Szerző Téma: Az ÚR ünnepei  (Megtekintve 26264 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #90 Dátum: 2013 Szeptember 07, 19:24:44 »



Alkony szelébe beleszőve
harangok érce szól,
s árad hegyeknek levegője,
mely tiszta mint a bor.

S ájult kő-fa rengetegben
küzd mély álmaival
s Város,mely örök s egyetlen,
s szívében ott a Fal.

ref.


Ó, Jeruzsálem,színarany
és ötvösréz és tiszta fény,
lennék minden dalodnak Hegedűje én!

Ím visszatérünk kútjaidhoz,
vásárod s tered ez;
sófár a Hegyről újra hírt hoz,
s Óvár ébredez.

Barlangjaidnak süti dómját
ezernyi napkorong,
s a Holt-tengerhez Jerikón át
jutunk,mint egykoron.

ref:


És lám,hogy jött a hála napja,
s dalolni lehetett,
én már önnön szavamba kapva,
bizony,csak hebegek.

Mert perzseli nevedet a nyelvem,
tüze szeráfi csók:
"Jeruzsálem,Ha elfelejtem
az aranyból valót"

ref:



---------------------------------------------------

Avir harim calul k'yayim
Vereiyach oranim
Nissah beruach
ha arbayim
Im kol paamonim.

Uvtardemat ilan vaeven
Shvuyah bachalomah
Hair ascher badad yoshevet
Uvelibah-comah.

Yerusalaim sel zahav
veshel nechoset veshel or
Halo lechol shirayich ani kinor.

Chazarnu el borot hamayim
Lashuk velakikar
Shofar koreh behar habayit
bair haatikah.

Uvmearot asher baselah
Alfei shmashot zorchot.
Nashuv nered el yam hemalach
Bderech Yericho.

ref.2...
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #91 Dátum: 2013 Szeptember 07, 20:24:41 »
Köszönöm testvérem a videót és a dalszöveget. Ofra Haza a kedvencem.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #92 Dátum: 2013 Szeptember 08, 09:22:10 »
A zsidó naptár időszámítása a teremtéssel kezdődik. Ma a zsidó újév a Ros hasanával kezdődik a gregorián év szerinti ősszel. A hónapok hosszúsága a hold fázisok szerint alakul. A zsidó év tizenkét 29 vagy 30 napos „normális” hónapból áll, az év pedig 354 napból. Emiatt a zsidó ünnep- és emléknapok a gregorián naptár szerint különböző napokra esnek, és egy meghatározott dátummal nem állapíthatók meg. Azért, hogy az ünnepek ugyanabban az évszakban maradjanak, és az év ne csússzon el teljesen, minden második-harmadik évben egy szökőhónapot (Adár II) kell beiktatni.

Az ünnepek ábrázolásánál a bibliában felsorolt, és bevezetett ünnepeket vettük alapul. Isten népének hét ünnepet adott (III. Móz. 23, 1). A peszáh ünnepe, a kovásztalan kenyerek ünnepe és az első zsengék ünnepe összetartoznak és a keresztény húsvét ünnepének a gyökerét képezik. A sávuot (hetek ünnepe) pünkösdre esik. Ros hasanákor (a kürtzengés ünnepén/a zsidó újévkor) kezdődik el a bűnbánat ideje, amely a Jom kippurkor (az engesztelés napján) éri el tetőpontját. Szukkottal vagy a (lomb)sátrak ünnepével zárulnak be az Úr ünnepei.

A hanukka és a purim már a bibliai időkben járultak a fenti ünnepekhez. Így például a Biblia számol be arról, hogy Jézus a hannukka ünnepén a Templomban tanított (Jn. 10, 22), és a purim ünnepét az Eszter könyve (Eszt. 9, 20-23) vezeti be örök szokásként. Izrael történelme folyamán a fentiek új emléknapokkal és ünnepekkel egészültek ki.

A naptár ábráiban az év menetét követjük, a nem biblikus ünnepeket külön jelölve… Néhány ünnepnap el is tolható, ha sabbat napjára esik. A grafika egy kísérlet arra, hogy a különböző ünnepek sorát ábrázoljuk. {…}

A nap felosztásának zsidó sajátsága, hogy az ünnepek mindig az előző napon a naplementével kezdődnek és naplementével fejeződnek be. Néhány naptárban az ünnepek ’erev’-vel (estével) kezdődnek és ez az ünnepek megjelöléseiben is megjelenik. A sabbat is szombat estével (erev sabbat) kezdődik, és a következő, szombat napjára eső naplementével fejeződik be. Izraelben ezért a péntek rövidebb munkanap, vagy egyáltalán nem dolgoznak pénteken. Így a vasárnap egy normális hétköznapnak számít.



