A TŰZOLTÓ
(történet a "Példázatok, igaz történetek bibliai igazságok megvilágítására" című könyvből)
Az amerikai Chicago városában tűz ütött ki egy sokemeletes házban. A tűz mindenféle segítséget lehetetlenné tett a házon keresztül, a felvonó is működésképtelenné vált. A tűzoltók ezért villámgyorsan odatoltak egy hosszú létrát a ház falához, és így mentették kívülről a lakókat. Amikor már azt hitték, hogy minden embert biztonságba helyeztek, váratlanul még egy fekete asszony kiabált a 13. emelet egyik ablakából. Mellette néhány gyerekfej tolongott az ablaknál.
A tűzoltók ismét odatolták a létrát, de elszörnyedve állapították meg, hogy nem ér el egészen odáig. Az a tűzoltó, aki felmászott a legutolsó lépcsőfokig, látta az anya és gyermekei rémült, kétségbeesett arcát. A létra azonban rövid volt, nem tudott segíteni. Tegye kockára az életét, hogy segítsen ezen a fekete családon? Hiszen neki, magának is van otthon családja.
Szívében azonban győzött a kétségbeesettek iránti szeretet és a kötelességtudat. Így azután a szédítő magasságban előrelendült a 13. emeleti ablakig, és két kezével megkapaszkodott az ablakkeretben. Mögötte más tűzoltók is felmásztak a létrára, akik a lábánál fogva tartották őt.
Ekkor elkezdődött a mentőakció. Az anya mindhárom gyermekét leeresztette a tűzoltó hátán keresztül; végül ő is beleereszkedett a hátán keresztül a többi tűzoltó erős kezébe. Mind a négyen megmenekültek. Lent az utcán hatalmas embertömeg gyűlt össze, és nagy izgalommal figyelte a drámai mentőakciót.
Ekkor a bátor tűzoltónak akartak segíteni bajtársai, hogy vissza tudjon jönni a létrára, majd le a földre. Az ő ereje azonban kimerült; túlságosan sokáig kellett az ablakkeretbe kapaszkodnia. A keze ekkorra már olyan merevvé vált, hogy felmondta a szolgálatot. Bár a következő tűzoltó próbálta tartani a lábát, ő - elveszítve az egyensúlyát -, a 13 emelet magasságból a mélybe zuhant. A sok nézőből álló tömeg, amely a bátor férfi munkálkodását figyelte, egy emberként sikoltott fel.
Azonnal kórházba szállították, de ott már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Feláldozta az életét azért az asszonyért és annak gyermekeiért.
Az emberek még hosszú idő múlva is mély megindultsággal beszéltek erről az önzetlen emberről.
Ez a megrázó történet rávilágíthat a Golgotán lezajlott isteni üdvesemény teljes horderejére, és megérthetjük, hogy mit jelent:
"Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közelvalókká lettetek az Ő vére által." (Efézus 2,13)
Csak Jézus áldozati halála és vérének ontása hidalja ár a bűn szakadékát, amely közöttünk, elveszett emberek, és az örökkön-örökké szent mennyei Isten között tátong. Jézus Krisztus belépett a hasadékba, Ő az élő híd, a mennyei Atyához vezető élő út (János 14,6, Zsidók 10,20). Általa lettünk közelvalókká, olyan közel, hogy az élő Isten gyermekei lehetünk. Ezért nem lehetünk elég hálásak a mi dicsőséges Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak!
(forrás: Joachim Langhammer: Példázatok, igaz történetek bibliai igazságok megvilágítására. Evangéliumi Kiadó, Bp. 2002.)