Szerző Téma: Az igaz evangélium  (Megtekintve 31493 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22790
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #330 Dátum: 2016 Július 27, 19:43:05 »
Értéktelenné lett értékek

Áldott Testvérek, a mai napon megtekintjük az Isten szerint való értékeket és azoknak elértéktelenedését. Akik olvassák a Szentírást, azok számára egyértelmű, hogy Istent elsősorban a lelkünk állapota érdekli, és tőlünk is azt várja el, hogy efelé orientálódjunk. Ezt tanítja nekünk Pál is:

Kolosse levél 3,1-17
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”


Ha nem a földiekkel törődünk, akkor több idő marad a lelkiekre. Bár sokan erre áment mondanak, mégis a cselekedeteikkel ezt megtagadják. Mert inkább választják a kényelmet, a szórakozást, mintsem az Istennel való időtöltést. Mások meg azt látják és tapasztalják maguk körül, hogy mások sem járnak lelkiekben, ezért ők is szabadságot éreznek. Pedig nem a körülöttünk levőkhöz kellene igazítani a hitéletünket, hanem az igéhez. Vajon ha Noé, vagy Lót alábbhagyott volna az Isten tiszteletével, vagy ha a cselekedeteiket a körülöttük levőkhöz igazították volna, akkor megmenekülhettek volna az Isten ítélete elől? Nem gondolnám… Igenis hasznos az Isten akaratában való járás, nem szabad meglankadni a jó cselekvésében.

Malakiás könyve 3,13-18
„Erősek voltak ellenem beszédeitek, mondja az Örökkévaló. És mondjátok: mit beszéltünk egymással ellenem? Azt mondtátok: Hiábavaló dolog Istent szolgálni: és mi a haszna, hogy megőriztük őrizetet, s hogy elszomorodva jártunk az Örökkévaló, a seregek ura miatt? Most pedig boldogoknak mondjuk mi a kevélyeket, fel is épültek a gonoszság cselekvői, meg a próbálták az Istent és megmenekültek. Akkor egymással beszéltek az Istenfélők, kiki a társával, az Örökkévaló pedig figyelt s meghallotta, és megíratott az emlékezet könyve őelőtte az Istenfélők számára és azok számára, kik a nevét tekintik. És lesznek nékem, mondja az Örökkévaló a seregek ura, azon napon, melyet én készítek, kiváló tulajdonul, hogy megszánom őket, amint megszánja valaki a fiát, aki őt szolgálja. És majd újra látjátok, mi különbség van az igaz meg a gonosz között, az Istent szolgáló meg aközött, ki őt nem szolgálta.”


Nem a hasznot kell keresni a hívő életben, hanem tenni mindazt, amire elhívást kaptunk. Az ember pedig arra kapott elhívást, hogy az Isten akarata szerint élje életét.

Prédikátor 12,13-14
„A dolognak végén az egész így értendő: Az Istent féljed és parancsolatait őrizd meg, mert ez az egész ember. Mert minden cselekvést törvénybe fog vinni az Isten, minden rejtett dolog fölött, akár jó az, akár rossz.”


Isten szeretné megismertetni magát mivelünk, az Ő vágya az, hogy megismerjük. Ezért is adta törvényét, hogy általa tudhassuk, hogy mi kedves Őelőtte és mi nem.

5Mózes 26,16-19
„E napon parancsolja neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy megtedd a törvényeket és rendeleteket; őrizd meg és tedd meg azokat egész szíveddel és egész lelkeddel. Az Örökkévalóval mondattad te ma, hogy lesz neked Istened és hogy jársz az ő útjain, hogy megőrzöd törvényeit, parancsolatait és rendeleteit és hallgatsz az ő szavára. És az Örökkévaló mondatta ma veled, hogy leszel az ő tulajdon népe, amint szólt hozzád és hogy megőrzöd minden parancsolatait; hogy tegyen téged legmagasabbá mind a népek fölé, amelyeket alkotott dicséretre, hírnévre és dicsőségre, és hogy légy szent népe az Örökkévalónak, a te Istenednek, amint szólt.”


Akik elvetik az Istennek törvényeit, azok nem akarják megismerni Őt. Hiszen a bevett gyakorlat az, hogy a hívővé vált ember a gyülekezeti szabályrendszert követi, Istent pedig szolgájukká akarják tenni. Imádságokban kérések tömkelege, elvárások Istennel szemben, és ennek fejében pedig üdvösséget remélnek. Pedig nekünk kell Istent szolgálni és nem fordítva. Vannak, akik szerelmeslevélként tekintenek Isten törvényére, mások pedig elvetik azt. Holott mekkora kiváltság az, hogy Istentől megtudhatjuk, hogy mi kedves Őelőtte és mi nem! Isten törvénye felbecsülhetetlen érték, általa kedvessé tehetjük magunkat Őelőtte.

Azt hiszik sokan, hogy ez megváltozott, hogy a törvény helyett kaptuk Jézust. Pedig Jézus maga a törvény, semmit sem vetett el az Atya parancsolataiból, és ugyanez a terve a te életedben is. Igazi értékeket keres benned, engedelmes szívet munkál benned, hitet, amely mindenkor és minden helyzetben bízik Istenben.

