Lackfi János író gondolatai:
(részletek egy interjúból)
"... Egyszerű és normális emberi igény, hogy kipanaszkodd magad, ám létezik egyfajta mérgező panaszáradat, amely lehúz negatív spirálban, nos, ezt szeretném kerülni.
Az első naptól tele vagyok hálával, csak mert élek. Első fali infarktus, ha nem kerülök időben kórházba, mostanra rég eldőlt volna, tekint-e valaki saját halottjának..."
"... A szív- és érrendszeri betegségek háttérokai egyrészt a genetika, másrészt a mozgás, harmadrészt a táplálkozás, negyedrészt a stressz. A genetikára nincs ráhatásom, a többire viszont igen..."
"... Most kimondottan ügyelek rá, hogy tízezer lépés meglegyen naponta..."
"... A Jordán Jézusnak a küldetés-helye, hiszen előtte egy 'noname' ács volt, aki még nem tett le semmit az asztalra. Odamegy a Jordánhoz, ahol még minden teljesítmény nélkül kimondja felette az Atya, hogy Ő a Fiam, akiben kedvem telik.
Vagyis Isten egyszerűen azért szeret, mert élsz, mert az vagy, aki vagy. Hiába nem tettél még nagy dolgokat, ez nem is számít, mert Ő szereti a gyermekeit..."
"... Sok valláskárosult van, akiket sajnos mi, kedves tesók teszünk azzá, és nem maga Isten.
Régi vesszőparipám az a mondás, hogy „Ki a farizeus? Mindig a másik”. De ha megnézzük, hogy kik voltak a farizeusok, azok a Jóisten kis cukikái voltak. Ha most jönne el Jézus, akkor mi lennénk azok.
Jézus remekül elvolt az adócsalókkal, a prostikkal, az akkori politikusokkal, nekünk meg ugye vannak kis istenkalitkáink, és Ő nem fér bele egyikbe sem. Megmondjuk a tutit Neki: „Főnök, majd én jobban tudom, hogy mit tehetsz, és mit nem”.
A farizeus az az akkori szuperhívő, aki igyekszik az egész életét úgy rendezni, hogy az Istennek tetsző legyen. Ebből adódik a gőgje..."
"... Ha ma is keresni szeretném az Istent, az már önmagában döntés, hiszen azt jelenti, ma még nem akarom megtalálni..."
"... Állítólag mintegy tíz komoly lelki érintés kell ahhoz, hogy valaki megtérjen. Ezt hajlamos vagyok elhinni, nem mintha lehetne statisztikákat vezetni erről, de a lényeg, hogy aki evangelizál, csak egy a sorban.
Ha kicsordul egy pohárból a víz, az nem az utolsó csepp érdeme csupán..."
"... Karinthyról van egy anekdota, hogy megy hazafelé, és ott egy hölgy árulja magát az utca sarkán. „Jó estét kolléga, hogy megy a bolt?” – mondja Karinthy. Kérdezi a prostituált: „Miben vagyok én magának kollégája?” Karinthy így válaszol: „Ugyan, maga a testét árulja, én a lelkemet”.
"... Azt mondta valaki, hogy a szeretet mértékegysége a figyelem, és ez nagyon igaz, mert simán el lehet úgy létezgetni, hogy csak egymás mellett vagyunk, mindenki csinálja a maga dolgát, és nem annyira szólunk egymáshoz, nincs közös idő...
... Mindennap el kell tudni indulni egymás felé..."
"... Elfeledjük, hogy Isten a legjobb pszichológus..."
(internetről, 777blog)
