Áldott Testvérek. Még annyit azért hozzátennék, hogy idézem: Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Mindezek fényében, rámutatnék az Apostolok cselekedetinek könyvére...
Azt sajnos el kell ismernünk, hogy azok a történések, amik abban meg vannak írva, számunkra még elérendő vágy. Bár ugyan az az Isten, ugyan az a Szentlélek...
A Lényeg azonban úgytűnik az idők folyamán elsikkadt, mert valami megváltozott...
Lássuk csak: Voltak tüzes lángnyelvek-volt gyógyulás még ha csak a beteget árnyék ilette is... volt öröm, és volt valós szabadulás is...
De aminek folyományaként ezek a megnyilvánulások átjöttek a láthatóba:
Mindenek előtt volt ezekben a hívőkben,Izzó Hit -Igaz Istenfélelem-Isten beszéde iránt Igaz Tisztelet-Hitben -kitartásban megerősödtek azok a hívők, úgyannyira, hogy többek
az életükkel fizettek a hitükért!
Voltak akiket kínpadra vontak, voltak akiket oroszlánokkal tépettek szét-voltak akiket elevenen megégettek, és mindettől megmenekülhettek volna, ha : megtagadták volna a hitüket...
Ámde ŐK NEM TAGADTÁK MEG A HITÜKET!!!
Arra szeretnék utalni, hogy érdekesnek tartom ezt az egészet...
Mert az ily hitbeli erő valamiért nem preferált mostanság... azok a dolgok amik akkor voltak, mára szálló Igék lettek rengeteg hívő számára...
valami megváltozott!
Nekünk tehát ennyi maradt volna a Szentlélek munkájából?
Kukorékolás-őrjöngés-rendbontás...?
Hát csak ennyinek gondoljátok?