Ros hasana

Jom truá- a kürtzengés ünnepe

 

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonamegszólaltatás (sófárfújás), szent gyülekezés. Semmi nehéz munkát ne végezzetek és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak.” (III. Móz. 23, 23-25 – Hertz Biblia)

Az ünnep eredetileg ezekre a Tórában meghagyott rendelésekre épült. A Ros hasanának tulajdonképpen egy sajátsága van: meg kell fújni a sófárt ezen a bizonyos napon. Az ünnepre rendelt szombati nyugalom vagy a tűzáldozat korántsem mondható egyedinek, ami csak ezt az ünnepet jellemezné. De még a sófár megfújása is csak annyiban különleges, hogy ezen az ünnepen ez a központi cselekmény. Ezen a napon a rabbinikus zsidóság egyes irányzataiban harmincszor, más irányzatokban százszor fújják meg a sófárt. Más ünnepeken is meg szokták fújni a kürtöt az ünneplés részeként a hagyomány vagy az Írás alapján (IV. Móz. 10, 10).

A sófárfújás, ami ennek az ünnepnek különlegességét adja, tulajdonképpen titka is az ünnepnek. Emlékeztetőül kell megfújni a sófárt, de azt sehol nem írja a Tóra, hogy mire kell emlékezni. Így az ünnepnek nincs olyan jelentése, mint pl. a pészahnak, ami egyértelműen az egyiptomi kivonuláshoz köthető, és arról emlékezik meg. A többi ünnepről részletekbe menően beszél az Írás, az Örökkévaló rendelkezik a megtartásuk mikéntjéről is. A Ros hasana szellemi helye, mondanivalója a mai napig el van rejtve. Nem köthető egy konkrét eseményhez, az Írás alapján nem kapcsolható hozzá pusztán egy szellemi üzenet.

A zsidóság az ünnepen belül eltolta a hangsúlyokat, a kereszténység nem ünnepli, nem foglalkozik vele. A messiási zsidóság hozta elő napjainkban új fényében az ünnepet, és keresi értelmét a Messiásban. „… a messiási zsidók nemcsak hogy megfújják a sófárt, hanem a Messiás második eljövetelével kapcsolják össze, minden olyan bibliai részt elolvasva, amely a Második Eljövetelről szól.”1

Annak titka, hogy mire emlékeztet a sófár, feltárul Isten Igéjében, ahol egészen a Jelenések könyvéig olvasni arról, hogy az üdvtörténet nagy vízválasztó eseményeinél megfújják a sófárt, a kürtöt.

Isten Igéje egy érdekes vonatkozásban szól a sófárfújásról, ami azt mutatja, hogy a Mindenható szeretné tudomásunkra hozni, miért szólal meg a sófár. “Ha megharsan a kürt (sófár) a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne? Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Ámós. 3, 6-7 – Károli). Különösen igaz lehet ez az utolsó nagy sófárfújásra, ami majd a Messiás népének hangzik fel.

 

 

A kürtzengés ünnepe a történelmi Izraelben

A zsidó év első pillantásra egy különös, számunkra szokatlan rendszerben épül fel. A zsidó naptár holdhónapokban gondolkodik. Egy hónap 29,5 nap és újholdtól újholdig tart. Így a hónap első felében egyre növekszik a hold az éjszakai égbolton, a hó közepére esik a telihold, majd a hónap végére elfogy. Mindez azt jelenti, hogy a hónap első napjának éjszakája a legsötétebb, hiszen a hold fénye ekkor világít legerőtlenebbül.

A Tóra úgy rendelte, hogy Izrael népe minden hónap első napján mutasson be áldozatot. Isten elválasztott népe így lépett be a hónapba. A papok áldozatot mutattak be az Örökkévalónak, és ezzel előre megszentelték a hónapot, egyfajta védelmet és áldást kértek az eljövendő napokra. A Ros hódes, (ami annyit jelent, hogy a „hónap feje”) Izrael életében ezért kiemelt nap volt, egy kisebb ünnep. Az ilyenkor bemutatandó áldozatokat a IV. Mózes 28, 11-15 versei írják le. Mózes negyedik könyvének ebben és a következő fejezetében van leírva valamennyi áldozat, amit Izraelnek az ünnepek alatt kellett bemutatnia.

Ezeknek a megszentelt hónapoknak a sorában valahogy úgy emelkedik ki a hetedik hónap, mint ahogy a szombat a hét napjai közül. Isten népének a hét napjai közül sabbatot adott (II. Móz. 20, 10), a hónapok közül sabbathónapot, és hét évenként elrendelt egy sabbatévet, amikor pihent a föld (III. Móz 25, 4-5). A Mindenható ezt a rendet adta az övéinek, hogy éljenek.

A zsidó naptár hetedik hónapja, a tisri hónap. Ekkor zajlik le a mózesi könyvekben adott három őszi ünnep. A hónap első napján a kürtzengés ünnepén kezdődik el ez a sabbati időszak. A Messiás népe közt is a mindenható Isten kegyelméből jól ismert az, hogy a  teremtés óta hatezer év telt el. A hetedikben lesz meg a Messiás Király országlása, az ezer éves birodalom. Üdvtörténeti szempontból ezt vetíti ki a sabbathónap. Ahogy a hetedik hónap sófárfújással kezdődik meg, ugyanúgy a Messiás ezer éves birodalma, az ennek előszelét hozó események is az angyalok sófárfújásával kezdődnek.