A mai korban haszontalanná vált a tisztaság, a szentség, a tökéletesség és mindaz, amely közelebb vihet az Isten megismeréséhez. E világnak és az azokban levő hívek többségének értéktelen, mivel továbbra is élni akarják a megszokott életüket, viszont Isten számára a mai napig valódi érték. A hívő élet lelki haszonnal jár, de nem a haszonért kell benne élni, hanem a szeretetünkért, amelyet Isten felé érzünk. Isten is szeretetet kér tőlünk, alázatot és engedelmességet:

Mikeás könyve 6,8
„Megmondta neked, ember, mi a jó s mit kíván az Örökkévaló tőled, ha csak nem azt, hogy jogot cselekedjél és szeretetet kedvelj és alázatosan járj Isteneddel!”


A haszontalan dolgok hajhászása helyett törekedjünk a lelkiekre, dicsőítsük meg Istent az életünkkel.

2Timóteus 2,1-5
„Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.”


(Skype 2016/07/27)
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22790
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #331 Dátum: 2016 Augusztus 04, 14:16:27 »
Eszter és Mordecháj

Eszterről általában annyit tudnak a hívek, hogy megtalálható a Tanachban (ószövetségi írások), talán annyit még, hogy nyert egy szépségversenyt is. Viszont mint minden más történet, úgy ez is nagy üzenetet tartogat az olvasó számára. Eszter és Mordecháj, minden tekintetben többre tartották az Istennek a tiszteletét, mint a saját életüket. Fontosabbnak tartották az életüknél Isten törvényeinek a megtartását, képesek lettek volna meghalni a népükért is. Eszter történetében a zsidókat ért üldöztetés ott kezdődött, mikor Mordecháj nem volt hajlandó térdet hajtani egy ember előtt:

Eszter 3,1-15
„Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvéros király az agágita Hámánt, Hámdátá fiát, és feljebb tétette székét a körülötte lévő összes vezető embernél. A király összes udvari embere, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordecháj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. És így szóltak Mordechájhoz a király szolgái, kik a király kapujában voltak: Miért szeged meg a király parancsát? És mikor napról-napra szóvá tették ezt neki, ő nem hallgatott rájuk. Jelentették Hámánnak, hogy helytálló-e Mordecháj védekezése, miszerint azért nem teszi meg, mert ő zsidó. Amikor Hámán látta, hogy Mordecháj nem hajt térdet és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. De nem elégedett meg azzal, hogy egyedül Mordechájra emelje kezét, mert tudtára adták neki, hogy melyik népből származik Mordecháj, ezért Hámán arra törekedett, hogy Mordechájjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvéros egész birodalmából. Ahasvéros király uralkodásának 12. évében, az első, Niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a 12. hónapig, vagyis Ádár haváig. Ekkor azt mondta Hámán Ahasvéros királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit nem tartják meg. A királynak nincs hasznára, ha meghagyja őket. Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell veszejteni őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a király kincstárába. Ekkor a király lehúzta pecsétgyűrűjét és az agági Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók ellenségének adta. És azt mondta a király Hámánnak: Az ezüst a tied, és a nép is, hogy azt tehess vele, amint akarsz. Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a kormányzóknak és a helytartóknak, akik az egyes tartományok élén álltak, és az egyes népek vezető embereinek, mindegyik tartományba írásmódja szerint, és mindegyik népnek nyelve szerint. Ahasvéros király nevében készült az írás és a király gyűrűjével pecsételték le, és futárokkal küldették el a király valamennyi tartományába, hogy egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis az Ádár hónap tizenharmadikán, pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, és hogy vagyonukat pedig zsákmányolják el. Az irat másolata rendeletként adasson ki minden egyes tartományban, nyilvánosan minden népnek, hogy készek legyenek azon a napon. A futárok sietve útnak indultak a király parancsával és Susán várában kihirdették a törvényt. A király és Hámán leültek borozni és Susán városában nagy volt a megdöbbenés.”   
 

Lehet, hogy a mai keresztények többsége máshogy cselekedett volna. Ugyanis arra hivatkoznak, hogy Isten úgy is a szívünket vizsgálja, és inkább Isten törvénye ellen cselekednének, hogy problémákat és a nehézségeket elkerülhessék. De nem így tett Mordecháj! Majd nemsokára látni fogjuk a cselekedete gyümölcsét is.

Miért nem volt szabad térdet hajtania Hámán előtt? Azért, mert ez imádat lett volna, és azt jól tudjuk, hogy csak Isten az, akit egyedül imádhatunk. A Szentírásban van több olyan eset, mikor leborultak, térdet hajtottak emberek előtt, de az nem az imádatuk miatt történt, hanem a hálájuk kifejezése miatt, vagy éppen a kegyelem kérésének céljából. Lássunk egy ilyen történetet:

2Sámuel 14,22
„Erre arcával a földre vetette magát Jóáb, leborult és megáldotta a királyt; mondta Jóáb: ma megtudta a te szolgád, hogy kegyet találtam szemeidben, uram királyom, mivel megtette a király szolgád szavát.”


Olvassuk el, hogy miként rendelte el Isten a nekünk szánt törvényében:

2Mózes 20,1-6
„És Isten elmondta mindezeket az igéket, mondván: Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából. Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt. Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi az égben van, fenn és ami a földön van, alant és ami a vízben van, a föld alatt. Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.”


