2014.06.19. Börtönmisszós szolgálat Baracskán Börtönmissziós csapatunkkal 4 hetente rendszeresen szolgálunk a baracskai börtönben. Én sajnos az áprilisi és májusi alkalmakról hiányoztam, ezért beszámolót sem tudtam azokról készíteni, de társaim ott voltak és végezték azt a küldetést amelyet az Úr bízott rájuk.
Tegnap nagyon szép idő virradt ránk. Korán reggel a Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezetből indultunk 5-en, egy 9 személyes kisbusszal. Elsőként a Lurdy házhoz közeli parkolóban vettünk fel két testvért, majd a Kelenföldi pályaudvaron, Tatabányáról érkezett társunk szállt be hozzánk, végül Nagytétény egyik benzinkútjánál vettük fel 9. testvérünket és innen egyenes volt az utunk Baracskára.
Szokás szerint több gyülekezetből jövünk össze a szolgálatra. Most is négy közössségből tevődött össze kis csapatunk.
Nem szoktuk előre megbeszélni a forgatókönyvet, azt hogy mi legyen a napi téma, és azt sem, hogy kik szolgáljanak. Egyszerűen az Úr vezetésére bízzuk magunkat. Ott, élesben dől el, hogy ki az aki bizonyságot mond, ki az aki az Úrtól kapott igei üzenetet fogja átadni, ki az aki a háttérben imádkozik. Amint írtam, az Úr vezet minket az Ő drága Szent Szellemén keresztül.
Tibor pásztor imádkozott az alkalomért és a jelenlévőkért. Bibliai példázatokkal kezdte az alkalmat, amelynek az volt a fő mondanivalója, hogy az emberek úgy és olyannak ítélnek meg minket amilyennek látnak. A rabruhában lévőkkel szemben fenntartásaik vannak, másokat pedig a külsejük és viselkedésük alapján ítélnek meg. Isten változást akar az életünkben, ezért engednünk kell a változásoknak amelyek átformálják gondolkodásunkat majd az azt követő viselkedésünket is.
Debóra, Tatabányáról érkezett testvérünk két dicsőítő dala következett. Énekét nagy csend és figyelem követte. Érezni lehetett, hogy számukra ismeretlen volt amit hallottak. Érdekes, hogy a két dal közül csak az egyikre emlékszem, hiába erölködöm visszaidézni a másik dicséretet, nem sikerül. De az utóbbi dallama és szövege még mindig a fejemben zsong.
Jézusom, áldozatodra gondolokDalszövegJézusom, áldozatodra gondolok,
Meghaltál értem a Golgotán,
Te mindig vársz,
Ha hívlak Téged, megtalálsz,
Most újra itt vagyok,
Most újra itt vagyok.
Drága véred értem folyt,
Ott fent a keresztfán,
Alázattal térdre hullok kegyelmed láttán,
Most újra hálás szívem,
Újra leteszem életem.
Most magasra emelem fel Szent Neved,
Hisz csak Te vagy méltó, Megváltó Úr,
Csodálom megmentő kegyelmedet,
És imádom Szent Neved,
És imádom Szent Neved.
Köszönöm Neked,
Köszönöm Neked,
Köszönöm Neked a keresztet!
Ezt a megváltót, amelyről a dicsőítés szólt, vittük be a börtönbe, és minden mondatunk azt erősítette, hogy mennyi mindent köszönhetünk Jézus Krisztus keresztáldozatának.
Én arról beszéltem, hogyan hívott el az Úr a korábbi bűnös életemből és tett szabaddá. És ahogyan engem magához emelt, akit már megvetettek és lenéztek az emberek, magához emelt és megváltoztatott. Értéktelen életembe értékes szolgálatot adott. Mert Isten nem azokat válogatja ki akik alkalmasak egy szolgálatra, hanem az embert teszi alkalmassá szolgálatra. És ahogyan velem megtette, és megváltoztatta gondolkodásom, és új értelmet adott életemnek, ugyanezt velük is megteszi ha nyitott és őszinte szívvel közelednek hozzá.
Gábor testvér elmondta, hogy nincs sem végzettsége, sem papirja arról hogyan kell a drogos és intézetis fiatalokkal bánni, de Isten őt alkalmassá tette arra, hogy ezek a fiatalok akikkel kapcsolatban van hallgassanak rá és megszabaduljanak káros szenvedélyüktől. Kimondott Isten érdemének könyvelte el, hogy egyik fiatal tudott olyan döntést hozni, hogy barátjai rábeszélése ellenére sem tartott velük egy éjszakai szórakozóhelyre. Ez miatt a fiatalt lecikizték és lehurrogták. Viszont a négy barátját még az nap éjjel a rendőrök letartóztatták. Ha velük tartott volna akkor most az a fiú is a rendőrök vendégszeretetét élvezhetné.
Emil testvérünk a Római levélből hozott példákat, személyes és ismerősei életének és történeteinek bizonyságokként való beillesztésével. Az általa felhozott bizonyságok több rabot is hozzászólásra késztettek, akik bizonyságai hitelesebbnek tűnnek társaik előtt, mint amit mi viszünk be, hiszen aki elmondja annak látják életét és mérlegelni tudják, hogy igaz e vagy sem.
Talán egyet megosztok most, amit a többiek is igazni tudtak az, hogy a fékezhetetlen, goromba és erőszakos elítélt Jézussal való találkozás hatására, felhagyott a gorombasággal, nem ragadtatja el magát amikor saját erejével kellene tiszteletet kivívnia rabtársai előtt, hanem a megváltozott magaviselete biztosítja számára a tekintélyt. Jó volt hallani, amint elmondta, hogy imádkozását meghallgatta az Úr és az miatt több esetben is kedvező határozatot hoztak a számára.
Ezen a napon nem történt előrehívás. Nem mondattuk el az imát amelyben behívják Jézust az életükbe. Csupán elültettük a gondolatot, hogy nekik is szükségük van Jézus Krisztus kegyelmére, és a vele veló találkozás, majd követése az ő saját döntésükön alapul. De ezt a lépést már nekik kell megtenni.
Az alkalom végét egy hálaadó imával zártuk. De a beszélgetés nem fejeződött be, éltek azzal a lehetőséggel, hogy személyes beszélgetésekben bizonyságokat osszanak meg, imát kérjenek, vagy csak egyszerűen beszélgessenek arról ami foglalkoztatja őket.
Nehezen tudnak minket otthagyni és mi is hasonlóképpen vagyunk velük. Hiszen nekünk az Úr szeretetét kell átadnunk feléjük. De nem kényszerűségből. És ezt a szolgálatot csak szívből lehet végezni.
/bacsipista/
forrás:
http://havannacsoport.hu/index.php/bortonmisszio-agape-gyulekezet/2014-06-19-bortonmisszos-szolgalat-baracskan
