Szia Erzsike Testvérem. Egyetértek vele, hogy nem helyén volt az ige amit idéztek neked.
Viszont én látok anyagiasságot Pál igeértelmezésében:
1Korintusi levél | 9. fejezet
7 Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?
8 Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is?
9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?
10 Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt kell szántania, és aki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt.
11 Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é,
ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? 12 Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé.
13 Nem tudjátok-é, hogy
akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? 14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy
akik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.És ahogyan tökéletesen írtad, a tisztségről Timóteusnak beszélt Pál!
Az fizetség alatt nem a tized hanem az adomány foglal helyet. Ha egy teljes idejű pásztor odaszánja magát a gyülekezeti szolgálatra, akkor a gyülekezeti tagoknak ezt felismerve adományt kellene adni. Ám ez sokszor elmarad és ezért sok pásztor balgán cselhez folyamodva tizeddel próbálja kiszedni a pénzt a gyülekezeti tagok zsebéből. Pál inkább dolgozott, mintsem megnehezítse a gyülekezetet anyagilag. Ezt kellene minden pásztornak megragadnia.
Viszont azt is olvassuk az igéből, hogy mikor Pál adományt kapott, bizonyságot tett eképpen:
Filippi levél 4,18
Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek.
Tehát én úgy látom az igéből, hogy méltó a munkás, azaz a pásztor a gyülekezeti adományra. Semmi sem megkötött, nem a markát tartva vagy becsukva a gyülekezeti kapukat hogy addig innen ki nem megy senki míg nem adakoznak.
