Szerző Téma: Gondolataim az Ige kapcsán  (Megtekintve 30602 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Mekkora a hitünk?
« Válasz #150 Dátum: 2013 December 02, 21:45:42 »
Ma a keresztyén hittel kapcsolatos három leggyakoribb félreértés:

1.       Hiszek = szabályszerűen viselkedem.
A keresztyénséget azonosítják a morállal. Az számít keresztyénnek, aki bizonyos etikai normákhoz igazodik.

2.       Hiszek = igaznak tartom Isten létezését.
„Hiszek Istenben.” = valóságosnak tartom. De semmi következménye ennek nincs az életére nézve.

3.       Hiszek = tagja vagyok egy egyháznak.
Nem lesz valaki attól focista, hogy belép a labdarúgó egyesületbe!

Klaus Douglass,
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Jazmin

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 482
Re:Mekkora a hitünk?
« Válasz #151 Dátum: 2013 December 03, 10:47:00 »
Ezek jok. Tévhitek a hitről.
Az Isten SZERETET. 1 Ján 4:8

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Skype alkalmak - gondolataim
« Válasz #152 Dátum: 2014 Január 03, 07:03:31 »
Többnyire rendszeres látogatója vagyok a skype alkalmaknak. Szerdán és Szombaton Antee és Shomer ajin vezetésével, nagyon elgondolkodtató üzenetek hangzanak el, melyek sokszor összeütközésbe kerülnek az általunk eddig hallott tanításokkal, másszor pedig kiegészítik azokat, még jobban beleláthatunk azokba.
Néha nem azt halljuk amit szeretnénk, és igazi vívódásokon megyünk keresztül elemezve, hogyan tovább, mit tettem eddig rosszul és hogyan kell tovább. De nincs ránk eröltetve semmi, amit hallunk az mind az Úr igéjére van fektetve. A továbbiakban rajtunk múlik hogyan tovább: visszatérve az alapokhoz, vagy átírva az Úr szavát saját akaratunk vezetését követjük. De ha elfogadjuk az Úr szavát akkor tudjuk hogyan tovább.

Mózes V. könyve 30. rész

  1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
  2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
  3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
  4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
  5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
  6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
  7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
  8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
  9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
  10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.

  11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
  12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
  15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
  16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
  17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
  18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
  19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
  20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.


"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Skype alkalmak - gondolataim
« Válasz #153 Dátum: 2014 Január 03, 11:55:33 »
Igen Testvérem, nem azért gyűlünk össze, hogy csupán együtt örömködjünk vagy hogy megállapítsunk összeollózott igerészekből, hogy mennyire jó hívők vagyunk. Azért gyűlünk össze elsősorban, hogy Isten akaratát kutassuk és ez által a mi elhívásunkra találjunk.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Gondolataim az Ige kapcsán
« Válasz #154 Dátum: 2014 Február 06, 14:04:04 »
Pál meggyógyította a betegeket


A vasárnapi alkalmunkon elhangzott, hogy Pál meggyógyította a betegeket. Felkaptuk erre a fejünket, mintegy felszisszenve, hogy Pál? Ez nem lehet, ilyen nincs a Bibliában, hiszen egyedül csak Jézus gyógyit! De ha elgondolkodunk, bár jobb ha felnyitjuk a Bibliát  Márk evangéliuma 16. fejezeténél és elolvassuk a 17-18. verssorokat megtaláljuk a választ.
 
" Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18. kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."
 

A hiszek nem azt jelenti, hogy könnyedén kiejtem a számon, hogy hiszek Uram, hanem szívből és átadott életemmel bizalommal hiszek az Úr Jézusban és követem az ő tanításait. Ilyenkor munkálkodik az Úr, és valóban csodálatos jelek követik.
 
ApCsel 28, 3-9
3. Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegből, és a kezébe mart. 4. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: "Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni." 5. Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. 6. Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban a hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten. 7. Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. 8. Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott,  rátette a kezét, és meggyógyította. 9. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket.

 
Pál  betöltötte az Úr ígéretét. A halálos kígyóméreg nem volt hatással rá, mert Jézus Krisztus vére és Jézus Krisztus iránti hite megmentete őt a haláltól.
Betegekre tette a kezét akik meggyógyultak. Meggyógyultak, mert ebben a kézrátételben Jézus Krisztus munkálkodott. A kívülállók akik ezt a csodát látták, egyértelműen úgy vélték, hogy Pál gyógyította meg a betegeket. De tudjuk, hogy Pál hite volt az amely által Jézus Krisztus cselekedett és gyógyulást hozott a betegek számára.
 
Sehol nem olvassuk a Bibliában, hogy Pál magának könyvelte volna el a dicsőséget. Ő csak egy eszköz volt az Úr akaratának teljesítésében.
 
