e"
Tanítás, feddés, megjobbítás, igazságban való nevelés
Hogy a Szentírás valóban alkalmas-e a tanításra, azt hiszem nem is lehet kérdés a számunkra.
Azért adta Isten, hogy megtanítson bennünket mindenre, amire csak szükségünk lehet az örök élet elnyeréséhez. Jézus tanít minket a Biblia minden lapjáról. A bűnbeesés óta hatalmas problémája az emberiségnek az, hogy nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között. Isten az ő Igéje által meg akar tanítani arra, mi a jó, a valóban jó, és meg akar tanítani arra is, hogyan követhetjük a jót, vagyis Isten akaratát. Ha belátjuk, hogy Isten akarata a legjobb, és meggyőződünk az ő szeretetéről, nem lesz fájdalmas a saját elképzeléseinkről való lemondás, hanem megtanulunk bízni Istenben, és együtt járni Vele. Ehhez az kell, hogy Tőle tanuljunk Ésa. 54.13 "És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége." Hatalmas lehetőség és kiváltság az ember számára, hogy az Úr tanítványa lehet. Tanulhat attól, aki teremtette, aki megváltotta, aki ezernyi módon bebizonyította a számára, hogy szereti, és el akarja vezetni az örök életre! Tanulhat attól, aki az életét adta az emberért, az életét adta miértünk, önzetlen szeretetből, semmit nem várva érte. Ezt a szeretetet meg kell tanulnunk Tőle, ahogyan Jézus mondja, hogy tegyétek a jót, érte semmit sem várván. (Luk. 6.35)
Isten az ő népére bízta a beszédeit, (Róm. 3.2) egymástól is kell tanulnunk, de a tanultakat mindig összevetve Isten Igéjével.
Isten tanításának teljes elfogadása és megélése azonban nem megy egy pillanat alatt, gyakran szükség van a feddésre is, hogy Isten felhívja a figyelmünket arra, hogy rossz úton járunk. Kevésbé fájdalmas az, ha Isten fedd meg minket, mint ha más teszi ezt. Alázat kell minden feddés elfogadásához, s ezen le is mérhetjük lelkünk állapotát, úgy van-e, ahogyan Dávid mondja a 141. zsoltár 5. versében: "Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban." Ha az igaz fedd engem� De mi van akkor, ha olyan valakitől jön a feddés, akinek jól látjuk a hibáit? Azt már sajnos sokkal nehezebben fogadjuk el, sőt talán el sem fogadjuk, nem is állunk szóba ezzel a figyelmeztetéssel. Ez azonban nagy hiba. Ezzel a büszkeségünket áruljuk el. A büszkeség pedig azt mutatja, hogy máris letévedtünk a keskeny ösvényről.
A tanítás és a feddés a mi megjobbításunkat szolgálja, ahogyan az alapigénkben is olvastuk. A tanítás és feddés ha eléri a célját, a mi megjobbulásunkat kell hogy eredményezze. De hogy igazán hatékonyak legyenek ezek az életünkben, teljességgel el kell fogadnunk, és a gondolkodásunk egyik alapjává, vasbeton alapjává kell hogy legyen Pál apostolnak a tanítása, amelyet magáról mondott, de mindannyiunkra ugyanúgy vonatkozik, ez pedig az, hogy "nem lakik énbennem, azaz a testemben semmi jó." (Róm. 7.18). Ez első pillantásra nehezen elfogadható, de valójában egy felszabadító erejű gondolat. Ha ezt elfogadom, máris tudom, hogy Istenre van szükségem, és hitben megragadhatom Őt. Tapasztalhatom Isten működését az életemben, hiszen ha én semmi jóra nem vagyok képes, akkor nyilvánvaló, hogy Isten működik az életemben, ha bármi jót tudok tenni. Megszabadít ez a gondolat attól a gyötrelemmel teli és haszontalan munkától, hogy a magam dicsőségét, mások elismerését keressem. Hiszen ha nem lakik bennem semmi jó, akkor minden jóért Istené a dicsőség. Ha nem lakik bennem semmi jó, nem is várok semmit azért, ha sikerül jót tennem, hiszen nem is érdemlek érte semmit, mert Isten cselekedett. S minthogy nem érdemlek érte semmit, nem is kell számon tartanom, és semmiféle viszonzást sem kell várnom érte. Máris helyes megvilágításban látom a kapcsolatomat Istennel, és sok felesleges dologtól megszabadultam.
Megjobbulunk, jobbá leszünk, mert egyre inkább a jót akarjuk, egyre inkább azt akarjuk, amit Isten akar, mivel az a legjobb. S ha valamiben megjobbulunk, Isten tovább tanít, megfedd a bűneinkért, rossz tulajdonságainkért ha szükséges, s így haladhatunk előre a megjobbulás útján. Felismerjük, elismerjük magunkban a rosszat, megbánjuk, sőt meggyűlöljük, és győzünk fölötte Isten Lelke által. Ha Isten újabb világosságot ad, aminek a fényében újabb rossz dolgokat ismerünk föl magunkban, vagy a régiek közül tér vissza valami, újra szembefordulunk vele. Mindvégig szem előtt tartjuk, hogy egy megromlott természetünk van, bizalmatlanok vagyunk magunk iránt, viszont teljes bizalmunk lesz Isten iránt.
2Tim :3,16-17:"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített"
