Békesség.
Rég nem írtam, de ez a téma engem is érint, mint szolgálót, és e téma engem is figyelmeztett, hogy legyek éber.
A Isten iránti szolgálat, nem más mint az emberek iránti szolgálat.
Abban nyilvánul meg a szolgálatunk Isten felé, hogy az embereknek szolgálunk, tehát az emberek felé való szolgálat jelenti az Isten felé való szolgálatott.
Jézus azt mondja, hogy amit testvéreinkel, vagy az emberekkel teszünk azt vele tesszük.
Mt.25.40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
Isten szolgája nem emelheti felül magát azokon akik felé szolgál, sajnos nehéz ezt szemelőt tartani, sokszor, a szolgálók bele esnek abba a tévedésbe, hogy végül is azt várják el, hogy neki szolgáljanak. Pedig a szolgálókat az alázat kéne jellemeze, és az hogy meglátja azt, hogy ki felé milyen szolgálattal kéne közeledjen. Tehát a szolgáló, jó látó kell legyen, hogy meg lássa a körülötte levők szükségeit, és azután azok felé szolgáljon.
Az ige azt mondja tanuljunk Krisztustól, hogy Ő Istennel volt egyenlő mégsem tartotta ezt zsákmánynak, előnynek, hanem megalázta magát, egész a halálig, és mindenki szolgájává tette magát.
Talán, ezt a legnehezebb megharcolni, hogy mindig szolgának tartsuk magunkat. Pál megtanulta és ki tudta jelenteni, hogy ő a legkisebb.
Az Úr segítsen, hogy ezt mi is magtanuljuk, és ebbe magam is bele értem, mint aki szolgáló vagyok.
