyre több dolog zavart.
Nem olvashattam csak azt, amit ők megengedtek.
Nem imádkozhattam bármiért, nem vonhattam kétségbe a tanításukat, nem kérdezhettem.
Ők az egyetlen hívők, mindenkinek mormonná kell lennie.
Joseph Smith ott fog állni a menny kapujában, stb.
Végül 1996 novemberében kiközösítettek - aposztázia (hitehagyás) és tévtanítás miatt.
Közölték, hogy leléptem a hit útjáról, pokolba kerülök, mert elveszítettem az üdvösségemet.
A családomat megfenyegették, hogy ha követnek, ők is a pokolba kerülnek.
De Isten csodálatosan válaszolt az IGE által: Fiam vagy! Ma nemzettelek Téged!
Akik befogadták azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek János 1:12)
Újjászültelek, családom tagja vagy!
Ők kiközösítettek, de én nem!
Fél évig imádkoztam, hogy merre tovább.
Végül elmenten Tóalmásra, elvégeztem az Élet Szava Bibliaiskolát.
Három csodálatos évet töltöttünk ott a családommal. Megtapasztaltuk Isten gondviselését.
2000-ben Dömösre jöttem szolgálni a Biblia Centrumba.
Azóta itt élek.
Vannak nehézségek, harcok (mert nem mindig engedelmeskedem a Szentléleknek).
De a hívő élet a legcsodálatosabb élet.
Előtte nagyon gazdag voltam, ma bérből élek, de nem cserélném el ezt az életet semmi pénzért.
Dicsőség Istennek, hogy kihozott a bűn fertőjéből, megmentett a mormon tévtanítástól.
Sokszor feltettem Mennyei Atyámnak a kérdést: Miért engem mentettél meg?
Hiszen borzalmas életet éltem, a bűn uralkodott rajtam.
A válasz minden esetben ez: Mert szeretlek.
Köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthattam veletek bizonyságomat.