Roboz Andor: Nismász (Hállel - dicsőitő imádság)
Minden élő lélegzése
Dicsőitse szent neved!
Minden földi, égi része
Hálahimnuszt zeng neked!
Minden földi magasztaljon,
Istenének Téged valljon!
Téged, Uram, Istenének
Mig a világ világ lészen:
Mert kivüled senki nincsen,
Aki mindég tettre készen
Aki segit, aki véd,
Aki táplál, könyörül,
Aki megvált, aki szent,
Aki könnyre könnyt törül,
Ki bánat idejében,
Mint Te, Uram, velünk légyen!
Csak te, Uram, Te vagy ilyen!
Te a vég és Te a kezdet,
Aki nélkül mi sem támad,
Aki nélkül mi sem veszhet,
Ki az egész mindenségnek
Testet öltött tervét szőtted,
S mesterükként ismered a
Múltakat és jövendőket,
Kit szünetlen magasztal a
Világok milliója
És a hirnek, dicsőségnek
Foglalatja kezdet óta!
Szelid kézzel irányitod
Nagy, hatlamas mindenséged,
Elfelejtett alkotásod
Óh, én Uram, nincsen néked.
Teremtményid millióit
Ápolgatod gondos kézzel,
Irgalmadnak napsugárit
Száz irányba ontod széjjel.
Éber seemed be nem hunyod,
Nem száll reá szender ködje,
Nem száll rá, hogy lényeidet
Szemed elől el ne födje!
Aki alszik, fölébreszted,
Mihelyt szemed veszélyt, bajt lát,
Aki kábult, fölüdited
S megnyitod a néma ajkát.
Rab bilincsét szerte zúzod,
Aki bukott, felemeled,
Óh, Istenem, ennyi jóért
Hogyan mondjunk hálát neked?
És ha ajkunk csupa ének volna,
Mint a tenger harsogóan szólna,
És ha szavunk felzúgna az égig
S mennydörögve söpörne raj't végig,
És ha szemünk napunk mása lenne,
Vagy ha a hold tükroződnék benne,
És ha kezünk az egekig érne,
Mint hogyha sas felhők közé térne,
És ha lábunk olyan gyorssá válna,
Hogy mint az őz, úgy repülne, szállna,
Még akkor is nagyon gyöngék volnánk,
Hogy hálánkról hozzád méltón szólnánk
Úgy segits meg ezután is,
Úgy légy mindig vélünk,
Valameddig élünk!
Segits atyánk!
S megfogadjuk,
Hogy amink van, néked adjuk,
amit belénk teremteni
Kegyes voltál:
Mind a sirig Téged szolgál!
Téged testünk, ami por,
S ami égő benne forr,
Téged lelkünk, Téged ajkunk,
ami sár és szellem rajtunk.
Téged dicsér, csakis Téged,
Magasztalja dicsőséged,
Magasztalja nagy hatalmad,
Szent neved és birodalmad.
Minden ajak NÉked zeng,
Aki vagy és aki szent!
Ami nyelv van emberszájban,
Háláját csak Néked ontja,
Esküjét csak NÉked mondja,
Ha segitsz vagy gázolsz rajtunk,
Te előtted térdet hajtunk,
És büszkén, fennen állunk,
Földre omlunk, porrá válunk,
Mert Tenéked nincsen párod,
Magányosság útját járod,
Te az első, te a Nagy,
Ki a világ Ura vagy,
KI a semmit
Földdé tetted,
Egeidet
Teremtetted.
Hogy én Uram megköszönjük néked,
Hogy ezerszer megsegitéd néped,
Hogy bár százszor irgalmadba vetted,
Megköszönük egyetlenegy tetted.
Hogy szent neved dicsőségét daljuk,
Egész földön méltóképpen valljuk!
Te voltál, ki Egyiptomból
Kivezetted néped,
Láncainkat összezúztad, tépted,
Aki, mikor
Nem vala mit ennünk,
Dús asztalhoz
Segitettél bennünk!
Kiütéd a kardot
Ellenséges kézből,
Kimentettél bajból,
Betegségből, vészből...
Enyhitetted fájdalmainkat
S ha porba gyűrtek,
Nemsokáig tűrted,
Fölemeltél védőnk lettél,
A magasba segitettél!
És, mint eddig,
Él ne hagytál irgalmadban,
Szelid szóval vigasztaltál
Bánatokban, siralmakban
Érted élünk, érted halunk,
Mind halálig magasztalunk,
Aki nagy a nagyságában,
Aki erős erejében,
S mérhetetlen dicsőséget
Rejt el az ő szent nevében,
Ki erős a viadalban,
Ha seregit ütközteti
S félelmetes, nagy hatalmát
Műveiben tükrözteti!