Kedves Testvérek, bocsássatok meg amiért nem az előttem megkezdett gondolatra reagálok, hanem megkísérlek választ adni a kérdésre, hogy "Mit jelent szolgálni?".
Van nekünk egy hatalmas Istenünk, akitől emberek millió félnek és rettegnek. Megpróbálnak a kedvében járni, ajándékokat visznek neki, adományokat adnak amelyet az Ő nevében kérnek, tűzzel vassal hirdetik az evangéliumot azt gondolva, hogy ezzel az Urat szolgálják.
Mindezek közben talán eszükbe sem jut, hogy féltőn szerető Istenünk is szolgál mifelénk, teremtményei felé.
Úgy gondolom, hogy az Úr első szolgálata irányunkban már az Édenben megkezdődött.
Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.
1Mózes 1,29
Minden növényt Ádámnak és Évának adott az Úr, abból ami az övé volt. Ez nagyfokú önzetlenségre mutat, hiszen ismerjük az érést amikor lemondunk valaminek a birtoklásáról amely a miénk volt, amit féltettünk, óvtunk és vigyáztunk rá.
Eszembe jutott amikor féltőn figyeltem egykor az általam palántált barackfám gyümölcsét amely szememnek gyönyörködtető volt és büszke voltam arra, hogy az én gondoskodásom által jutott el a kis fa odáig, hogy gyümölcsöt teremjen. Amikor erősebben fújt a szél féltem, hogy letöri az ágait, locsolgattam, hogy a szárazság miatt ki ne égjen, vizsgáltam a leveleit, hogy kártevő ne telepedjen meg rajta, és még ki tudja mi mindent tettem csak azért, hogy mindentől megvédjem. Ez a fa az enyém volt. Amikor elköltöztem hazulról már többé nem tudtam gondoskodni róla.
Az Úr is gyönyörködött abban amit teremtett, és ezt a Bibliában is olvashatjuk több helyen is: " És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó."
Amikor szolgálok azt azért teszem, hogy segítséget adjak. Ez bármi lehet, fizikai, szellemi, gyógyító, áldó, tanító és folytathatnám a sort, de amikor szolgálok akkor soha nem magamra gondolok. Nem azért teszem, hogy az által elismerést kapjak, jutalmat várjam, hanem szeretetből cselekszem.Azért teszem, hogy aki felé irányul annak jobb legyen.
Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
1Mózes 2,8
Az Úr a saját szellemét lehelte Ádámba. És felismerte, hogy nem jó egyedül, kell valaki mellé akit szerethet, óvhat félthet, gondozhat, segíthet, támogathat, akinek elmondhatja gondolatait. Megteremtette Évát; társnak.
Tudjuk jól, hogy a kígyó ravaszsága által az első emberpár (és azóta szinte minden ember) engedett a csábításnak. Az Úrnak fájt a szíve az által, hogy halálos ítéletet kellett hoznia saját teremtményei ellen. Mégis, mielőtt kiűzettette őket a biztonságos fészekből ruhát készített nekik.
21 Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.
És folytathatjuk a sort, mert a mi Urunk nem él vissza uralkodása által hatalmi pozíciójával, hanem gondolatait, cselekedeteit a megfontolt szeretet övezi.
Testvéreim, kérlek benneteket, hogy írjatok ti is olyan eseményeket amelyben az Úr szolgált teremtményei felé.