Minden ünnep,és szokás hátterében van pogány vonás, nincs ez másképp a karácsonnyal,és a húsvéttal kapcsolatban sem.
Ezzel nem értek egyet. Úgy értem, hogy Isten ünnepei konkrétan meg vannak határozva, le vannak fektetve, hogy melyek azok, és mikor és hogyan ünnepelendőek. Ezek hátterébe nincsenek pogány szokások, hanem csak Isten akarata, parancsolata. Csakhogy a modern kereszténység pogány szokásokkal vegyítette, vagy olyan ünnepeket is felvett, amelyek nem Isten ünnepei. Krisztus és az apostolok idejében teljesen egyértelműen azokat az ünnepeket tartották, amiket Isten meghatározott. Fogalmuk nem volt halottak napjáról, karácsonyról és egyebekről. A fő ünnepeik azok voltak, amelyeket Mózesen át Isten kijelentett, a három fő ünnepkör, tavasszal a kovásztalan kenyerek ünnepe, majd 50 napra rá a hetek ünnepe (pünkösd), majd az őszi ünnepkör a hetedik hónapban (kürtöléssel indul) a sátorok ünnepe. Mindez pedig szigorú rendbe ágyazva (szombatok és újholdak), mégpedig úgy hogy az év a tavaszi első újholdjával kezdődik, majd záródik az utolsó nagy nappal, ami a sátorok ünnepének nyolcadik napja. (Krisztus ekkor állt fel és kiáltott a Szellemről, amit veendőek voltak
http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=43&c=7&v=37#v35)
Tudom elterjedt az a nézet a későbbi századokban (főleg a zsidóellenesség miatt, ami pl. Nagy Konstantin császártól is idnul), hogy ezek "zsidó ünnepek", és el vannak választva, és vannak a "zsidó ünnepek", meg a "keresztény ünnepek". Holott Isten úgy beszél az ünnepekről a prófétáknál, hogy az ő
saját ünnepei, amit
adott a népének örömre, szent összegyülekezésre, és hogy megemlékezzenek hatalmas dolgairól. Istennek az ünnepeiben nagyon sok tanítás van az Ő tervére vonatkoztatva, mivel ezek árnyékai az eljövendőknek. Az árnyék pedig ott keletkezik, ahol valaki áll. Ez a valaki, aki mindent tökéletességre visz Krisztus Jézus és ilyen értelemben pl. az ünnepek kiábrázolják Istennek a világra vonatkozó tervét is. Pl. a kürtölés ünnepe a hetedik hónapban egyúttal megmutatja Krisztus eljövetelét, aki riadóval, harsonákkal (kürtüléssel) arkangyal szózatával leszáll. A sátorok ünnepe meg kiábrázolja a Krisztus millenneumi időszakát, amikor mit Király fog a népeken uralkodni, vasvesszővel.
Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy az ünneplésben és a idők elkülönítésében sokkal több van holmi lényegtelen szokásnál. Az emberek igenis ilyenkor valamiképpen áldoznak valamire, idejükből, energiájukból, figyelmükből, valamiért elkülönítik azt (az elkülönítés gyakorlatilag megszentelést jelent) az időt. És nem mindegy, hogy ennek az elkülönítésnek (szentelésnek) milyen hatalom áll a hátterében. Az egyetlen igaz Isten, Jézus Krisztus Istene és Atyja, vagy valami más? Pál egyértelműen úgy ír a világban való korábbi létünkről, és a pogányságról, hogy amikor azok voltunk
"vitetvén vitettünk a bálványokhoz" és hogy akkor e-világ folyása szerint jártunk, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, azon szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Tehát igencsak tudva/tudatlanul (leginkább tudatlanul) vonva, húzva voltunk az orrunknál fogva a néma bálványokhoz az ellenséges szellem által, ami az engedetlenséget munkálja a földön És ebből is megtértünk, ezt is elhagytuk akik a Krisztushoz tértünk, hogy most már tagjainkat ne a hamisságnak adjuk fegyvereiül, hanem az igazságosságnak. Tehát nem lehetséges, hogy pogány szokásokat bármilyen módon kövessen egy Istentől született ember, aki befogadta Krisztust és az Isten Szellemével el lett pecsételve, hanem minden ilyenből meg kell térnie, ki kell jönnie és az Isten parancsolatait cselekednie, hiszen az élet fájáról enni annak lesz joga, aki megcselekszi Isten parancsolatait, és csak az mehet be a kapukon a városba. (Jel 22:14)
Üdv
