Igazából a dolog úgy történt, hogy felismertem, valószínű démonok miatt van az állandó kétségbeesésem és félelmem attól, hogy vajon mi lesz velem. A munkám során igen csak nagy a felelősség, és sehogy nem tudtam megnyugodni, állandóan az járt a fejemben, hogy "mi lesz, ha...". Ez odáig fajult, hogy már aludni sem tudtam rendesen, előfordult, hogy 2-4 óra után arra ébredtem, hogy az üzleti partnerek álmomban szidnak és engem hibáztatnak. Mivel lassan a házasságomban is kezdett ez gondot jelenteni (bár a feleségem nagyon türelmes volt, de érthetően zavarták ezek a dolgok), így kértem Istent, hogy mutasson rá, mit kell tennem. Egy igehirdetéskor hallottam arról, hogy ezeket a csüggedéseket démonok okozzák valószínűleg. Már régebben hallottam Derek ezen könyvéről, és azon az igehirdetésen azt az ösztönzést éreztem, hogy ezt el kell olvasnom. Kölcsön is kértem, és a Bibliára hivatkozva kaptam meg végül a válaszokat. Megtudtam, hogy a démonok kiűzéséhez a "megszállottnak" meg kell bocsájtania az ellene vétkezőknek, el kell fogadnia, hogy Jézus Krisztus a bűneinkért halt meg, így már a bűnnek nincs hatalma felettem. Megtudtam azt is, hogy bár a külső démonűzés lehetséges és hatásos, azaz mi is kiűzhetünk démonokat, a legjobb mégis az, ha a saját démonainktól magunk szabadulunk meg, esetleg egy tapasztaltabb vezető segítségével, jelenlétében, aki közben imádkozik értünk. Fontos továbbá, hogy a Bibliában Jézus azt mondja: "Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben démonokat űznek ki...", azaz Jézus nevében kell őket kiűzni hangosan és ellenállva nekik.
Miután megvoltak az iránymutatások, készen álltam arra, hogy végre megszabaduljak a dögöktől (már bocsánat, hogy ilyen szavakat használok, de szerintem azok). Kértem Istent, hogy segítsen megbocsájtani azoknak, akikre haragszom. Megpróbáltam összegyűjteni kik azok, miért neheztelek, és kértem, hogy adjon erőt szeretni őket. Naponta többször imádkoztam ezért. Aztán pár nap múlva kezdtem érezni, hogy végre válaszokat kapok, már nem annyira haragszom, és olyan érzés volt, hogy mintha az adott személyek kedvesebbé is váltak volna. Ettől függetlenül a csüggedés nem maradt el, továbbra is éreztem a félelmet a hatalmas felelősségtől. Elkezdtem hát utasítani a démonokat, hogy menjenek ki belőlem a Jézus nevében. Volt amelyiknek azt parancsoltam, hogy mondja meg a nevét, volt amikor Istenhez könyörögtem, hogy mutasson rá, mi a nevük, hogy utasítani tudjam őket. Ezeket az imákat olykor napközben halkan magamban, utcán, munkahelyen kicsit elbújva mondtam el, esténként a fürdőkád alatt, vagy éppen ha felébredtem a félelem miatt. Egy-két hét múlva elkezdtem feloldódni, és a gondok, problémák, amik voltak, sokkal kisebbnek kezdtek tűnni. Bár fizikai értelemben nem éreztem semmit, a világ sokkal tágabbnak és jobb helynek tűnt és tűnik azóta is, és ami a legérdekesebb, hogy dicsőítő dalok jutottak az eszembe reggelente, amiknek a szövegét korábban megjegyezni sem sikerült.
Ma is sokszor van, hogy megkörnyékeznek a "dögök", de már tudom, hogy csak kívülről próbálkoznak, és csak annyi a dolgom, hogy az Úrra figyelve ne hagyjam őket visszaköltözni. Tudom, hogy Isten a bajban megsegít, erre kiváló példa a bibliai Jób esete. Hihetetlen, hogy az én apró gondjaim mennyivel jobban el tudtak keseríteni, és hogy Jób hite milyen erős volt akkor, mikor mindent és mindenkit elveszített. Ez az a történet, mely mindig eszembe jut a bajban, na és persze azok az esetek, amikor személyes gondjaiból szabadított meg Isten.
Dicsőség az Úrnak!