Ma, ahogy azon méláztam, hogy miképp viszonyul hozzám Isten, s beszéltem neki egyéb dolgokról is, vagyis kérdeztem dolgokról, gondolkodtam dolgokon..
Aztán jött az a gondolat, mely ily erővel nem volt tudatos, mert annyira természetes, hogy
'Akit szeretünk, annak "hatalma" van felettünk.'S ekkor Istenre néztem.
S tudom,
Isten szeret minket...és itt meg is állt az agyam kicsit...
mert ennek súlya van.
Ez sok mindent 'elmond' arról, hogy miképp is viszonyul hozzánk az Isten..
Akinek van gyereke az tudja, hogy a gyereknek mekkora 'hatalma' van a szülök felett.
Nem túl jó ez a szó, hogy "hatalom", mert pejoratív hangzása is van, de nem jutott más, jobb szó az eszembe.
De a gyakorlatban mégis az a helyzet, hogy akiket szeretünk, azoknak 'hatalma' van felettünk.
Még egy háziállatnak is.
Mert sok mindenre képesek vagyunk azokért, akiket szeretünk.
Nagyon sok mindenre.
És:
sok mindent, nagyon sok mindent megtehet az, akit szeretünk, anélkül, hogy a szeretetünk megszűnne.
lehet szemtelen a gyerek, stb., szeretjük így is, és odafigyelünk rá és a szükségleteire.
persze, ahogy nagyobb a gyerek, és már egyre 'önfejűbb', akkor is szeretjük, és odafigyelünk rá és a szükségleteiről gondoskodunk.
és persze, igyekszünk arra, hogy abba az irányba tereljük, irányítsuk ami javára válik, és óvjuk attól, ami kárára válhat.
aztán persze, ahogy egyre nagyobb a gyerek, úgy vagy hallgat ránk, vagy nem.
De még ha szemtelen is, és megszidjuk, akkor is szeretjük, és igazándiból fáj, hogy nem szépen szólt.
De bármennyire is felidefesítheti az embert a gyerek viselkedése, attól még szeretjük, és hamar elszáll a haragunk.
Szóval, sok mindent megtehet az velünk, akit szeretünk.
S Isten szeret minket....
Jobban figyel ránk, mint bárki, jobban szeret, mint bárki.../elhiszem ezt? elhiszed ezt? tudjuk ezt szívből, igazán? felfogjuk ezt igazán? felfogjuk igazán, hogy ez mit is jelent? - én még nem igazán../
aztán, ez most jutott az eszembe:
Vajon mennyit nézünk el annak, ill. azoknak, akiket szeretünk?
Mikor lennénk képesek azt mondani, hogy pusztuljon végleg....?
Mikor lennénk képesek azt mondani, hogy kész, nincs tovább, pusztulnia kell...?
Isten nem pusztította el a Sátánná lett Lucifert.., még mindig nem..
...sőt,..az első emberek is ki voltak téve a Sátán hatásának..
kérdezem: miért?
miért lettek kitéve annak, akiről nem tudtak..? akinek az ügyködésére nem lettek figyelmeztetve?
miért csak a tiltás volt?
hát tudták vajon az első emberek, hogy van egy ellenségük?
..aki úgyszintén Isten teremtménye..., s akit szintén szeretett az Isten..
vajon most is szereti még az Isten a Sátánná lett Lucifert?
Jézus azt mondta: szeressétek ellenségeiteket is.
S ha Ő ezt mondta, akkor az Isten is szereti az ellenségeit.
A Sátánt is?
..bizonyára..
..de el fogja pusztítani őt is, és azokat az embereket is, akik a pokolba kerültek, kerülnek.. /?/
A gyereknek, ha felnő, a szülő már nem dirigálhat úgy, mint amíg kicsi volt..
s ha a gyerek rossz útra tér, önpusztító útra, akkor mindent megtehet a szülő, hogy visszatérítse a helyes útra, illetve megadhat minden segítséget, hogy ha szenved a gyerek, akkor segítse..., ha a gyerek egyáltalán elfogadja....
...
Isten sokkal többre képes, mint mi emberek..
..mégsincs akkora hatalma, tudása, hogy valamiképp megmentse a teremtményeit..?
Én tudom, hogy Isten a Szeretet.
..de vannak dolgok, amik olyan érthetetlenek....
na, most csak leírtam ami most éppen az eszembe jutott.