Nyelveken szólás
1Mózes 11,1-9
„Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.”
Ebben a történetben láthatjuk, hogy az emberiség az özönvíz után egységre törekedett. Az egység önmagában nem rossz, csak hogy itt az indíttatás nem Isten akaratán nyugodott, hanem emberi hatalmi vágyon. Ők maguknak akartak nevet szerezni, ezzel kimondva, hogy nem kell nekik Isten. Tulajdonképpen ez lázadás Isten ellen, a benne való hit és bizalom eldobása a láthatókért.
Hasonló példának hoznom Izrael történetéből az első király választását:
1Sámuel 8,5-7
„És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válassz nékünk királyt, aki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás. Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, aki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”
Ez történt Bábel tornyánál is! Nem akarták, hogy Isten uralkodjon felettük. Így beszéltek:
„...építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje...”
Istenhez azonban csak leborulva, megalázkodva lehet menni. Mégis sok, magát kereszténynek nevező ember Isten szava fölé emeli magát, tanítva Istenellenes dolgokat. Nem keresik az Isten által kapható egységet - mert nehezebben járható út -, hanem válogatás nélkül más eszközökhöz nyúlnak, nehogy összedőljön a kártyaváruk! Példaként csak gondoljunk azon gyülekezetekre, ahol olyanokat tanítanak, amelyeket az emberek hallani akarnak. Viszkető füleket vakarnak és megalkudnak!
Ez a torony jelöl még valamit. Ez pedig az egoizmus. Önközpontúság, a saját tervek és vágyak betöltése bármi áron! Sátán is ezen bukott meg:
Ézsaiás könyve 14,12-14
„Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!”
Vegyük észre ezt a hasonlóságot, amit a Bábel tornyának az építői és a sátán mondtak. Az egekig akartak eljutni. Biztosan tudjátok, de azért érdemes röviden megjegyezni, hogy az ég nem akadály a mai technológia számára, de nem is testileg kell ezt megközelíteni, hanem lelkileg. Ugyanis amiről szól ez, az a törekvés Isten ellen. Ő trónon ül, mi pedig maradjunk csak leborulva.
Ám ez az anyag a nyelveken szólást célozza meg, így rátérünk a témára konkrétabban. Láthatjuk, hogy a Bábel tornya esete előtt, Isten tökéletes akarata az volt, hogy mindenki egy nyelvet beszéljen. Viszont a gonoszok miatt ezt az ajándékát visszavonta, és sok más nyelvvel küldte útjukra. Ez kegyelem volt, mert a büntetésük halál is lehetett volna. De mi van azokkal, akik Isten gyermekeivé lettek? Azoknak Isten ezt az ajándékot még tartogatja. Hiszen akik Isten gyermekei, azok úgyszintén az egységen munkálkodnak. A nyelvek ajándékával a nyelvi akadályok megoldódtak. Ezt láthatjuk az apostolok cselekedeteiben is Pünkösdkor:
Apostolok Csel. 2, 1-13
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.”
Az első fejezetből megtudhatjuk, hogy 120 főnyi sokaság volt jelen. Ezekre kitöltetett a Szentlélek és kölönféle nyelveken kezdtek szólni. Egyes tévhiedelem szerint a sokaság megkapta a nyelvek magyarázatát, de ez nem így van. De mi akkor a nyelveken szólás? Minden tekintetben kijelenthetjük az 1Kor 14,10 által, hogy értelmes nyelv, vagyis nem halandzsa:
1Korintusi levél 4,10
„Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.”
A nyelveken szólás a hitetleneknek adatott. De a kérdés az, hogy egy hitetlennek miképpen lehet jel?
Ha nem érti, akkor az nem használ semmit, hasonlóan „édes bortól” megrészegedett embereknek néznék őket. Tehát a hitetleneknek olyan módon jel, ha megértik azt! Tehát a nyelveken szólónak a szavait teljes egészében érti és az abban levő üzenet neki szól!
Ismertem egy világi embert, aki büszkén osztotta meg másokkal, hogy 7 nyelvet beszél. Ezt meg is mutatta, minden nyelvből 2-3 szót mondott. Ti mit gondoltok erről, vajon több nyelven beszél vagy csak kinevetteti magát? Ha te is azt mondod hogy ez inkább nevetséges, akkor mi van azokkal a Testvérekkel, akik rendíthetetlen tudatában vannak annak, hogy néhány szót beszélnek nyelveken!?
De mi is a nyelveken való szólás? Hallottam egyszer egy lelkipásztor szavait, aki a kigyakorlására buzdította a gyülekezet tagjait. Tényleg ki lehet ezt gyakorolni? Az ige azt mondja, hogy a Lélek ajándéka a nyelveken szólás. Erről pedig eképpen tesz bizonyságot az ige:
1Korintusi levél 12,8-11
„Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.”
Az Úr Lelke tehát úgy osztja ezeket az ajándékokat, amint akarja. Közöttük van a nyelveken szólás is! Egyébként ezt Pál is kérdezi:
1Korintusi levél 12,29-30
„Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?”