/bacsipista/
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Gondolataim az Ige kapcsán
« Válasz #155 Dátum: 2014 Február 07, 09:46:38 »
Jézus Krisztus felhatalmazása által írta Jakap apostol is, hogy ha valaki beteg hivassa magához a gyülekezet véneit.
Miért a véneket? Gondolom mert akik akkoriban a gyülekezet vénei - mai kifejezéssel vezetői - voltak hitben erős és jellemben megbízható, Jézust hűen követő életet éltek. És az ő hitük ami imádkozásaikban is megnyilvánult, megnyitották a mennyei áldás csatornáját.

Jakab  5, 14-15   
[14] Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.
[15] És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.


Láthatjuk, hogy ezzel a hatalommal amit Jézus neve jelent éltek az apostolok is. Példa erre az Ékes kapunál történt gyógyulás.
Bár Péter szavai már szállóigék lettek:  "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" és sokan gyakorolják ezt, de kevesen érik el a hitnek ezt az erősségét. Ez csoda volt mindazok szemében akik ismerték a meggyógyítottat, és egyre többen hittek Jézus Krisztusban ezek láttán. Viszont erősödött azok tábora is akik rettegve féltették kivívott farizeusi pozíciójukat és mindent megtettel a krisztusi tanok terjedésének meggátolása érdekében.

ApCsel 3, 1-16
Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.
Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: "Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Gondolataim az Ige kapcsán
« Válasz #156 Dátum: 2014 Április 15, 20:41:28 »
Lukács evangéliuma 19. fejezet 28-48

28. Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. 29. Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30. "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. 31. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá." 32. Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?" 34. Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá 35. Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37. Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38. és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" 39. A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" 40. De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." 41. Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42. és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. 43. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; 44. földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." 45. Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46. ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek." 47. Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; 48. de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.

Jézus szamárcsikó hátán vonult be Jeruzsálembe, úgy, mint egykoron Salamon, aki átvette a trónt az azt bitorló testvérétől. A nép arra várt, hogy Jézus visszaül Dávid trónjára és a gyűlölt rómaiakat kiűzi.  Hallották, látták csodatetteit és reménységük kifejezéseként királyként fogadták, pálmaágakat és köntöseiket az útra tették, úgy mint napjainkban a megtisztelt vendégek lába elé a "piros" szőnyeget.
Jézus látván az őt éljenző tömeget nem a karjait lengette, hogy íme itt vagyok, és örülök, hogy örültök nekem, hanem könnyekre fakadt. Nem a meghatottságtól, hanem attól amit lelki szemei mutatak neki. Látta a nép bűnei miatt lerombolt jeruzsálemi templomot, látta, hogy Isten házát piactérré változtatták, a bűn terjedését amely elfordította az embereket Istentől.
Sajnos napjainkban is ugyanezt látja, amint a világi életmód begyűrűzik a közösségekbe, gyülekezetekbe és templomokba. A hívők többsége nem  Istent keresi ezeken a helyeken, hanem  programot a szombati vagy vasárnapi szabadnapjára.
A virágvasárnap hallatán talán eszükbe sem jut, hogy 5 nappal később Jézust megalázták, véresre korbácsolták, keresztre feszítették azok akik korábban hozsánázták.
Pedig erre emlékezni kell, nem véletlen mondta Jézus a tanitványainak a páskabárány elfogyasztása napján, amikor megtörte a kenyeret és körbeadta a serleget, hogy ezután így emlékezzenek meg az Ő haláláról.
Elnézem a helytelen tanítás eredményét; úrvacsorát némelyek nem vesznek, mert úgy tudják, hogy aki bűnös az méltatlan hozzá. De aki világi életet él és csak az igazolja a hívőségét, hogy jelen van a hétvégi alkalmakon azokon nem botránkoznak meg.
Álljunk a helyünkre testvérek! Ne akarjuk, hogy kiűzessünk Isten házából. Ne a testiség, hanem a Lélek vezessen mindnyájunkat!

  5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
  6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
  7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
  8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
  9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
  10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
  11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
  12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
  13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
  14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
  15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
  16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
  17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
  18. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
  19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
  20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
  21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
  22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
  23. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
  24. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
  25. Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
Róma 8, 5-39

  26. Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
  27. A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
  28. Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
  29. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
  30. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
  31. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
  32. A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
  33. Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
  34. Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
  35. Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
  36. A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
  37. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
  38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
  39. Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3211
Re:Gondolataim az Ige kapcsán
« Válasz #157 Dátum: 2014 Április 15, 20:52:33 »
 :afro:
Kol ha kavod ach.
/Minden Tiszteletem./
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4346
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Gondolataim az Ige kapcsán
« Válasz #158 Dátum: 2014 Április 16, 11:57:45 »
Őszinte és igaz gondolatok, István testvérem! Áldjon meg az Úr!
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Gondolataim az Ige kapcsán
« Válasz #159 Dátum: 2014 Június 28, 06:47:32 »
Miért engedi Isten, hogy jó emberekkel rossz dolgok történjenek?

Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Ez a teológia nehéz kérdéseinek egyike. Isten örök, végtelen, mindentudó, mindenütt jelenvaló, mindenható, és így tovább. De miért várjuk el magunktól mi (halandó, véges, térhez és időhöz kötött, korlátozott lények), hogy tökéletesen megértsük Isten útjait?

Jób könyve pont ezzel a témával foglalkozik. Isten megengedte a Sátánnak, hogy azt tegye Jóbbal, amit csak akar, kivéve, hogy megölje. Mi volt Jób reakciója?
"És így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!" (Jób 1:21).

Jób nem értette, hogy Isten miért engedte meg mindazt, ami vele történt, de tudta, hogy Isten jó, tehát továbbra is Benne bízott. Végsősoron ennek kell a mi reakciónknak is lenni. Isten jó, igaz, szeretetteljes és kegyelmes. Azonban gyakran történnek velünk olyan dolgok, amelyeket egyszerűen nem értünk. Azonban ahelyett hogy kétségbevonjuk Isten jóságát, bíznunk kell Benne.
"Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Példabeszédek 3:5-6)

forrás:http://www.gotquestions.org/
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető bacsipista

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Gondolataim az Ige kapcsán
« Válasz #160 Dátum: 2014 Július 21, 00:11:41 »
Kegyelem


Naponta halljuk, de vajon elgondolkodunk-e azon, hogy mit is jelent valójában.
Elgondolásom szerint kegyelem a bűnösöknek jár. Olyan valakiknek, akik valamit elkövetettek, ítélet előtt vagy alatt állnak. A kegyelem viszont szabaddá teszi őket, mert eltörli a büntetést.

A világban is alkalmazzák a kegyelmet, melyet amnesztiának is neveznek. Ilyenkor elévülnek a bűncselekményekért kirótt büntetések, megnyílnak a börtönajtók.

Isten kegyelme azonban több ettől. Isten szeretete, személyes jóakarata és segítő ajándéka, amely az ember érdemtelensége ellenére gondviselésében nyilvánul meg.

A kegyelem már Ádám és Éva bűnbeesésekor is megtörtént Isten részéről.

1Mózes 2, 15-17
   15  És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.
   16  És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
   17  De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.


Ádám és Éva szellemi lényként éltek együtt Istennel. Bűnbeesésük következtében Isten szelleme nem élt tovább bennük, csupán testi emberként éltek tovább. És ekkor lépett be az ember életébe a halál is.
Miután Káin megölte Ábelt a kegyetlenség is elterjedt a földön, a bűn megnövekedett és Isten ezt már nem tudta tétlenül szemlélni.  Özönvizet bocsátott a földre, csak Noé és családja menekült meg. Bár Isten megtehette volna, hogy végleg elpusztítja a háládatlanná vált emberiséget.
Az ember elválasztódott Istentől. De Istennek fájt a szíve, hiszen szerette és szereti teremtményeit, ezért nem nézte tétlenül pusztulásukat.
Szövetséget kötött népével, aki Istenévé fogadta az Urat, de számtalanszor hűtlenül elhagyták és más istenekkel paráználkodtak.

Innen láthatjuk, hogy mindig van egy esély Isten részéről a megváltozásra, megtérésre, hiszen neki nem az a célja, hogy kipusztítsa az embereket. Erre a feladatra szakosodott a Sátán, aki minden eszközzel az emberek kárhozatra jutását tűzte ki célul.
Viszont Istené a megmentő kegyelem.

A megmentő kegyelem azt jelenti, hogy bár az ember bűnös, és érdemtelen arra, hogy üdvözüljön, Isten megmenti a kegyelmével. Ha vétkeztünk Isten törvénye ellen, és halálos ítéletet érdemlünk. Ezt az ítéletet végre is fogják hajtani, ha a kegyelmet nem fogadjuk el

Róma. 6,23
„A bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”.


Vagyis rászolgáltunk a halálos ítéletre. Isten azonban nem akarja ezt végrehajtani. Az Ő igazsága nem szenvedett csorbát, mert az ítéletet Jézus Krisztuson végrehajtotta. Jézus helyettünk halt meg. S aki ezt hittel elfogadja, arra érvényes a kegyelem, a felmentő ítélet.

Róma 10, 9-11
   Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
   Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
   Mert azt mondja az írás: Valaki hisz őbenne, meg nem szégyenül.


