C. S. Lewis (1989-1963) így írja le a megtérését:
"Elképzelhetnek a szobámban a Magdalen College-ban: éjszakáról éjszakára, valahányszor egy pillanatra is abbahagytam a munkát, mindig ezt a kitartó, kérlelhetetlen közeledését éreztem Annak, akivel annyira komolyan kerültem a találkozást. Amitől a legjobban féltem, végül is bekövetkezett. 1929 tavaszán megadtam magam, és elismertem, hogy Isten: Isten; és letérdeltem és imádkoztam. Azon az éjszakán talán én voltam a leginkább levert és a legvonakodóbb megtérő bűnös egész Angliában. Akkor még nem láttam, ami most annyira egyértelmű és nyilvánvaló: az isteni alázatot, amely még ilyen feltételek mellett is befogadja a megtérőt. A tékozló fiú legalább a saját lábán ment haza. De ki imádhatja méltóképpen azt a szeretetet, amelyik kitárja a kapuját még annak a tékozlónak is, akit úgy cipelnek be, miközben rúgkapál, durcásan ellenkezik, és minden irányban a menekülés lehetőségét keresi? A ‘compelle intrare’ kifejezéssel (‘kényszeríts bejönni mindenkit’) gonosz emberek annyira visszaéltek, hogy elriadunk tőle; de ha helyesen értjük, akkor az isteni kegyelem mélységeit tárja fel. Isten keménysége kedvesebb, mint az emberek lágysága, az Ő kényszerítése a mi szabadulásunk."
(internetről)