A hetedik hónap első napja két szempontból volt több a többi hónapkezdésnél: egyrészt ekkor a szokásos újholdkor bemutatott áldozatok felett is vittek az oltárra áldozatot (IV. Móz. 29, 1-6). Másrészt, amíg más hónapokban az újhold feltűnését rövid kürtfújásokkal jelezték (IV. Móz. 10,10), addig a hetedik hónapban hosszan, többször szólaltak meg a kürtök. Ahogy a hetedik nap és a hetedik év szent az Örökkévaló előtt, úgy a hetedik hónap is és a hetedik évezred is az lesz
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #93 Dátum: 2013 Szeptember 08, 12:58:25 »
Köszönöm Testvérem. Áldjon meg hatalmasan az Örökkévaló a megemlékezésért.   :afro:
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #94 Dátum: 2013 November 28, 13:01:57 »
HANUKA = CHANUKAH:

a héber naptári napra 25 Kislev , és tart a nyolc napig.

2013 : november 27. - december 5.
 8 napon át a Budapest Nyugati pálya Udvarral szembe    fel lett állítva a Hanuka ahol sok éve szokott lenni tegnap  este  volt az első gyertya gyújtás: mindig  nagy öröm számomra  mikor ezt látom:

 
HANUKA 5774 / 2013: ÜNNEPI PROGRAMAJÁNLÓ MAZSIHISZ



MAZSIHISZ
A zsidó naptár szerint kiszlév 25-től tévét hó 3-ig tartó nyolc napos ünnep. Hanuka ünnepe idén november 28. és december 5. között tart. Az ünnep első lángját november 27-én, szerdán az utolsó a nyolcadik lángot december 4-én, szerdán este kell meggyújtani.

Hanuka ünnepe emlékezik a Makkabeusok szíriai görögök feletti győzelmére (i.e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára.  Az i.e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó IV. Antiochosz, az eddig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Az erőszakos hellenizálás elleni harc szabadságharcba torkollott és a zsidók legyőzték a hódítókat.

A Hanuka szó felszentelést jelent, utalva az eseményre, hogy a szabadságharc győzelme után a bálványokkal megszentségtelenített jeruzsálemi Szentélyt újra felszentelték.

A teljesség igénye nélkül igyekeztünk összeállítani egy csokorra valót az idei hanukai program kínálatból. Minden kedves olvasónknak Hag hanuka szaméah! – Örömteli hanuka ünnepet kívánunk.
forrás:

http://www.breuerpress.com/2013/11/25/hanuka-5774-2013-unnepi-programajanlo-mazsihisz/


 és továbbra amit olvastam a hanukával kapcsolatba megosztom veletek is:



Dobner Győző: Hanuka és karácsony fénye
Kategória: Tanítások,Ünnepek   
fény Bajai Felekezet és vallásközi találkozón 2013. november 17-én elhangzott előadás
Az un. Tóra utáni vagy posztbiblikus ünnepek közül a zsidó naptár szerinti sorrendben a Hanukáról, purimról és a Tisá Be Áv-ról emlékezik meg a zsidóság.
A Hanuka Kiszlév hó 25.-én kezdődik, és nyolc napig tart. Győzelmet felidéző ünnep. A makkabeusok 3 évig tartó szabadságharc után legyőzték az Izrael földjét elfoglaló szír-görög sereget, valamint hellenista zsidó támogatóikat, akik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó vallásgyakorlatban. I.e. 165-ben a Templom visszafoglalásával a harc befejeződött. Izrael visszanyerte önállóságát. Hanuka azt jelenti – felavatás. A pogány bálványoktól megtisztított templomot az Örökkévaló oltalmába ajánlották. A Hanukai Menóra nyolcágú plusz egy – a szolgaláng.
A felavatás eseménye összefonódott a csoda természetfelettiségével. A hagyomány szerint a Templom raktárában megtalált – pogány kezek által nem beszennyezett olajos korsó, noha csak egy napra elegendő olaj volt benne, mégis nyolc napig táplálta a Menóra lángjait. Fénye újra beragyogta a Templomot. Az igazi felavatás mindig két tényező együttes megnyilvánulása:
1.    Az ügyért odaszánt ember, ill. emberek
2.    Az odaszánást természetfeletti módon megpecsételő Isten
Ünnepet hirdetni a felragyogó fény reménysége nélkül oktalanság. Azok a papok, léviták, akik feltöltötték a mécstartók tartályait, majd meggyújtották a lángot, a remény és a hit emberei voltak. A történelmileg nem hosszú idő után bekövetkező kudarc nem tette értelmetlenné tettüket.
Mintegy kétszáz évvel később, egy vallási megosztottságban, idegen uralom alatt élő nép életében új világosság gyúlt a Templom falai között. A Názáreti Jesua (Jézus) ment fel az ünnepre, (János ev. 10:22) aki így határozta meg önmagát „én vagyok a Világ Világossága”. (János ev. 8:12)
A Hanuka lángjai és a keresztény Advent gyertyagyújtása között némelyek kapcsolatot feltételeznek. Nem tudjuk van-e alapja? Az azonban tény, hogy I.u. után 70-ben a Templom színarany Menórájában kialudt a fény, és a győztes római hadvezér – Titusz diadallal vitte hadizsákmányként Rómába.
Zsidó otthonok ablakaiban ilyenkor felragyognak a Hanukia fényei naponként újabb gyertyák meggyújtásával. A keresztyének adventi gyertyákat gyújtanak.
A két ünnepről szólva csupán az “és” szóval kívántam jelezni, nem tartoznak össze, bár bizonyos elemei hasonlóak.
Minden ünnepnek van előtörténete.
Makkabeus könyve sötét korszakról tudósít, amelynek az Örökkévaló törvényéhez ragaszkodó hit és elszántság vetett véget.
Karácsony ünnepének előtörténete Ézsaiás próféta könyvében leírtakhoz vezethető vissza: „A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát.” (És 9:1)
Mindkét történet leírása csodás elemeket tartalmaz. Judás Makkabeus rendíthetetlen kiállása az Örökkévaló törvényéhez ragaszkodó hűségének fénye kiegészül a Hanuka csoda nyolc napig tartó égésének fényével.
Az Úr beszéde iránt engedelmes Mária hitének fénylő vallástétele egyesül a mágusokat vezető csillag világosságával. A világosság győzelmes ünnepének mindig valami sötét korszak vagy uralom az előtörténete. A világosság, a fény győzelme azonban nem eredményez végleges, teljes megoldást a sötétség elleni küzdelemben. A győzelem következtében elért templomtisztítás és felavatás után két és fél évszázaddal a Templom megsemmisült. A zsidóság szétszóratása máig tartó valóság.
A Megváltó születésének fénye megmásíthatatlan ténye és alapja a keresztyén hitnek. Azonban halálát követő győzelmes feltámadása sem hozott az egész földkerekségre kiterjedt változást… Sőt, a fényességet vallók belső sötétsége okozott és okoz drámai történelmi eseményeket, emberek millióinak kínos halálát napjainkig.
Az ünnepek mai valósága külsőségeiben látványos, tartalmában kiüresedő. A fizikai fényorgia nem helyettesíti a belső ragyogás hiányát. Budapest óriási Hanukiái, az ellenpontként állított kettős-keresztek szimbolikus vetélkedőjét hangsúlyozza. A vetélkedésben sem egyik sem másik nem hordozza a jelkép eredeti üzenetét.
Az a vágy lehetne az IGAZI RAGYOGÁS a gyűlölet, az ellenségeskedés vagy a másikat semmibe vevő közömbösség éjszakájában, amely befogadná a változatlanul fénylő és éltető meleget adó istenszeretet valóságát. Ha az ünnepek kapcsán újra és újra megújul a lehetőség, a látvány és annak üzenete találkozzék bennünk!
 


