Kegyelem
Naponta halljuk, de vajon elgondolkodunk-e azon, hogy mit is jelent valójában.
Elgondolásom szerint kegyelem a bűnösöknek jár. Olyan valakiknek, akik valamit elkövetettek, ítélet előtt vagy alatt állnak. A kegyelem viszont szabaddá teszi őket, mert eltörli a büntetést.
A világban is alkalmazzák a kegyelmet, melyet amnesztiának is neveznek. Ilyenkor elévülnek a bűncselekményekért kirótt büntetések, megnyílnak a börtönajtók.
Isten kegyelme azonban több ettől. Isten szeretete, személyes jóakarata és segítő ajándéka, amely az ember érdemtelensége ellenére gondviselésében nyilvánul meg.
A kegyelem már Ádám és Éva bűnbeesésekor is megtörtént Isten részéről.
1Mózes 2, 15-17
15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.
16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.
Ádám és Éva szellemi lényként éltek együtt Istennel. Bűnbeesésük következtében Isten szelleme nem élt tovább bennük, csupán testi emberként éltek tovább. És ekkor lépett be az ember életébe a halál is.
Miután Káin megölte Ábelt a kegyetlenség is elterjedt a földön, a bűn megnövekedett és Isten ezt már nem tudta tétlenül szemlélni. Özönvizet bocsátott a földre, csak Noé és családja menekült meg. Bár Isten megtehette volna, hogy végleg elpusztítja a háládatlanná vált emberiséget.
Az ember elválasztódott Istentől. De Istennek fájt a szíve, hiszen szerette és szereti teremtményeit, ezért nem nézte tétlenül pusztulásukat.
Szövetséget kötött népével, aki Istenévé fogadta az Urat, de számtalanszor hűtlenül elhagyták és más istenekkel paráználkodtak.
Innen láthatjuk, hogy mindig van egy esély Isten részéről a megváltozásra, megtérésre, hiszen neki nem az a célja, hogy kipusztítsa az embereket. Erre a feladatra szakosodott a Sátán, aki minden eszközzel az emberek kárhozatra jutását tűzte ki célul.
Viszont Istené a megmentő kegyelem.
A megmentő kegyelem azt jelenti, hogy bár az ember bűnös, és érdemtelen arra, hogy üdvözüljön, Isten megmenti a kegyelmével. Ha vétkeztünk Isten törvénye ellen, és halálos ítéletet érdemlünk. Ezt az ítéletet végre is fogják hajtani, ha a kegyelmet nem fogadjuk el
Róma. 6,23
„A bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”.
Vagyis rászolgáltunk a halálos ítéletre. Isten azonban nem akarja ezt végrehajtani. Az Ő igazsága nem szenvedett csorbát, mert az ítéletet Jézus Krisztuson végrehajtotta. Jézus helyettünk halt meg. S aki ezt hittel elfogadja, arra érvényes a kegyelem, a felmentő ítélet.
Róma 10, 9-11
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz őbenne, meg nem szégyenül.
A hittel elfogadta nem azt jelenti, hogy szájával megvallja, hogy hiszek Jézusban, hiszen ezt a Sátán és a szolgái is megvallhatják.
Hittel elfogadni azt kell, hogy hiszem, hogy Jézus az én bűneimért is szenvedett, és az én bűneimért is meghalt, és az én bűneimet is felszegezte a keresztfára. Hittel megvallom, hogy Ő Isten fia és az Ő vére engesztelő áldozat értem is.
A kegyelem nincs feltételekhez kötve. Nem ír elő kötelezettségeket. A kegyelem lehetőséget ad egy új életre. A régit törli és elfeledi.
Gondoljunk a tékozló fiúra. Amikor felismerte, hogy elveszett az élete úgy döntött, hogy visszatér az atyjához, hátha visszaveszi szolgának.
Lukács 15:17-24
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
És monda neki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vigadni.