Van több kitétele is ennek a törvénynek, de most ami a témát érinti, az a leborulás, és mint imádat céljából. Isten ezt tiltja számunkra, ezért sem borult le és hajtott térdet Mordecháj Hámán előtt. Továbbá a Midrásban olvashatunk arról, hogy Hámán nyakában bálványkép lógott, ami még inkább megerősíti azt, hogy Mordecháj leborulása bálványimádás lett volna. 

Mordecháj ezen cselekedete folytán nem csak önmagára hozott ellenséget, de az egész népére is. Hámán elrendelt egy távolabbi napot (közel egy évet) a zsidók kiirtására, nem azonnal adta utasításba a kivégzésüket. Miért? Két dolog miatt, egyik a zsidók addigi kínzása, hasonlóan, mint egy halálraítélt fogoly várakozása a kivégzés napjára, a másik ok pedig a meghatározott dátum, mintegy ünnepet akart létrehozni ezzel. Fontos megemlíteni azt, hogy Izrael népe épp a száműzetés éveit töltötte ezen a földön, de nem úgy, mint a száműzöttek. A Midrásban szintén olvashatunk arról, hogy Izrael népe asszimilálódott a perzsákkal, nem gondoltak Jeruzsálemre, vagyis nem érezték magukat rosszul a perzsák között. Ezért is engedte meg Isten, hogy Hámán megfélemlítse a zsidókat, és láthatjuk is a történetben, hogy Izrael népe böjtöléssel visszatért az Örökkévalóhoz.

Hámán eltervezte a zsidók teljes kipusztítását, viszont nem tudott Eszterről, akinek még a királynővé válása előtt megmondta Mordecháj, hogy ne tárja fel származását a király és szolgái előtt. Isten céllal tette Esztert királynővé, amire utalt Mordecháj is:

Eszter 4,13-14
„Ekkor Mordecháj azt üzente vissza Eszternek: ne áltasd magad azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi méltóságra?!”


Eszter pedig megértette, hogy valóban ez a küldetése, és kész volt meghalni érte! Mi volt ebben végzetes? Halálos bűn volt, ha valaki hívás nélkül a király színe elé lépett, csak az menekülhetett meg, akire kinyújtotta a király az aranypálcáját. Eszter mégis kész volt megtenni ezt a lépést, pedig jól tudta, hogy Vásti királyné miért lett megfosztva a pozíciójától, ugyanis nem lépett a király színe elé, mikor a király hívatta őt. Hasonló ez, mint amit Eszternek kellett megcselekednie, viszont súlyosabb büntetésre számíthatott, mivel nem csak a pozícióját veszíthette volna el, hanem a fejét is.

Végül Isten kedvessé tette Esztert Ahasvéros előtt, hiszen meg is van írva, hogy Isten képes a király szívét arra fordítani, amerre akarja:

Példabeszédek 21,1
„Vízerek a király szíve az Örökkévaló kezében, valamerre akarja, hajlítja azt.”


Fontosnak tartom megemlíteni e történet részletében valamit. Tudjátok szokás szokott lenni az a kijelentés, miszerint „kilépek hitben”. De Eszternél nem ezt láthatjuk. Még mielőtt a király színe elé lépett volna, 3 napig böjtölt, és nem úgy, mint sokan ma, hogy például nem esznek édességet, vagy húst a túrós tésztához. Eszter nem evett és nem ivott, és nem csak ő, de a zsidó nép is Susán városában így cselekedett. Megalázták magukat, és így néztek szembe a dologgal, és eközben Isten kegyelmére bízták magukat. Míg a „kilépek hitben” arról szól, hogy előre megyünk, és eközben kövessen minket Isten, addig az Eszter és a zsidó nép által bemutatott böjt pedig arról szólt, hogy Isten lépjen előre, és majd a döntésének alárendelik magukat.

Eszter kérése az volt a király felé, hogy jöjjön el az általa készített lakomára és hozza el Hámánt is. Elgondolkoztatott az, hogy miért nem ott akkor tette fel kérését a király előtt? Hiszen az életét kockáztatta, és a király ígérete is igen bíztatóan hangzott:

Eszter 5,1-5
„Három nap múltán Eszter királynői öltözéket öltött és megállt a királyi palota belső udvarán, a trónteremmel szemben. A király pedig ott ült a trónján, szemben a bejárattal. Amint a király meglátta, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyet talált a szemében és kinyújtotta Eszter felé a kezében lévő aranypálcát. Eszter közelebb lépett és megérintette a pálca végét. A király megkérdezte tőle: mi járatban vagy, Eszter királyné és mi a kívánságod? Még ha országom felét is [kéred], megadom neked! Eszter válaszolt: Ha a király jónak látja, jöjjön ő és Hámán ma lakomára, amelyet neki készítettem. S így szólt a király: Hamar hozzátok Hámánt, hogy teljesülhessen Eszter szava! Így hát elment a király és Hámán a lakomára, melyet Eszter készített.”


Eszter nem kapkodta el, és egyben a király szívében is egyre jobban felkeltette az érdeklődést:

Eszter 5,6-8
„Ekkor azt mondta a király Eszternek borivás közben: Amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz! Eszter pedig azt felelte: Kérésem és kívánságom: ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja megadni kérésem és teljesíteni kívánságom – jöjjön el a király, Hámánnal együtt a lakomámra, amelyet készítek. Holnap aztán felelek majd a király kérdésére.”


