Csodálatos ez a példa a szeretetről!
Amikor az ifjabb fiú elkérte örökségét az Ő Atyjának halála előtt,nem háborodott fel az Atyja,hogy várd meg halálom és aztán megkapod....Hanem oda adta,és elengedte,ahogyan Elisabeth említetted.
Teljesen tisztában volt az Atya,hogy mi vár fiára a világban,mi lesz a sorsa,mert jól ismerte.
DE szeretete nem szűnt meg akkor sem,mer ahogy olvashatjuk ,naponként kiment és várta haza a tékozló fiát.
Sokan vannak olyan gyermekei ma is az ÚR házából valók,akiket csábít a világ kivánságai,és nem tudják abban a pillanatban felmérni,hogy ezek mind múló örömek csak amiket kinál nekik a világ.
MIkor megsebezve,összetörve ráébrednek arra,hogy az Atyának házában mennyivel jobb volt az élete,akkor megszégyenülve,és elesettnek érezve magát,vissza tér az Atyai házba.
S mint olvashatjuk,hogy az Atya fut a fia elé aki épp félve talán osonva megy hazafelé,akkor nem megszidalmazza ,vagy elutasítva szól fiához,hanem:,,Talán még nagyobb szeretetet tanúsítván átöleli fiát.S ünnepi lakomát rendez neki.
Akik eltértek egykoron az ÚRtól,és kegyelemben meg tartattak,nem kell el ítélni az embereknek,mert ha az Atya szerető karjaiba zárja azt a gyermekét, ki. elveszett és megtaláltatott,s ki halott volt és feltámadott ,akkor nekünk is kegyesnek kell lennünk embertársainkhoz.
Hogyan ismernek meg minket a világban élő emberek,hogy Krisztusnak követői vagyunk? ,nem de akkor, ha egymást szeretni tudjuk.?
KI tud szeretni önzetlenül?akiben Krisztus szeretete él.Maga Jézus!!!
Mert Jézus a szeretet,s ha bennünk él,akkor nem haragot,megvetést fogunk érezni ember társaink felé,hanem Igazi Isteni (AGAPÉ)szeretetet.
Gyakoroljuk ezt,mert amilyen könyörülő az Atya a fiakhoz,olyan könyörülő az ÚR az Őt félők iránt!
Legyen szívünkben Jézus,s akkor bennünk lesz a Szeretet!