Egyszerűen arra lenne szükség, hogy megtanuljuk egymást Isten szemével látni egy kicsit.
Én hiszem, hogy Ő nem arra tekint, hogy milyen teológiai elveket vallunk, hanem arra, hogy elfogadtuk-e azt a hatalmas áldozatot amit hozott, amikor az Egyszülött Fiút feláldozta a bűneinkért.
Hiszem, hogy Isten pontosan látja, hogy mennyi mindenben tévedünk az Ő igéjének értelmezésekor, de úgy van vele, mint mi a gyermekeinkkel, amikor tudatlanul, az ő kis értelmüknek megfelelően próbálják értelmezni a felnőttek világát. Mi sem aszerint szeretjük és fogadjuk el a gyermekeinket, hogy mennyire pontosan képesek megérteni azokat a dolgokat, amik a mi érett elménknek természetesek. A gyermekeink, és kész.
Ha ezt képesek lennénk a szívünkkel megérteni, megszűnne a sok-sok viszálykodás.
Bocsánat, ha kicsit zavarosan írtam, elég álmos vagyok, ha nem világos, mire gondoltam, nyugodtan kérdezzetek vissza.