Ne feledjük, nem volt ez annyira egyszerű kérés. Elvégre a király nevében lett megírva a levél és a gyűrűjével lepecsételve, továbbá Hámán volt a leghatalmasabb ember a király után. Eszter tudta, hogy még nem érkezett el az alkalmas idő, ezért még egy nap haladékot kért és eközben Isten munkálkodott.

Hámán csináltatott egy 50 könyök magas akasztófát, amely tízszer nagyobb volt az átlagosnál, hogy arra akassza fel Mordechájt. Hogy miért volt ilyen magas? Azért, mert messzire ellátszott, és ez által növelje a többi zsidóban is a félelmet, emlékeztetve őket a közelgő holokauszt felől. A bitófa elkészült, és Hámán épp a király felé tartott, hogy Mordecháj felakasztását kérje.

Látjuk amúgy a történet mögött rejlő szellemi harcot? A Sátán jól tudta, hogy mire készül Eszter, ezért még mielőtt feltárta volna Eszter a kérését, a Sátán sugallta Hámánnak, hogy mielőbb intézze el Mordechájt. Ám Isten nagyobb mindeneknél, és nincs rejtve semmi sem a szemei elől, ezért úgy intézte, hogy az emlékek könyvében épp a Mordecháj jócselekedetét olvassák fel a király előtt. Majd úgy alakult, hogy ahelyett, hogy Hámán felakasztatta volna Mordechájt, kénytelen volt a saját szájával áldania őt.

Eszter 6,11
„Hámán tehát fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordechájt, majd végiglovagoltatta a város (fő)utcáján és azt kiáltotta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni!”


Végül eljött a második lakoma ideje, és Eszter a király elé tárta kérését. Nem lett valami felhőtlen a hangulat, a király a hír hallatára indulatosan kiment a kertbe kiszellőztetni a fejét és gondolkozni egy kicsit. Bár azt olvashatjuk, hogy Hámán biztos volt abban, hogy a király elveszti őt, ám lehetséges az is, hogy éppen megkímélte volna a király az életét.

Eszter 7,5-8
„Achasvérós király ekkor azt kérdezte Eszter királynétól: ki az, és hol van az, aki arra mert vetemedni, hogy ilyet tegyen? Eszter pedig mondta: ez az ember, a gonosz Hámán, a mi ádáz ellenségünk! Hámán erre megijedt a király s a királyné előtt. A király indulatosan felkelt a borivástól, a palota kertje felé indult, és Hámán ott állt, hogy az életéért könyörögjön Eszter királynénál, mert látta, hogy a vesztét már elhatározta a király. A király pedig visszatért a palota kertjéből a borivás házába, és Hámán éppen leborult a kerevetre, melyen Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még bántalmazni is mered a királynét az én jelenlétemben? A szó elhagyta a király ajkait és Hámán arca elborult.”


De mikor visszajövet meglátta, hogy Hámán a megszokottól eltérően közelebb került a királynőhöz, fellobbant a haragja. Majd itt jön a hír, amitől betelt a pohár a királynál:

Eszter 7,9-10
„Chárboná, egy az udvari tisztek közül, így szólt a király előtt: Íme a bitófa is, melyet Hámán készített Mordecháj számára, aki jót mondott a királyról. Ott áll Hámán házában, ötven ámá magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok fel rá! Így felakasztották Hámánt a bitófára, melyet Mordecháj számára készített, és a király indulata lecsillapodott.” 


A király itt szembesült azzal, hogy Hámán Mordecháj életére akart törni, pedig Mordecháj volt az, aki megmentette a király életét:

Eszter 2,21-23
„Egy ízben, amikor Mordecháj az udvarban tartózkodott, a király küszöbét őrző két háremőr, Bigtán és Teres megharagudott Ahasvéros királyra, és merényletet terveztek ellene. Mordecháj azonban megtudta, és elmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta a királynak. A hír kivizsgáltatott és igaznak bizonyult, ezért a két háremőrt felakasztották. A történetet fel is jegyezték a királyi krónikák könyvében.”


Hámán tehát pórul járt, azt kapta, amit Mordechájnak szeretett volna adni. Messzire ellátszott Hámán, miközben a Mordechájnak épített bitófán lógott. A látvány messzire elvitte az üzenetet, hogy mindazok hasonlóan fognak járni, akik Isten népére kezet emelnek. Ilyenre szokták közmondásként mondani, hogy aki másnak vermet ás, az esik bele. De ez nem népi bölcsesség, hanem Salamonnál olvashatjuk:

Példabeszédek 26,27
„A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.”


De nemcsak Hámán járt így, hanem mindazok, akik a zsidók életére akartak törni, várva a napot, amelyen megkezdhették a mészárlást. Ugyanis a levélben levő rendeletet felülírták, és megfordultak a dolgok. Eddigre már jól tudták a zsidók, hogy kik az ellenségeik, minden bizonnyal már az első napokban meglátszott, hogy kik fognak az életükre törni. Pedig nem néhány nap telt el, hanem több hónap! 

