Bocsánat, hogy belekotyogok, de
mi az a barátság?
NEMCSAK LEHET, DE KELL HITETLENEKKEL A BARÁTSÁG.
A barátok egymás támaszai, nem hagyják egymást
elkeseredni. Lehet, hogy csak valami vicceset kell
mondani, lehet, hogy el kell menni hozzá, és meg
kell simogatni.
Tudnak egymás nehézségeiről, és tudnak egymásnak jó
ötleteket adni, keresztény a hitetlennek és fordítva is!!!
Miért ne beszélgethetnének a keresztény és a hitetlen
egymással, gyerekekről, családról, munkahelyről,
hétvégi programokról, fociról. Kell, hogy legyen témátok,
ha másról nem a gyerekeitekről, mert ők közel hasonló
környezetben élnek.
Ezt már leírtam, de hátha nem olvasta mindenki.
Amikor megtértem, mindent kizártam, csak a munka, a tanulás,
és a biblia, Isten. Semmi más.
Barátnőimmel, akikkel sülve-főve együtt voltunk, igen megritkult
a kapcsolatunk, és amikor családom lett, még inkább.
Kb 1 v. 2 éve történt, hogy elküldtem nekik egy dalt e-mailben.:
"Csak a szeretet képes arra..."
válaszaikból kiderült, hogy igen nagy bajban, nehézségben vannak,
szomorúak, meggyötörtek. Ez a személyes közeledésem és annak
hatása döbbentett rá, hogy nagy keresztényként magukra hagytam,
cserben hagytam őket.
Azóta már nem érzem olyan nagy, megközelíthetetlen valakinek magam,
már az e-mailjeink, nem naplószerű, sablonos irományok,
hanem minden benne van abban, amit a másiknak jó tudnia.
A hitetleneknek nagyon nagy szükségük van a mi barátságunkra. Lehet,
hogy másképp vélekedünk dolgokról, én azt mondom, hétvégén gyüliben
voltam, ő azt, hogy sétált a családjával a Duna parton. És?!!!
Szükségünk van egymásra.
Bocs, ha hülyeség!