Szerző Téma: Olvasónapló  (Megtekintve 17298 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Árvai Emil

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 974
Re:Olvasónapló
« Válasz #135 Dátum: 2018 December 01, 19:09:23 »
Mahatma Gandhi:

"Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani."

(internetről, montázsmagazin - idézi Leleszi Balázs Károly író, szociálpedagógus)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 974
Re:Olvasónapló
« Válasz #136 Dátum: 2018 December 05, 07:55:37 »
Isobel Kuhn: AKIK ENGEM KERESNEK
(részletek)
 
A missziói tanács elé hívattak, ami majdnem egész délután tartott. Vacsora után a nappaliba hívott Brownlee úr, hogy közölje velem a missziói tanács határozatát. Kb. a következőket mondta:
- A missziói tanács teljesen elégedett a feleleteivel és mi itt a házban igen örülünk ennek. Azonban a missziói tanács arra kért, hogy egy fontos dologról beszéljek önnel. Az önre vonatkozó információs levelek között van egy, amelyben nem ajánlották önt. Az illető azzal okolja meg, hogy ön elbizakodott, engedetlen és hajlamos békétlenséget szítani. Évek óta ismeri önt, és a missziói tanács nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a kritikát.
- Ki volt az? - kérdeztem hevesen. Szinte képtelen voltam beszélni.
- Nem mondhatom meg a nevet, de szeretnék arról beszélni, milyen romboló hatást tehetnek az ilyen tulajdonságok a missziói munkamezőn.
Ezután elmondott egyet-mást saját tapasztalataiból. Egy órai komoly intés után közölte velem a határozatot.
- Higgye el, nem volt könnyű nekem mindezekről beszélni önnel.
Valóban szomorúnak és fáradtnak látszott.
Sajnáltam őt, bár fájdalmamban majd megszakadt a szívem.
- Jó éjszakát, Brownlee úr!
Ezután szobámba siettem, de nem azért, hogy lefeküdjek és aludjak. Vajon ki lehetett az ismeretlen felvilágosító?
Bár mondták, hogy a misszió határozatát - miszerint csak feltételesen vettek fel a jelöltek közé - ne mondjam tovább, néhány barátomnak megírtam. Felháborodva és teljes együttérzéssel válaszoltak és  kicsit megvigasztaltak. Egy valaki azonban másképpen fogta fel a dolgot: Bancroft Roy volt. Mindenképpen írni akartam neki, miután Brownlee úrral beszéltem, és ezt a dolgot is megemlítettem. Azonnal válaszolt. Elégedetten mosolyogva bontottam fel a levelet, mert elképzeltem, Roy szintén felháborodott a dolgon. Azonban nagy ijedtség vett rajtam erőt.

"Isobel - írta - a legjobban az lep meg, ahogy te ehhez a dologhoz viszonyulsz. Keserű és érzékeny vagy. Ha nekem valaki azt mondta volna: Roy, te büszke, engedetlen és békebontó vagy,  - azt feleltem volna: ámen, így van testvérem, még a felét sem mondtad el nekem! - Egyáltalán mi jó van bennünk? Csak akkor vagyunk győzelmesek ezekben a dolgokban, ha egyiket a másik után a kereszthez visszük és kérjük az Urat, feszítse keresztre a bűneinket."

Mint kardcsapások, úgy hatoltak szívembe ezek a szavak. Hűséges barát volt Roy, aki nem riadt vissza attól, hogy sóval fűszerezze beszédét, de azt sem felejtette el, hogy jósággal édesítse. Olyan hatással volt rám, hogy azonnal térdre borultam és bocsánatért könyörögtem az Úrhoz.
Egészen más hangulatban álltam fel. Ahelyett, hogy tovább nehezteltem volna, vizsgálni kezdtem magamat, hogy ez a három ördögi dolog: elbizakodottság, engedetlenség, lázadozás nem burjánzik-e elrejtve bennem. Ha valóban megvannak, nem vehetem őket védelembe.
Ez visszaadta békességemet, bár még mindig ijedten gondoltam arra, hogy ezeket a tulajdonságokat figyelik majd bennem.

Később véletlenül megtudtam vádlóm nevét. Az a kísértő gondolatom támadt, hogy Brownlee úr és a missziói tanács előtt igazolom magam. De helyes lenne? Egy hangot hallottam: "Ha nekem mondták volna, azt feleltem volna: Ámen, testvérem, a felét sem mondtad el nekem."
Kedves Roy, mennyire igazad volt! Miért ébreszteném a missziónál azt a benyomást, hogy liliomfehér vagyok? Úgyis elég hamar megtudják, mennyire gyenge és gyarló vagyok...

Igen. Az Úr tudta előre, hogy mielőtt misszióba megyek, önzésemnek először alaposan össze kellett törnie, mielőtt Isten az ő nagy ügyét letehette az én kezembe. Az én Uram alapos munkát végez mindenben. De mikor már megkockáztatta, akkor jóságosan azt is megmutatta, hogy miért tette. Mindenestől szeretetének megnyilvánulása volt.
Ez az élmény áldást jelentett egész életemre nézve.

(Forrás: Isobel Kuhn: Akik engem keresnek. Evangéliumi Iratmisszió, 1965.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 974
Re:Olvasónapló
« Válasz #137 Dátum: Tegnap - 05:46:42 »
"Assisi Ferenc élete végén sokat szenvedett amiatt, hogy rendtársai eltértek attól az úttól, amit számára az Úr kijelölt. A lélek sötét éjszakáit élte meg, mígnem meghallotta az Isten szavát: „Talán téged tettelek meg az én rendem pásztorának? Ne gyötrődj, még ha csak három testvérre sorvadna a rend, segítségem állandóan megmarad.” Ferenc erre így kiáltott: „Van Isten, és ez elég nekem!”

Avilai Szt. Teréz: "Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!"

(forrás : internet, Magyar Kurír)

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-van-isten-es-ez-eleg-nekem-raniero-cantalemessa-elso-adventi-elmelkedese-vatikanban