Mordecháj nagy jutalmat kapott Istentől, átvette Hámán hatalmi pozícióját. Megtermett a gyümölcse annak, hogy Mordecháj betartotta Istennek a törvényét. Végül eljött az idő, és bosszút állhatott Izrael népe ellenségein. De van itt egy nagyon fontos rész, ami felett nem szabad elsiklanunk: bár meg lett adva a lehetőség arra, hogy a zsidók elvegyék az ellenség értékeit is, de mégsem tették!

Eszter 9,15-16
„Ádár havának tizennegyedik napján is összegyűltek a Susánban levő zsidók és megöltek háromszáz embert Susánban, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket. A többi zsidó pedig, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek és kiálltak életükért, nyugalmat leltek ellenségeiktől. Megöltek gyűlölőik közül hetvenötezret, de a zsákmányra nem tették rá kezüket.”


Miért tettek így? Azért, mert így ezáltal bizonyították mindenki előtt, hogy csak azokat ölték meg, akik az életükre törtek. Nem azért gyilkoltak, hogy minél nagyobb értéket zsákmányolhassanak! Gondolhatjuk, hogy mikor még úgy volt, hogy a perzsák gyilkolhatják le a zsidókat, akkor több mint valószínű, hogy azok is kezet emeltek volna rájuk, akiknek amúgy semmi bajuk nem volt velük, de a zsákmány az elég nagy indok lett volna számukra. De mikor fordult a kocka, akkor sokan zsidókká váltak azért, hogy elkerüljék a halált.

Eszter 8,17
„Az ország lakosságából sokan zsidóvá lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való félelem.”


Van ebben is egy súlyos és igaz üzenet, ugyanis ez a mai napig nem változott. Ha valaki el akarja kerülni Isten ítéletét, a kárhozatot, azoknak szintén zsidókká kell válniuk. Nem testileg, hanem lelkileg!

Ézsaiás könyve 2,3
„És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.”

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22790
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #332 Dátum: 2016 Augusztus 20, 19:35:27 »
Ítélet

Az ítélet hallatán általában keserű érzés vesz erőt a keresztényeken, bár az ítélet önmagában nem hordoz pozitív, sem negatív üzenetet. Az ítéletre elengedhetetlen szükség van, általa dől el, hogy ki hol tölti a hátralevő idejét. Az ítélet tehát nem rossz dolog, hanem fontos része Isten tervének, pedig a hívők abban bíznak, hogy mindez őket nem érinti, és ezt alátámasztva utalnak Jézus kijelentésére:

János evangéliuma 5,25
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”


Valóban megtévesztő lehet, és úgy tűnik, hogy mégsem kell megállnunk az ítélő trónus előtt, hogy számot adjunk Istennek. De ezzel van egy kis bökkenő, mivel ha csakugyan ezt kell értenünk Jézus szavai alatt, akkor viszont mit kezdjünk azokkal az igei bizonyságokkal, miszerint mindenféleképpen meg kell állnunk majd az ítélőszék előtt? Lássuk ilyen igerészt:

2Korintusi levél 5,9-10
„Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”


Pál tehát állítja, hogy üdvözülünk vagy sem, előtte meg kell jelennünk az ítélőszék előtt. Talán ellent mondana Jézusnak? Semmiképpen sem! Lássunk még egy példát, de most Jézustól:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”


Tisztán láthatjuk, hogy az ítéletnél a jók és gonoszok egyaránt megálltak, és ki üdvösségre, más pedig kárhozatra ment. Egyértelmű tehát több ige bizonysága által, hogy az ítélőszék előtt meg kell majd jelennünk függetlenül attól, hogy onnan üdvösségre, vagy kárhozatra megyünk. De akkor miként kell értelmeznünk a kezdő igénket? Szóljon újra:

János evangéliuma 5,25
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”


Ebben az igeversben nem az ítélőszék előtti megjelenésről beszélt Jézus, hanem a kárhozatról. Ezt egyébként például a Károli Gáspár fordítás is alátámasztja:

János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”


Akár tetszik, akár nem, az ítéleten meg kell jelennünk, és számot kell adnunk az életünkről. Többek között Jézus, a tálentum példázatában is erről beszél. De ki fog megítélni minket? Azt gondolják sokan, hogy Jézus biztosan nem, mivel azt mondta, hogy ő senkit sem ítél el. Olvassuk el:

János evangéliuma 8,15
„Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.”


Hogyan értsük akkor Jézusnak ezt a kijelentését? Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk, meg kell értenünk, hogy Jézusnak két eljövetele van. Az első alkalommal mikor asszonytól megszületve a földre jött emberi testben, a második, amikor ítélni jön a földre. Ezzel el is árultam a lényeget, ugyanis mintegy 2000 évvel ezelőtt szolgaként jött el a földre, erről bizonyságot is tett:

Lukács evangéliuma 22,27
„Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.”


Majd hamarosan ítélő bíróként is el fog jönni, aminek nem fognak sokan örülni. Ezt olvashatjuk például ebben az igerészben:

Ézsaiás könyve 63,1-6
„Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem! És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!”


Ennek elkövetkezendő idejét még megerősíti a Jelenések könyve:

Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”


Erről is kaphattunk egy egyértelmű képet, hogy Jézus ítélni fog az utolsó napon. A következő és érdekes kérdés pedig az, hogy: miért Jézus? János evangéliumában szintén olvashatjuk Jézus bizonyságtételét, miszerint az ítéletet megkapta az Atyától. Olvassuk el:

János evangéliuma 5,21-23
„Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.” 