forrás:

http://www.danielcsoport.hu/tanitasok/dobner-gyozo-hanuka-es-karacsony-fenye/#more-1350
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #95 Dátum: 2015 Szeptember 23, 09:47:44 »
Jom kippur – az engesztelés napja

A kürtzengés ünnepe után tíz nappal, tisri hónap tizedikén beköszönt a következő nagy ünnep: a Jom kippur. Ez rendkívül fontos nap volt a zsidó nép számára az évben, mert ezen a napon szerzett engesztelést a főpap Izrael egész népe, papsága és önmaga számára. „…a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van…“ (III. Móz. 23, 27).

A történelmi Izraelben, amikor még állt a Templom, hatalmas bűnvallás történt ezen az ünnepen. Izrael egész népe könyörgött Istenhez, hogy a bűnbánati napon fogadja el a bemutatott áldozatokat. Ettől függött a következő év áldása, szellemi szabadsága, hisz a bűnöktől való szabadulásra a népnek csak egy év múlva volt lehetősége. Az ünnepre három Igerész vonatkozik: a III. Móz. 16. fejezete azt írja le részletesen, hogy mit kell cselekednie a főpapnak. A III. Móz. 23. a néphez szól, és a IV. Móz. 29, 7-11 az előírt áldozatokat foglalja össze.

A Mindenható a „szombatok szombatja”-ként nevezi meg ezt az ünnepet (III. Móz. 16, 31), és „örökkévaló rendtartás”-ként adja Izraelnek. Az ünneppel kapcsolatban négy alkalommal is emlékezteti a népét az Örökkévaló, hogy „örök rendtartásul” rendeli (III. Móz. 23, 21; III. Móz. 16, 29; III. Móz. 16, 31; 3 Móz. 16,34). A III. Móz. 23, 21 hozzáteszi, hogy „örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.” Emiatt a zsidóság a szétszóratásban, „minden lakóhelyén” különösen fontosnak tartja az ünnep megtartását a mai napig.

Úgy tűnik, mintha az Újszövetségben eltűnne a Jom kippur. Legalábbis a keresztény tanítók nem foglalkoztak vele túlságosan sokat, és az ünnepet évente a rendelt idején meg sem szokták említeni. A Cselekedetek könyve egy helyen ugyan konkrétan említi: „… amikor már amiatt is veszélyes volt a hajózás, mert a nagyböjt (Jom kippur) ideje elmúlt, Pál megintette a hajózókat…” (Csel. 27, 9 – Csia), de ez nem túlságosan lényeges hivatkozás az ünnepre. Az ünnep legkésőbb október elejére esik, és Pál emlékeztetve arra, hogy a Jom kippur már elmúlt, csak az ősszel egyre viharosabbá váló időre akart figyelmeztetni.