Ha esetleg volna olyan elvetemült ember, aki ezekre a kérdésre igen választ adna, akkor az egyben kijelenti, hogy minden megtért ember apostol, próféta, tanító, csodatevő és gyógyító is. Ez pedig egyértelműen nem lenne igaz! Így az a meglátás sem állja meg a helyét, miszerint a Szentlélek betöltekezésekor kötelező jeleként adatik a nyelveken szólás. Ezek emberek attól a kijelentéstől sem riadnak vissza, hogy ha nem beszélsz nyelveken, akkor még nem töltött be a Szentlélek! Úgy gondolom, hogy egy kis kitérőt megér a Szentlélek betöltekezéséről beszélni.
Amikor még a saját életünket éltük távol Istentől, megérintett és magához húzott minket. Azt mondtuk, hogy igen, kellesz nekem Isten! Ez az a pont, ahol ráléptünk az Úr útjára. Ebben a pillanatban megkaptuk Isten Lelkét amely által vezet minket! Ám erre az útra lépve még nem értünk célba, hiszen lehetünk még sziklás talajra hullott vagy tövisek közé esett mag. De ezen az úton haladva Isten megpróbál minket, amely által kitűnik, hogy kihez ragaszkodunk. Tehát a megtérés nem egy pillanat alatt bekövetkező és befejezett dolog, hanem Isten akaratában való folytonos járás.
Jöhet a kérdés: de akkor bármikor elveszíthetjük az üdvösségünket? A szüzességre is azt szokták mondani, hogy „elveszítettem”. Mint ha el lehetne véletlenül hagyni. Akár csak ezt, úgy az Istennel való járást is fel lehet hagyni. Ha megteszed, akkor tudatosan kiugrottál Isten megmentő kezéből. Ám mi ezt nem akarjuk, és számunkra öröm, az Úr által kijelölt úton járni!
Ha tehát Isten elhívott és mi követjük Őt, akkor nekünk adja a Lelkét:
Efézusi levél 1,12-14
„Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban: Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, Aki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.”
Azt mondja az imént felolvasott ige, hogy akik hallják az evangéliumot és egyben hisznek is annak, azok megkapják a Szentlelket! Tudom hogy nem vagytok értetlenek, de nagyon fontos ezt még egyszer kihangsúlyozni, hogy akik valódi hittel hisznek Jézusban, azok megkapták a Szentlelket! Tehát miről beszélnek azok, akik a testvéreikre azt mondják, hogy még nem töltekeztél be Szentlélekkel!? Ezek testies emberek, akik a testvériséget testiességgel mérik fel. Ám Isten a lelket nézi és nekünk is azt mondta, hogy gyümölcseiről ismerjük meg a fát!
Aki nyelveken szól, kinek a lelkével teszi azt? Nem a saját lelkével, hanem az Isten Lelkével, aki benne lakik! Éppen ezért, mint minden más ajándék, csak akkor lép működésbe, ha az Isten működésbe hozza azt! Így a nyelveken szólás sem az ember szándéka által lép működésbe! Hiszen az tud prófétálni, aki által Isten szól! Vagyis nem a próféta, hanem az Isten szól. Eképpen a tanító is akkor tud Istentől jövő táplálékot adni, ha Isten megadja azt. De lehet szó akár a gyógyítás ajándékáról is, akkor tud valaki gyógyítani, ha Isten megadja azt. Nincs ez máshogy a nyelveken szólással sem. Ha Isten adja, akkor szólsz nyelveken. Sok az élettelen hangszer (1Kor 14,7), inkább a cselekedeteket kellene erőltetni, mint a nyelveken szólást.
Miért mondja azt az ige, hogy aki nyelveken szól, az saját magát építi? Ha nincs magyarázó, akkor csupán az egyén épül az által, hogy ott akkor megszűnik minden ami e földre irányul, nincs értelem se amely megzavarná a tiszta együttlétet Istennel. Ilyenkor titkok hangzanak el, amely egyértelműen tudtunkra adja, hogy nem az értelemmel (bele értve az emlékezetet is), történik a nyelveken szólás. Hiszen ha titok, akkor arról nem tudok.
1Korintusi levél 14,2
„Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól titkokat.”
Tehát ilyen módon nem részesülnek a többiek áldásban. Viszont ha van magyarázó, akkor már prófécia szintjén áll a dolog, mert Istentől jövő – a bennünk lakó Szentlélek által - elhangzott üzenet tolmácsolásra kerül! És íme, így bátorítja, vigasztalja és építi a közösséget. Most oda jutottunk, hogy aki nyelveken szól és magyarázat is követi azt, az valójában prófétál.
Az egészet összefoglalva vajon mit mondhatnak minderre azok, akik azt hiszik hogy szólnak nyelveken és itt ellenmondásba kerültek? Vagy tévtanításnak bélyegzik ezt, vagy átértékelik mindazt, amit a nyelveken szólásról hittek. Az utóbbi az esélytelenebb, de talán, talán néhányan leteszik az Isten kezébe mindazt, amit emberileg kreáltak. De miért is olyan nehéz ez? Azért elsősorban, mert valami olyat hisznek magukénak, amik talán soha sem volt az övék. Másodsorban ott van a személyes bizonyságuk, a „nyelveken” szóláskor fellépő mámoruk, ami hitelessé teszi. Viszont nem kell ahhoz egy szót sem szólni, hogy imádság által Isten színe elé lépve ússzunk a boldogságban.
(skype 2013/03/02)