Itt olvasunk is egy indoklást, hogy miért kapta meg Jézus az ítélet lehetőségét:

„Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát.”

De van itt még egy nagyon fontos kijelentése Jézusnak, amivel méginkább megérthetjük a „miértjét”:

János evangéliuma 5,27
„És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.


Itt a kulcs testvérek, ugyanis Jézus valóban embernek a fia. Mária szülte őt, emberi teste volt, akárcsak neked vagy nekem. És mi köze ennek ahhoz, hogy ítélhet minket? Pontosan azért ítélhet minket, amiért Jézus a főpapunk is lehet:

Zsidó levél 4,14-16
„Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”


Jézus hozzánk hasonlóan folyamatos kísértéseken ment át, és győzelemre jutott az által, hogy a kísértéseknek nem engedett. Ezért is lehet a mi főpapunk, hiszen földi életében hozzánk hasonló helyzeteken ment át, és éppen ezért lehet a jó és a gonosz emberek bírája. Ugyanis Jézus pontosan tudja, hogy milyen egy kísértés, pontosan tudja, hogy miken megyünk keresztül. Nem lehet becsapni azzal, amivel a keresztények nagy része próbálkozik, hogy: „nem lehet bűntelenül élni”. Jézus legyőzte a Sátán minden munkáját, lefegyverezte az Isten iránti engedelmessége által. Ugyanez a célja mindazok életében, akik befogadták Őt.



"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22790
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #333 Dátum: 2016 Szeptember 19, 21:09:23 »
Mózes és Jézus

Ha megemlítjük azt a nevet, hogy Mózes, akkor a keresztények többnyire a következőkre gondolnak:

  • törvény
  • ítélet
  • ószövetség
  • rossz idők
  • halál

Ha pedig azt a nevet hallják, hogy Jézus, akkor pedig a következőkre asszociálnak:

  • kegyelem
  • szeretet
  • újszövetség
  • boldog idők
  • élet

Teljes ellentétet vélhetünk felfedezni Mózes és Jézus között. Ám ahogyan felsoroltuk a kereszténység szerint Mózes és Jézus jellemzőit, még nem biztos, hogy ez valóban úgy is van. A probléma ott kezdődik, hogy a kereszténység gondolkodás nélkül ítéli meg Mózes és egyben Jézus személyét, holott Mózes tulajdonképpen Jézus előképe volt. Tudom sokaknak ez túl erős gondolat, de hamarosan látni fogjuk az igében az erről szóló bizonyítékokat. Elsőként olvassuk el a következő igerészt, ami megalapozza az elkövetkezendő kijelentéseket is:

5Mózes 18,15-19
„Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”


Ami egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, hogy szó van valakiről, aki tényleg olyan lesz, mint Mózes volt. Hamarosan kitérünk Mózes személyére, de először tegyük egyértelművé, hogy kiről is olvashatunk ebben az igerészben:

Apostolok Csel. 3,18-23
„Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.”


Egyértelmű tehát, hogy Jézusról szólott a jövendölés. De akkor miként értsük azt, hogy olyan, mint Mózes? Beszéljünk akkor a párhuzamokról, amelyek Jézus és Mózes között vannak. Nagyon sok ilyen párhuzam van, ezért csak a főbb és ismertebb párhuzamokat fogjuk megnézni. Kezdjük az Egyiptomból való kivonulástól! Isten Mózest választotta eszközül, hogy Izrael népét a szolgaságból kiszabadítva, szabadokká tegye. Pontosabban; szabadokká az Isten imádatára! Ugyanis nem azért szabadította ki Isten őket, hogy utána menjenek a saját gondolataik és vágyaik után. Bár a mai keresztények erre éreznek szabadságot… Tehát újra: Isten azért szabadította ki Izrael népét Egyiptomból, hogy ne az embereket, hanem Őt szolgálják. Szolgák vagyunk, vagy e világ szolgái, vagy Istennek a szolgái. Köztes állapot, vagy harmadik lehetőség nincs.

Miképpen lehet ezt összeegyeztetni Jézussal?

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”


Ahogyan Mózesnek meg volt a küldetése, hogy Izrael népét e világ szolgálatából kihozva szabaddá tegye, ugyanúgy Jézusnak is az a küldetése, hogy e világ szolgálatából Isten szolgálatába állítson minket. Ahogyan olvastuk is az előző igerészben, nem arra tesz szabaddá bennünket, hogy bármit megtehessünk, hanem arra, hogy ne kövessünk el több bűnt. Mert mindaz szolga, aki bűnt cselekszik, viszont Jézus kiszabadítja ebből a szolgaságból mindazokat, akik Őt követik.

Eljutottunk a megtérésig, de ahogyan láthatjuk a kivonulás utáni eseményekben, itt nem ért véget a történet, sőt, csak itt kezdődött el. És ez egy komoly üzenet a mai kereszténység felé, akik a megtérést egyben célba érésnek hiszik, pedig ahogyan Izrael népének csak itt kezdődött el a neheze, azonképpen azoknak is, akik ma komolyan gondolják az Istennel való együttélést.