Sokkal lényegesebb „leírást” találunk a Jom kippur beteljesedéséről a Zsidó levél 8-9. fejezetében, amelyhez tartalmilag sok tekintetben a 7. és a 10. fejezet is hozzá tartozik. Jesua betöltötte a törvényt (Mt. 5, 17), és keresztre feszítésével ezt az ünnepet is. A Jom kippur a golgotai kereszten bemutatott áldozat „másik arca”. Legtöbbször csak a peszáh ünnepét – Isten Bárányát, mint tökéletes peszáhi áldozatot – hozzák párhuzamba a golgotai kereszttel. Azonban Jesua minden egyes áldozatot betöltött, és Isten újszövetségi Igéje különösen kiemeli a kereszthalállal kapcsolatban a peszáh és a Jom kippur tökéletes betöltését. Az engesztelés napján elvégzett főpapi engesztelés most már a kereszt által az időben folyamatosan él, és árad a megszerzett engesztelő kegyelem. A Jom kippur bűnbocsánatában, és a benne adott, kiteljesedett áldásban élünk.

A Jom kippur tehát be lett töltve, azonban vannak olyan áldásai, amik még nem lettek valósággá. Mint ahogy az őszi ünnepek mindegyikénél, úgy van az engesztelés napjának is olyan üdvtörténeti jelentése és ígérete, ami a közeljövőben fog beteljesedni.

 

JOM KIPPUR A TEMPLOM FENNÁLLÁSA IDEJÉN

Az új szövetségben betöltött Jom kippur előképét megtalálhatjuk a jeruzsálemi Szentélyben bemutatott áldozatokban, ahol pontosan betartották Isten Tórában adott parancsolatait.

„A Jóm kippúr ugyanakkor rendkívül komoly és ünnepélyes nap volt Izrael papsága számára is. A főpap egész évben ezen az egyetlen egy napon léphetett be a Templomban a Szentek szentjébe, és csak ekkor állhatott meg Isten dicsőségének jelenlétében. Ehhez a megfelelő szent öltözetet kellett magára öltenie, amely tiszta fehér lenvászonból készült, szemben az egyéb alkalmakkor viselt színes köntössel, amelyet az aranyból készült melldísz ékesített. A főpap azonban ezen az egy napon olyan fehér vászonruhát öltött, amelyet soha máskor nem viselt…”[1]

A Templom lerombolása előtti időkben komoly rendelkezésekkel biztosították, hogy az ünnep zökkenőmentesen végbemenjen. „Kulcsfontosságú dolog volt az egész nemzetre nézve, hogy főpapjuk gondatlanságból nehogy rituálisan tisztátalanná váljon, és így ne végezhesse el a Jóm kippúrkor esedékes kötelezettségeit. Hogy ezeknek a rettenetes kilátásoknak elejét vegyék, a főpapnak már egy héttel a Jóm kippúr előtt el kellett hagynia az otthonát és be kellett költöznie a Templom épületegyüttesén belül található főpapi rezidenciába. A hét során a főpapot kétszer meghintették a veres üsző hamvával, hogy ily módon végképp kizárják annak lehetőségét, hogy esetleges holttest érintése miatt tisztátalanná váljon. Ez volt ugyanis a rituális beszennyeződésből való megtisztulás szokásos eljárása (4Móz 19, 1-10).

Ugyanakkor a biztonság kedvéért egy helyettes főpapot is kijelöltek arra az esetre, ha az első számú jelölt netán elhalálozna, vagy minden elővigyázatosság ellenére mégis tisztátalanná válna. Ez a második jelölt rendszerint a főpapi hivatalban soron következő személy volt…

A rendszeres templomi szolgálatokat az év nagy részében nem a főpap látta el, Jóm kippúr előtti héten azonban egyedül ő mutatta be az áldozatot. A közelgő ünneppel kapcsolatos minden kötelezettséget igen hűségesen végrehajtotta, akár a vérrel meghintésről volt szó a hüvelyk- és mutatóujjával, akár a füstölőoltár meggyújtásáról, akár a menóra (a mécstartó) karbantartásáról, akár arról, hogy pontosan betanuljon és memorizáljon minden mozdulatot, amelyet a nagy napon majd meg kell tennie. Egyetlen apró hiba és máris óriási katasztrófa és gyalázat szakad az egész nemzetre – Izrael áldozatai érvénytelenné válnak és a nép bűnei ott maradnak befedezetlenül.”[2]

Röviden összefoglalva így zajlott le az ünnep:

A főpap először bevallotta bűneit az Örökkévaló előtt, hiszen tisztátalan kézzel nem mutathatott be áldozatot az egész népért. A bűnei megvallása során a JHVH-t, Isten kimondhatatlan nevét háromszor ejtette ki a főpap (III. Móz. 16, 6). Ahányszor elhangzott a Név, a papok és a Templom udvarában összegyűlt nép a földre borult, és azt kiáltotta: „Áldott legyen az Ő Neve, Akinek dicsőséges királysága örökkön örökké tart.”[3] Majd a főpap megáldozott egy bikát bűnért való áldozatul magáért és a papságért.