Az atya várta a fiát. Egészen biztos, hogy nem csak akkor, hanem minden nap várta vissza gyermekét. És amikor megérkezett nem rótta meg, nem mosta meg a fejét, nem büntette meg, hanem azonnal a karjaiba zárta.
A mi újjászületésünk is ugyanilyen örömöt váltott ki az Úrból. Emlékezzünk csak vissza. Amikor befogadtuk az Urat az életünkbe könnyek szöktek a szemünkbe, minden félelmünk elmúlt, határtalan boldogság fogott el minket és fürödtünk a felénk áradó szeretetben.
Visszatérve a tékozló fiúra, ha nem az atyjával, hanem a bátyjával találkozott volna először, egészen biztos, hogy az feltételeket szabott volna ki: bűnbánat, bizonyítás a megváltozásról, egy komoly helyreállítási folyamaton kellett volna keresztülmennie.
Ez vészesen hasonlít egyes gyülekezetek bemerítési szokásaihoz, amely szerint előbb bűnrendezésen kell részt venni, és ha látszanak már az életében a változások gyümölcsei, akkor merítik csak be.
Az atya azonban nem szolgaként alkalmazta visszatérő gyermekét, hanem azonnal visszaállított a fiúságba, feltételek nélkül. Isten ugyanezt teszi velünk is, a múltbéli bűneink a feledés homályába lettek süllyesztve.
Isten új szövetséget köt.
Jeremiás 31, 31-34
Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izrael házával és a Júda házával.
Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr.
Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
A kegyelem minden embernek megjelent, ami azt jelenti, hogy mindenkinek fel van kínálva. Isten nem kérdez a rangunk, címünk, méltóságunk felől. Isten mindenkinek ugyanazt az ajándékot adja, mivel mindnyájunknak arra van szüksége.
Isten mindannyiunk felé fordul az Ő kegyelmes, megmentő odafordulásában, amikor Jézusban felénk fordul. Azok felé is, akik bűneik terhe alatt nyögnek, és nem tudnak attól szabadulni. Nekik és mindnyájunknak megjelent Isten megmentő kegyelme.
Az üdvözítő kegyelem hitre és megtérésre vezet.
Jézus Krisztus mellett ott volt a kereszten két lator. Az egyiknek ígéretet mondott Jézus, de ez az ígéret már az üdvözítő kegyelem volt:
Lukács 23, 39-43
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
És monda neki Jézus: Bizony mondom neked: Ma velem leszel a paradicsomban.
A Bibliában nagyon sokszor hangzik el a kegyelem, amellyel mindnyájan találkoztunk már. Nem is akarom ezeket mind felsorolni, példának már csak egyet hozok, Sault,Pál apostolt.
Apcsel 9:1-20
Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,
Kére ő tőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.
És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:
És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz: nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod.
Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.
Apcs 9:8 Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaszkuszba.
Apcs 9:9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
Apcs 9:10 Vala pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!
Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik.
És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.
Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben:
És itt [is] hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
Monda pedig neki az Úr: Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt.
Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.
Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.
És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;
És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig.
És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.
Isten a legnagyobb bűnösnek is kegyelmet adhat. A legfontosabb a felajánlott kegyelmet elfogadni. Saul Jézus ellensége volt, bár azt hitte azzal, hogy üldözi a kereszténységet az Urat szolgálja. Jézussal való találkozása és a tőle kapott kegyelem következtében Jézus Krisztus egyik legnagyobb elkötelezett híve lett.
Minket is megszólított az Úr és elfogadtuk a kegyelmét. Sajnos sokan vannak, akik visszautasítják. Vagy, mert nem ismerték fel annak fontosságát, vagy mert nem akarnak világi életüktől, szenvedélyeiktől és bűneiktől megválni.
Mi, akik Isten gyermekei lettünk kötelességünk Isten megváltó kegyelmét hirdetni és ezt tegyük is lankadatlan szolgalommal, hogy minél kevesebb legyen a kárhozatra jutott ember.
2014.07.12.