A hittel elfogadta nem azt jelenti, hogy szájával megvallja, hogy hiszek Jézusban, hiszen ezt a Sátán és a szolgái is megvallhatják.
Hittel elfogadni azt kell, hogy hiszem, hogy Jézus az én bűneimért is szenvedett, és az én bűneimért is meghalt, és az én bűneimet is felszegezte a keresztfára. Hittel megvallom, hogy Ő Isten fia és az Ő vére engesztelő áldozat értem is.
A kegyelem nincs feltételekhez kötve. Nem ír elő kötelezettségeket. A kegyelem lehetőséget ad egy új életre. A régit törli és elfeledi.
Gondoljunk a tékozló fiúra. Amikor felismerte, hogy elveszett az élete úgy döntött, hogy visszatér az atyjához, hátha visszaveszi szolgának.

Lukács 15:17-24   
    Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
   Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
    És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
    És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
   És monda neki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
    Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
    És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk.
    Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vigadni.


Az atya várta a fiát. Egészen biztos, hogy nem csak akkor, hanem minden nap várta vissza gyermekét. És amikor megérkezett nem rótta meg, nem mosta meg a fejét, nem büntette meg, hanem azonnal a karjaiba zárta.

A mi újjászületésünk is ugyanilyen örömöt váltott ki az Úrból. Emlékezzünk csak vissza. Amikor befogadtuk az Urat az életünkbe könnyek szöktek a szemünkbe, minden félelmünk elmúlt, határtalan boldogság fogott el minket és fürödtünk a felénk áradó szeretetben.

Visszatérve a tékozló fiúra, ha nem az atyjával, hanem a bátyjával találkozott volna először, egészen biztos, hogy az feltételeket szabott volna ki: bűnbánat, bizonyítás a megváltozásról, egy komoly helyreállítási folyamaton kellett volna keresztülmennie.

Ez vészesen hasonlít egyes gyülekezetek bemerítési szokásaihoz, amely szerint előbb bűnrendezésen kell részt venni, és ha látszanak már az életében a változások gyümölcsei, akkor merítik csak be.

Az atya azonban nem szolgaként alkalmazta visszatérő gyermekét, hanem azonnal visszaállított a fiúságba, feltételek nélkül. Isten ugyanezt teszi velünk is, a múltbéli bűneink a feledés homályába lettek süllyesztve.

Isten új szövetséget köt.

Jeremiás 31, 31-34
         Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izrael házával és a Júda házával.
         Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr.
         Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
         És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem
.

A kegyelem minden embernek megjelent, ami azt jelenti, hogy mindenkinek fel van kínálva. Isten nem kérdez a rangunk, címünk, méltóságunk felől. Isten mindenkinek ugyanazt az ajándékot adja, mivel mindnyájunknak arra van szüksége.

   Isten mindannyiunk felé fordul az Ő kegyelmes, megmentő odafordulásában, amikor Jézusban felénk fordul. Azok felé is, akik bűneik terhe alatt nyögnek, és nem tudnak attól szabadulni. Nekik és mindnyájunknak megjelent Isten megmentő kegyelme.
Az üdvözítő kegyelem hitre és megtérésre vezet.

Jézus Krisztus mellett ott volt a kereszten két lator. Az egyiknek ígéretet mondott Jézus, de ez az ígéret már az üdvözítő kegyelem volt:

Lukács 23, 39-43
     A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
     Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
     És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
     És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
     És monda neki Jézus: Bizony mondom neked: Ma velem leszel a paradicsomban.


A Bibliában nagyon sokszor hangzik el a kegyelem, amellyel mindnyájan találkoztunk már. Nem is akarom ezeket mind felsorolni, példának már csak egyet hozok, Sault,Pál apostolt.

 Apcsel 9:1-20
    Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,
    Kére ő tőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.
    És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:
    És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
    És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz: nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod.
    Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
    A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.
   Apcs 9:8 Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaszkuszba.
   Apcs 9:9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
   Apcs 9:10 Vala pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!
    Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik.
    És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.
    Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben:
    És itt [is] hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
    Monda pedig neki az Úr: Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt.
   Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.
    Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.
    És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;
    És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig.
    És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.


Isten a legnagyobb bűnösnek is kegyelmet adhat. A legfontosabb a felajánlott kegyelmet elfogadni. Saul Jézus ellensége volt, bár azt hitte azzal, hogy üldözi a kereszténységet az Urat szolgálja. Jézussal való találkozása és a tőle kapott kegyelem következtében Jézus Krisztus egyik legnagyobb elkötelezett híve lett.

Minket is megszólított az Úr és elfogadtuk a kegyelmét. Sajnos sokan vannak, akik visszautasítják. Vagy, mert nem ismerték fel annak fontosságát, vagy mert nem akarnak világi életüktől, szenvedélyeiktől és bűneiktől megválni.

Mi, akik Isten gyermekei lettünk kötelességünk Isten megváltó kegyelmét hirdetni és ezt tegyük is lankadatlan szolgalommal, hogy minél kevesebb legyen a kárhozatra jutott ember.

2014.07.12.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12