Amikor ő már tisztán állt Isten előtt, akkor egyforma méretű és színű két kecskebak várta. Egy aranyedénybe két aranytáblácska volt belehelyezve. Az egyikre az volt írva: „JHVH-nak”, a másikra: „Azazelnek”. A főpap ezek közül húzott, és így sorsolta ki, hogy melyik kecskebak kié legyen. Így engedte át Istennek a választást. Az egyik állatot, JHVH-ét feláldozták, a másikat kiküldték a pusztába.

A jelképében a két bak Jesua áldozatában is visszatükröződik. A két bak, mint egy egész adta együttesen azt az áldozatot, ami a nép bűneiért szerzett engesztelést. Jesua – hasonlóképpen az egyik kisorsolt kecskebakhoz – JHVH-é volt. Egész életében Atyjának szolgált, előtte járt bűntelenül minden cselekedetében. Jesua így JHVH áldozata, az Istennek bemutatott tökéletes, egyszeri és megismételhetetlen áldozat. De emellett a bűneinket is magára vette, és valóságosan rajta voltak a bűnök, amit a pusztába küldött bak jelképezhet. Jesua annyira magára vette az egész emberiség bűneit, hogy azt írja az Ige, hogy „bűnné lett érettünk.” (II. Kor. 5, 21). Isten bűnné tette értünk Jesuát, így Ő azonosult a bűnnel. A kereszten elvégzett tökéletes áldozat két arca lehet ez a két bak, amelyek e kettősségükben hoztak engesztelést Izraelnek, és a kereszten már az egész emberiségnek is.

 

A BEFEDEZÉS

Mielőtt rátérnénk az ünnep Messiás általi betöltésére, egy fontos messiási értelmezésről kell szólnunk.

A Jom kippur szót általában engesztelés napjaként fordítják le. A „Jom” napot jelent. Ezt az ünnepet a Jóma kifejezéssel is jelölni szokták (pl. Talmudban), ami ’a nap’-ot jelent. A zsidóság számára ez a nap, mikor kibékülhet a Teremtővel.

A kapparah héber szó, amiből a ’kippur’ kifejezést képzik, engesztelést jelent, de a vezeklés, bűnhődés, kiengesztelés kifejezéssel is visszaadható. Emellett van a szóból képzett igének egy másik jelentése is: betakar, beborít, befed. A befedezés – a kapparah – egy kulcs az ünnep és a helyettesítő áldozat szerepének megértéséhez.

Ádám és Éva

Ádám és Éva Isten jelenlétében örvendeztek az Édenben. Naponta együtt jártak Istennel. De amikor bűnbe estek, megnyílt a szemük, és hirtelen felismerték, hogy meztelenek. Arra döbbentek rá, hogy fedetlenek, azaz hogy nincsenek „befedezve”. Ösztönösen szükségét érezték annak, hogy fügefalevelekkel takarják el, fedjék el magukat, mert jól tudták, hogy ha majd jön Isten, akkor nem állhatnak meg a jelenlétében befedezetlenül. Nem léphetnek be a jelenlétébe anélkül, hogy el ne takarnák magukat. Amit pedig eltakartak, az a „testiségük” volt. Azt takarták el, amiről megnyílt szemmel tudták, hogy nem áll meg Isten előtt.

Érdekes, hogy Ádám és Éva mennyire tisztán látták, hogy a bűneik miatt befedezetlenek Isten előtt. Ma a világi ember évtizedekig is elél a felismerés nélkül, hogy Isten előtt áll. Azt pedig legkevésbé sem látja, hogy a bűnei miatt befedezetlen. De sokszor a hívő embereknél sincs bűntudat. Az édeni állapotokból kikerült embernél már csak Isten kegyelme, ha felismeri bűnét, és ebből következően belátja, hogy bűnbánatot kell tartania.

Az Édenben mégis mindennek ellenére, amikor „meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.” (I. Móz. 3, 8). Érezte az első emberpár, hogy nem állhat meg Isten előtt.

Az ítélet után Isten bőrruhákat készített Ádámnak és Évának. Itt láthatjuk először az engesztelést az Írásban. Isten megölt, „feláldozott” egy állatot, hogy befedezze Ádámot és Évát. Bizonyos értelemben ez lehetett az első Jom kippur.[4]

A szövetség ládája

Az Édenből való kiűzetés után sok évszázaddal Izrael Istene a Tórában az alábbiakban foglalta össze egy Igében a helyettes áldozatok és a vérontás lényegét: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül/befedezésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést/befedezést.“ (III. Móz. 17,11 – Károli)

A Mindenható elrendelte az áldozatok helyét is, ami először a sátorhoz, később a Templomhoz kötődött. Oda rendelte, ahol a szövetség ládája állt. Mózesnek  azt mondta az Örökkévaló: „És ott fogok találkozni véled és onnan fogom elmondani néked, a födél tetejéről, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládája fölött vannak, mindazt, amit parancsolok általad Izráel gyermekeinek.” (Ex 25, 22 –

