HA megengeditek én is írnék erről néhány sort....
Magam érzéseiről írnék,hogy lehet e kereszténynek őszínte barátsága hitetlennel..
MIg keresztény nem lettem 17 éves koromig,addig volt egy őszinte barátnőm,hogy egymásnélkül még ennisem tudtunk(szomszédban élt a legjobb barátnőm)
HA neki volt egy csokoládéja megosztotta velem,ha elmentem iskolába és később értem haza akkor addig nem ette meg mig hazanem értem.VAgy ha beteg voltam,vagy beteg volt ő akkor egymásmellett voltunk.Még a ,,szülök meg is engedték,hogy egymásnál aludjunk,,
Amikor engem megszólított az Úr,és olyan környezetbe kerültem,hogy csupa hívő ember vett körül,akkor egyre elmaradoztak ezek a dolgok amik addig megszokottak voltak.Addig úgy éreztem,hogyha vele történne valami akkor nem élném túl...MIkor kértem,hogy jöjjön velem az alkalmakra akkor ,,nem,,volt a válasz.Nekem fájt nagyon,hogy ezt mondja,és minden nap át mentem hozzá,beszélgetni.De valahogy nem volt már olyan ,,téma,,amit megtudtunk volna beszélni.Mert ami engem érdekelt az őt nem.Ami őt érdekelte az engem MÁR nem.Szóval egy 12 éves barátság egyik hétről a másikra megszünt.
Csupán azért mert én nem tudtam a világ dolgaiban együtt lenni vele.NEm érdekeltek már azok a dolgok amik azelőtt,és így nem tudtunk közösen beszélgetni.Engem csodálatosan megszólított Isten és többé nem érdekelt más,és nem számított más csak,hogy Istenemnek tetsző életet élhessek!
Vagyis igyekeztem minden olyan dologtól távol maradni amiről tudtam,hogy engem elvonzana Isten szeretetétől.És ezzel tudatosult bennem,hogy semmi közöm már a világhoz.Nem mehtek ki belőle mert itt kell élnem,de távol tarthatom magam a hiába való dolgoktól.Még ha fájdalmas is volt az,hogy el kellett szakadnom a legjobb barátnőmtől,akkor is tudtam,hogy Isten mindent pótol.
Azótta eltelt 18 év és azt sem tudom él-e még...
Ami a jelenben van:,,nem barátkozom hitetlenekkel.Ha,szóba is kell állnom velük akkor sem tart tovább 5 percnél,mert egyszerüen nem tudnék velük miről beszélgetni.Mert engem az Iste beszéde elégit meg mig őket a pletykaság,a politika stb...engem ezek nem érdekelnek...
Egy érdekes pl:,,kórházban a vizsgálatra várva,egy idősebb nénivel beszélgettem.Elkezdte mondani,hogy mennyi gondja baja van a családban és a szomszédaival...hallgattam mert mellette ültem.
És mikor meg kérdeztem ismeri e Jézust,akkor azt mondta:Ó lelekem,nekem ne mondjon erről semmit mert ha lenne akkor nem nézné a sok szenvedésem,,,
MIkor elkezdtem mondani neki,hogy Istennek ez volt az a akarata,hogy mi ma itt beszélgessünk,hogy megértse,és elhigye,hogy minden baj ismerője Ő,és minden probléma megoldója Ő...akkor azt mondta: na aranyoskám megyek megnézem az orvos vissza jött-e már...
Ha az az ára annak,hogy beszélgethessek a hitetlenekkel,hogy Jézusról hallgassak,,akkor inkább ne legyenek hitetlen barátaim.
Imádkozhatunk értük,hogy megtértekké legyenek,és ne fussanak a világgal.Tudatnunk is kell,hogy meg kell ismerniük Istent mert nélküle semmi az ember...de ha nem fogadják el,akkor szerintem nincs miről beszélgetni velük.
Ha csak nem találkozunk velükéleményem...bár másoknak lehet van ,,,ŐSZINTE barátsága hitetlennel de nekem Őszinte barátságom csak Egyel van,,,
Bocsánat ha kicsi hosszasan írtam
Békesség mindenkinek