Mózes volt a közbenjáró Isten, és az Ő népe között. Ez is elég egyértelműen vonatkoztatható Jézusra igaz? Mózes volt az, aki közvetítette Isten üzenetét a nép felé. Mózes volt az, aki átadta kőtáblákon az Istentől kapott parancsolatokat a népnek. Isten bizonyságtétele Mózesről:

4Mózes 12,6-8
„És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív. Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?”


Isten szemtől szembe beszélt Mózessel, senki más nem láthatta az Úr hasonlatosságát. Vonjunk párhuzamot e között és a következő igerész között:

János evangéliuma 1,18
„Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.”


Csak Jézus látta az Atyát, mégis azt olvashatjuk, hogy Mózes is láthatta. Igaz csak a hasonlatosságát, de senki más nem láthatta Izrael népe közül, csak Mózes. Menjünk tovább.
Mózesről bizonyságot tesz az ige, hogy nem volt nála szelídebb a földön:

4Mózes 12,3
„(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)”


Azt azért el tudják fogadni, hogy Jézusnál szelídebb nem volt a földön, és ha már ezt írja az ige Mózesről is, akkor megszavaznak egy egységet Mózes és Jézus között. De ha kicsit boncoljuk, hogy Mózes vagy Jézus szelídsége miből állt és miből nem, akkor már nem igazán fogadják el a párhuzamot közöttük. Mózes szelíd volt, de pontosabban úgy fogalmazhatnánk, hogy szerény (héber-magyar fordítás szerint). Mózes ugyanis nem volt büszke, hatalmával nem élt vissza, alázatos volt, nem szolgáltatta magát, hanem ő szolgálta a népet. Pont, ahogyan Jézus! Ugyanakkor, ha Isten igazságáról volt szó, Mózes nem kímélte a saját népét, pedig Isten pásztorul rendelte a nép fölé. Hogyan egyeztethetjük össze ez Jézussal? Akik csak felületesen olvassák a Jézusról szóló írásokat, legyen az evangéliumok vagy akár az apostoli levelek, azok csupán a szerető Jézust vélik felfedezni azokban. Pedig ezek az írások nem csak a szeretetéről tanúskodik, hanem az igazságáról is. Továbbá nem csak ezekben az írásokban van szó Jézusról, sokkal több szó esik Jézusról az ószövetségi írásokban (csak fel kellene ismerni)! Jézus nem csupán a szeretetét és kegyelmét hirdette, hanem a bűn által történő ítéletet is:

Lukács evangéliuma 13,4-5
„Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.”


Amit általában elsőként gondolnak erről az igeversről, hogy meg kell térni, és akkor nem lesz igaz ránk Jézusnak ez a mondása. Ez így rendben is van, csak sajnos a megtérés alatt annyit értenek, hogy megvallják szájukkal Jézust uruknak. Pedig nem erről van szó, az előzőleg felolvasott igevers folytatása elárulja, hogy Jézus mit értett megtérés alatt. Folytassuk tehát az igét:

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”


A megtérést a gyümölcsterméssel azonosította. Ugyanis ha nincsenek jó gyümölcsök, akkor nem beszélhetünk megtérésről sem. Igen ám, de erre azt szokták mondani, hogy a gyümölcsterméshez nem kell semmit sem tennünk, mert Isten termi meg azokat rajtunk. Mondják ezt azok, akiknek az életében nincsenek gyümölcsök.

Kolosse levél 1,10
„Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;”


Gyümölcsöt tehát úgy teremhetünk, ha méltóan járunk az Úrhoz, vagyis jó cselekedetekben járunk. További bizonyság erről az igében:

Titus levél 3,14
„Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.”


Itt is a jó cselekedetekre való utasítást láthatjuk, mint elengedhetetlen követelményt a gyümölcstermést illetően. Tehát mennyire fontos gyümölcsöt teremni? Röviden: üdvfontosságú! Ugyanakkor nem ezért üdvözülünk, de ha ez még sincs meg, annak hiánya kárhozatot von maga után. Hogy lehet akkor az, hogy nem a jó cselekedetek miatt üdvözülünk, de mégis elengedhetetlen az üdvösséghez? Ellentétnek tűnik, pedig egyáltalán nem az. Az üdvösséget ugyanis kegyelemből kapjuk, de ha nincsenek jó gyümölcsök, akkor ez azt jelenti, hogy nem értékeljük a kegyelmet, vagyis a kegyelem nem lehet ily módon a miénk. Ezért van az, hogy az üdvösség két nagy oszlopon nyugszik, ez a kegyelem és a hit. A hit pedig cselekvő, így aki azt mondja, hogy hisz, ámde nem cselekszi Isten akaratát, az hazudik. A hitet más néven engedelmességnek mondjuk, így akik nem engedelmesek, azok tulajdonképpen nem hisznek, így nem is lehet övék a kegyelem általi üdvösség.

Efézusi levél 2,8
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;”


Láthatjuk, hogy a kegyelem csak hit által lehetséges, a hitről pedig már említettem, hogy cselekvő. De olvassunk utána ennek bizonyságaként az igében is:

Jakab levele 2,26
„Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”


Mózes hite is cselekedetekben mutatkozott meg. Nem önmagának élt, hanem Istenért, folyamatosan szolgálta a népet. Nem Mózes követte a népet, hanem a nép követte Mózest. Jézusnál is ezt láthatjuk, és sajnos olyan esetet is láthatunk, hogy akik egykor követték őt, azok hátat fordítottak neki:

János evangéliuma 6,60-66
„Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol elébb vala?! A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.”