Hertz vö. IV. Móz. 7, 89). Emiatt nevezték az egész sátort a találkozás sátorának, mert Isten a fedél tetején megjelenve, ott találkozott Izrael fiaival.[5] Így a szövetség ládájának és a rajta lévő fedélnek mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak. A fedél egy tömör aranylemez volt, a Talmud szerint tenyérnyi vastagságú (Szukka 5a). Héberül fedelet „kapporet”-nek nevezik. Az Ige is olyan nagy jelentőséget tulajdonít neki, hogy a I. Krón. 28, 11-ben a Szentek szentjét „kapporet házának” nevezi.[6]   

Jom kippur alkalmával a szövetség ládáját, pontosabban annak fedelét hintette meg vérrel a főpap. A népet képviselő főpap nem állhatott meg Isten jelenlétében, ha őt magát vérrel be nem fedezte előtte, és Isten nem fogadhatta el a népért az áldozatát, ha nem hinti meg vérrel a ládát.

Egy messiási zsidó a következőképpen magyarázta el az ünnep legfontosabb mozzanatának szellemi értelmét. A láda felett jelent meg Isten, dicsőségében. A ládából a törvények, a benne lévő tízparancsolat megsértése miatt „jött fel” a vád az ember (a zsidó nép) iránt. Ez a jogos vád, és az emiatt hozható igazságos ítélet tört felfelé a láda teteje felé, ahol Isten jelen volt. A ládát egy fedél fedte el, és ezt a fedelet hintette meg a főpap egy állat vérével. A vád ezen a fedélen lévő véren „tört meg”, a vér szerzett engesztelést a népnek.

A beteljesedett Jom kippur

Pál a Róma levélben azt mondja, hogy Jesua maga volt a befedezés (kapparah). „Azon át, hogy az ő vérében kell hinnünk, már eleve őt rendelte az Isten engesztelő fedélnek, hogy igazságosságát megmutassa nekünk. Igazságosságát abban, hogy az isteni türelem elengedte az előzőleg (a Krisztus előtt) elkövetett vétkeket.” (Róm. 3, 25 – Csia)

Jesua a szövetség ládájának engesztelő fedél a mennyei szentélyben, aminek az ábrázatát elkészítették a földön. Saját vérével hintette meg a fedelet, és szerzett örök, és teljes értékű befedezést, megváltást minden embernek. „Itt mutatkozik meg az, mi a szeretet: nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, s elküldte a Fiát, hogy legyen befedezésül (kapparah) bűneinkért.” (I. Jn. 4, 10 – CBJ)

A betöltött Jom kippur

Az eredeti héber szövegben pontosan az áll az ünnep megnevezésénél, hogy «Jom hakippurim» – az engesztelések napja. Többes számban ír az Ige engeszteléseket, amelyeket e napon kell elvégezni. A zsidó hagyomány azt magyarázatot adta ennek kapcsán, hogy nemcsak az élők, hanem a halottak, sőt még az eljövendő nemzedékek számára is engesztelést hoz e nap (Midrás Tánhumá XXXI.). Ez tökéletes összhangban áll azzal, amit a Zsidókhoz ír levél mond: „Minden lévita pap naponként szolgálatban áll, és sokszor viszi fel ugyanazokat az áldozatokat, melyeknek azonban soha sincs hatalmuk arra, hogy a vétkeket egészen elvegyék. Ő ellenben, miután egyszersmindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért… Mert egyetlen áldozatvitelével mindenkorra bevégzettekké tette a megszentelődőket.” (Zsid. 10, 11-12, 14)
http://www.izrael-immanuel.net/?p=1070
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #96 Dátum: 2019 Február 10, 15:04:53 »
 :273:
Szépek ezek az ünnepek, melyekről itt olvashattam és nagyon jó az Úrral együtt ünnepelni, Vele közösségben lenni.
A 2Mózes 34:10-28-ban olvashatjuk, hogy Isten szövetséget kötött Mózessel és Izraellel és, hogy milyen ünnepek megtartását kérte tőlük. Jézus Krisztus keresztre feszítése után Isten elvetette a zsidó vallást, ma már mindenki Izraelhez tartozhat aki testileg nem, de a szívében körülmetéltetett, vagyis ma már nem a testi hanem a szellemi Izrael létezik. Kérdésem lenne. De előre szeretném hangsúlyozni, hogy senkit sem szeretnék megbántani, tudom, hogy ennek a témának a hozzászólói zsidó származásúak, tényleg kíváncsi vagyok, tényleg választ, őszinte választ szeretnék kapni a kérdésemre.
Tehát: A Jézus hívő, megtért zsidók miért tartják fontosnak a régi zsidóságnak előírt és a történelem folyamán további más kialakult ünnepek megtartását? Jézus az utolsó vacsorán új szövetséget kötött a tanítványokkal, de nem csak az akkoriakkal, hanem mindenkivel aki követi őt. Ennek értelmében nem csak Jézus haláláról kellene megemlékeznünk és csak a Húsvétot megtartanunk? Miért fontos egy Jézus hívő zsidónak ugyanazokat az ünnepeket megtartania, mint a Jézust tagadó zsidóknak? Nem vállal-e így közösséget egymással a két tábor?
A kérdésemmel senkit sem szeretnék megbántani és nem provokációnak szántam. Őszintén érdekel a válasz.
Ezek a régi zsidó ünnepek tényleg csodálatosak, de amikor ezeket Isten elrendelte, akkor még a zsidóság nem fordított hátat végérvénysen a Teremtőnek, akkor még méltó volt arra, hogy Istennel együtt ünnepeljen. Méltó-e ma valaki arra, hogy Istennel együtt ünnepeljen? Van-e okunk ünneplésre miután Isten egyszülöttjét keresztre feszítettük? Ez az utolsó kérdés mindenkinek szól, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt.  :273:
Várom válaszaitokat!

