Nem vesztem el! Ellenkezőleg - MEGTALÁLTATTAM!
Kedves Testvéreim az Úrban!
Hosszú szünet után jelentkezem ismét. Nem adtam hírt magamról, mert kerestem az Urat, és kerestem az új életem értelmét.
Korán keltem, sokat imádkoztam és tanulmányoztam a Bibliát, munka után a gyülekezetben voltam, hol én szolgáltam, hol mások szolgáltak énfelém.
Részt vettem lelki-gondozáson, megszabadultam azoktól a nehézségektől is amelyek bemeritkezésem után is még az életemben voltak. Tanultam azt, hogy miképpen lehet szeretni és megbocsátani. Felismertem, hogy nem az érzésemre kell hagyatkozni, hanem személyes döntést kell hozni: meg akarok bocsátani, és szeretni fogom ezt vagy azt az embert akkor is, ha nem érdemli meg. Ezek a döntések nehézségekkel, lemondással és fájdalommal jártak, de megérte. Felszabadultam és boldogsággal tölt el, hogy egy lépéssel megint közelebb kerültem Jézushoz.
Az Úr adott nekem egy képességet, melyet azelőtt nem fedeztem fel magamban. Bátorítást mások felé, az emberi értékek felszínre kerülésének segítségét, és a remény újbóli megtalálását azok felé, akik már lemondtak mindenről. Mondhatnám azt is, hogy EVANGÉLIZÁLOK.
Egy csoport tagja lettem, ahol sokat beszélünk az örömhírről, és Jézushoz vezetjük azokat az embereket akik eddig Jézus nélkül éltek. És a legnagyobb boldogság az, amikor látom az öröm és boldogság könnyeit azok szemében, akik eddig a reménytelenség súlyos terhei alatt görnyedeztek.
Jó az Úr, és örülök, hogy nem mondott le rólam, hanem felemelt és új célt és értelmet adott az életemnek.
Megtaláltam a gyülekezetemet. Megtaláltam a kereszténységet, mint az Úr egyházát.
Köszönöm nektek kedves Testvéreim.
