Szerintem Krisztus egyházán belül akkor tudnak korlátozni minket ezek a falak, ha elhisszük, hogy vannak.
Ezeket a falakat önmagunkban kell lerombolnunk, egyszerűen nem venni róluk tudomást. Mert ha nem veszünk tudomást ezekről a falakról, mit sem tudva átlépjük őket, találkozunk másféle felekezetűekkel, és természetesen tudnánk közösségben lenni velük, elfogadnánk hogy más külsőségekben élik meg azt, ami mindannyiunkban közös, Jézus Krisztus. Ha ezt képesek lennénk meglépni, nem csak egységesebbek lennénk, de sokat tudnánk tanulni egymástól is, tehát egyénileg is épülnénk.
Van két macskám, az egyik Jeru, a másik Zsálem. Jeru nagyon vakmerő, nyitott a világra, nem ismer határokat. Az első adandó alkalommal oda is ment a kuvaszunkhoz, mert nem ismerte a falat kutya és macska között. Azóta együtt alszanak. Ha nekik megy, a keresztényeknek is menni fog.
Én katolikusként is hiszem, hogy Krisztusnak célja volt a reformációval, és célja van az ökumenizmussal is.
A reformáció megtanította Krisztus egyházét anyanyelven misézni, és hangsúlyt fektetni a Bibliára, segített lezárni a sötét középkort és azóta is rávilágít a földi egyház hibáira segítve ezzel a tökéletesedést (pont, mint egy jó testvér). És ahogy a nézőpontok közelednek, újra egységre hív minket Jézus az ökumenizmusban.
És még vannak falak, igen, de csak akkor, ha a falakra koncentrálunk.