A MEGBOCSÁTÁSRÓL
"Manapság egyre gyakrabban hallani, miért kell állandóan a múlttal foglalkozni..., miért nem lehet megbocsájtani? Miért ne lehetnének jó döntései azoknak, akik korábban esetleg rossz döntéseket hoztak, miért kell valakit a múltja miatt megbélyegezni, elhallgattatni? Ahelyett, hogy állandóan a múltban vájkálnánk, nem az lenne a normális, hogy hagynánk végre a hátunk mögött az egészet...
A választ az emberi lélektan törvényszerűségei, a megbocsájtás mélylélektana adják. Mert az igazság: ha az áldozat megbocsájt is a vétkesnek, még nem jelenti azt, hogy kapcsolata a bűnössel automatikusan ugyanott folytatódhat, mint előtte. Ahhoz, hogy a kapcsolat ugyanott folytatódjon, még a bűnös bűnvallásának, és bocsánatkérésének is meg kell történnie. A megbocsájtást nem lehet elintézni azzal, hogy az áldozat megbocsájt a szívében. A bűnös érdekében (!), a fenti utat, mindkét félnek, tudatosan végig kell járnia. Mert ha ez nem történne meg, ha nem ez lenne a kapcsolat újra indításának feltétele, akkor állandóan ott lenne a lehetősége annak, hogy a bűn megismétlődjék.
Így van ez a legintimebb, családi, baráti kapcsolatoktól, egészen a politikus - választópolgárok kapcsolatáig.
Attól még, hogy a barátomnak megbocsájtok magamban, még nem lesz megint a barátom. Csak akkor, ha nem csak én, hanem ő is elismeri a bűnét, és bocsánatot kér. Kapcsolatunk csakis ekkor folytatódhat ismét barátságként."
Dr. Béres András, orvos, pszichoterapeuta - internetről (Reposzt)