Pál a galatákhoz írt levelében első helyen említi a szeretetet, szerintem nem véletlenül, hiszen szeretet nélkül a lélek többi gyümölcse sem jöhet létre, nem létezhet és szeretet nélkül semmi jóra nem vagyunk képesek. És valljuk be őszintén, ezt a gyümölcsöt sokszor igen nehéz úgy ápolni, kezelni, megtartani, hogy ne romoljon meg. Vagyis úgy szeretni, hogy az legyen őszinte, feltétel nélküli, önzetlen. Az Újszövetség központi témája a szeretet, Jézus egész életével bemutatta, hogyan kell(ene) szeretnünk és bemutatta az Atya szeretetét is azáltal, hogy elküldte Őt ebbe a bűnös világba, hogy megmentsen bennünket. Jézus azt a parancsolatot hagyta tanítványaira, hogy egymást szeressék (János 13:34), sőt az ellenség iránt is szeretetet vár el követőitől (Máté 5:44). Ez utóbbi igen nagy erőfeszítést kíván, mert egy ellenséges, gonoszkodó, gyűlölködő, esetleg még erőszakos embert szinte lehetetlen szeretni, hacsak nem vagyunk hozzá hasonlóak. Persze nem teljesen lehetetlen, ha csak az embert látjuk a bűnei nélkül, ha csak az elveszett nyomorultat látjuk a bűnök közepette, ha ítélkezés nélkül, türelemmel, megértéssel közeledünk, akkor sikerülhet. Úgy gondolom, hogy a szeretet gyakorlása minden nap egy új kihívás egy olyan világban, ahol a szeretetlenség, az önzés, a hazudozás a természetes. Kívánom mindnyájunknak, hogy példát tudjunk mutatni a világnak azzal, hogy bemutatjuk és gyakoroljuk a szeretetet.
"Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is." (1János 4:7-21)