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #97 Dátum: 2019 Február 11, 20:12:23 »
Kedves Sofia!

Nem vagyok zsidó származású (bár anyai ágon még nem kutakodtam utána ( :303:), de Isten nem vetette el a zsidó vallást. Arról ír Pál, hogy egy időre félretette őket Isten, de ott nem vallásról van szó. Hiszen a vallásuk, megvallásuk az maga az Ige. Az a törvény, amit Isten adott nekik. Ez a szövetség az identitásuk.
Mi, nemzetekből lett hívők beoltattunk Izraelbe, a szelíd olajfába. S mivel sehol nem olvasunk arról, hogy Isten visszavonta volna rendelkezéseit, az Ő ünnepei mindvégig megmaradnak, örökkévaló Igéjével együtt.
Az Úr ünnepeinek megvannak az újszövetségi megfelelői. Hosszas tanulmányt kellene most írnom, de ha utána olvasol a Bibliában, mindent megértesz.
Jézusnak és a tanítványoknak természetes volt, hogy megtartották ezeket az ünnepeket. Ezért az úrvacsora szereztetésénél csak azt hangsúlyozta ki, hogy az Ő halálát hirdessék. Miért? Mert a zsidóságnak fel kellett ismernie Messiását. (Sehol nem kérte Jézus, hogy ünnepeljük meg a húsvétot. De még a karácsonyt sem.)

Az Úrral együtt ünnepelni csodálatos dolog!  :2smitten: S képzeld el, hogy eljön majd az idő, amikor örök ünnepben élünk Vele, mert "Isten sátora az emberekkel lesz..."
Ki méltó erre? Egyikünk sem. Ám Isten úgy rendelkezett, hogy az Övéi Krisztusban maradjanak, így lehetünk Vele meghitt közösségben.

Áldjon meg az Úr, Sofia, talán sikerült megválaszolnom kérdésedet.  :309:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #98 Dátum: 2019 Február 12, 10:28:13 »
Kedves Tünde!

Köszönöm a válaszodat.

"Az Úr ünnepeinek megvannak az újszövetségi megfelelői. Hosszas tanulmányt kellene most írnom, de ha utána olvasol a Bibliában, mindent megértesz."- írtad. Hálás volnék ha tudnál ez ügyben segíteni, létezik-e erről valahol írás amit elolvashatnék, a Bibliából egyedül lehet, hogy nem fogom tudni megkeresni.

Ha az ószövetségi ünnepeknek megvannak az újszövetségi megfelelői akkor gondolom, hogy ezek a nem zsidó származásúaknak adattak. Tehát a zsidó származásúak ünnepelhetik az ószövetségi ünnepeket, a többiek pedig azt ami ezek helyett van? (Remélem nem kérdeztem butaságot  :307:)

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #100 Dátum: 2019 Február 17, 11:08:04 »
Köszönöm kedves Tünde!
Sokat segítettél.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #101 Dátum: 2019 Február 20, 12:54:19 »
Örülök, Sofia!  :2smitten:
Dicsőség az Úrnak!  :ima02:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #102 Dátum: 2020 Április 07, 14:32:40 »
Ma este kezdődik a Páska ünnepe.

Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.
3Móz 17,11


Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
1Jn 4,10    
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #103 Dátum: 2020 Április 10, 16:57:41 »
"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" 13. És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: "A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!"
Jel 5,12-13
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Az ÚR ünnepei
« Válasz #104 Dátum: 2020 Április 12, 08:35:07 »
Az első Zsenge ünnepe

Az ÚR ünnepei mind Jézusban teljesednek be. Jézus Isten Páska báránya, aki feláldoztatott. A kovásztalan kenyerek ünnepében is Jézust látjuk, aki teljesen bűn nélkül való - ártatlanul szenvedett a bűnösökért. Tökéletes áldozat volt.

A Páska szombatja utáni nap az első Zsenge ünnepe.

Az apostolok idejében Húsvét nem is létezhetett, mert majd 300 évvel később vezették be. Azonban Pál apostol utal a feltámadás Ószövetségi eredetére.

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 21. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.
1Kor 15,20-23

Az első zsenge ünnepe a Páska szombatja utáni nap, amelyen Jézus feltámadt.   

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: 10. Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, és aratjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz. 11. Az mutassa fel a kévét az ÚR előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap. 12. A kéve felmutatásának a napján készítsetek egy hibátlan, esztendős bárányt égőáldozatul az ÚRnak.
3Móz 23,10

Jézus az első zsenge.

Rm 11,16   
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

Áldott, örömteljes Fetámadás ünnepet kívánok mindenkinek!
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10