Jézus senkinek sem könyörgött! Akinek kívánatos volt mindaz, amit Jézus hirdetett, az követte őt. Ha csakugyan nem kért volna semmit se a követőitől, akkor mindenki követte volna. De mivel kért, ezért nem volt mindenki számára kívánatos út. De akkor tisztázzuk: miket kért Jézus? Röviden megválaszolva: mindent!

Máté evangéliuma 16,24-25
„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”


Meg kell tagadnunk magunkat, fel kell vennünk naponként a keresztet, és csak ezután követhetjük Jézust. A keresztény élet nem kényelmes utazás, hanem nyomorúság.

János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”


Továbbá:

Apostolok Csel. 14,21-22
„És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.”

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22790
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #334 Dátum: 2016 December 30, 20:26:58 »
Krisztus Menyasszonya

Különféle elképzelés látott már napvilágot arról, hogy miként ábrázolhatjuk Krisztus Menyasszonyát, és sajnos sok esetben külsőségekben képzelik el, mint például testi szépség, gazdagság, egészség és egyéb testi megnyilvánulás formájában. Ez népszerű a gyülekezetek többségében is, ahol ékes gyülekezeti épületben jönnek össze, külföldi szolgálókat hívnak, színvonalas dicsőítésre törekednek, amire pedig Isten szeretne, arra nem igyekeznek. Tegyük fel az első és fontos kérdést:

Ki, vagy mi Krisztus Menyasszonya?

Isten egyháza – szokták rá felelni. De még mielőtt elfogadnánk e megszokott és már közhelyessé vált megállapítást, időzzünk mellette egy picit. A menyasszonyokat elsősorban a szüzesség szokta jellemezni (kár hogy e mai korban ez a legkisebb erény), ennek a jelentése pedig a tisztaság. A frigy következő alapja, amin a házasság nyugszik, a hűség. Ugyanis nem csak tisztának kell lenni, hanem meg is kell azt tartani! A szeretet sem maradhat el, mert nélküle csak szolgák lehetünk, de Menyasszony semmiképpen sem. A szeretet az, ami által a tisztaság és a hűség fennmaradhat, mert bár sokan beszélnek az Isten iránt való szeretetükről, de tisztaságukat és hűségüket szemlélve nyomát sem látjuk az Isten iránt való szeretetnek. Isten ugyanis nem az érzelmeinkre és a megvallásainkra kíváncsi, hanem a mögötte levő tartalomra, hogy a szavunknak és érzelmünknek van-e alapja vagy sem. Akkor tegyük fel a következő kérdést, ha már így tisztáztuk a menyasszony fontos jellemzőit:

Az Egyház Krisztus Menyasszonya?

Nem úgy tűnik. A tisztaságot eldobják és a hűséget nem tartják fent, és csak beszélnek a szeretetről, de Isten akaratát nem cselekszik meg. Isten nem akar magának ilyen menyasszonyt, bármennyire is szeretnék ezt sokan. Túl szigorú lennék? Nem gondolnám, mivel ez nem a saját véleményem, hanem egyértelműen fellelhető Istennek az igéjében. Ismét felmerül egy újabb fontos kérdés:
Ha nem az Egyház, akkor mégis ki lehet a Menyasszony?

Krisztus Menyasszonyát nem a rossz és jó hívek összessége alkotja, ami kitesz, tegyük fel egy erős hármas osztályzatot, amire végül rábólint Jézus. Hanem azok a hívek lehetnek Jézus Menyasszonyai, akik az előzőekben tárgyalt tulajdonságokkal rendelkeznek (tisztaság, hűség, szeretet).

2Korintusi levél 11,2
„Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.”


Fel kell ébredni abból az elképzelt álomból, miszerint ha valaki egy gyülekezet tagja, akkor az automatikus belépő a Mennyországba. Mindenkinek számot kell majd adnia cselekedeteiről, és az alapján lesz az ítélet:

2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”


Kik a hűtlen Menyasszonyok?

Őket úgy nevezi meg a Szentírás, hogy: paráznák. Nem a pogányok, azaz a hitetlenek a paráznák, hanem azokat nevezi Isten paráznáknak, akik egykor frigyre léptek Istennel, de felbontották a szövetséget Ővele. Sajnos sokan nem értik a szövetség feltételeit. Többnyire abban élik meg, hogy szájukra veszik Istent, híveiknek tartják magukat, pedig ez nem az a szövetség, amelyet Isten kötött velünk. Olvassuk el a szövetség feltételeit:

5Mózes 26,17-19
„Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, amiképpen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala.”


Akik pedig e szövetségbe kerültek, de felbontották, ők azok a paráznák, akiknek nem lesz bebocsátásuk Isten országába. Olvassunk el ennek bizonyítékaként egy újszövetségi írást: 

Jelenések könyve 21,9-27
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.  És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.   Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. Aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.”


Az angyal megmutatta Jánosnak a Menyasszonyt, ami nem egy személy, nem egy közösség volt, hanem egy hely! Ez pedig Jeruzsálem, ennek jelentése pedig: a békesség városa! De mit jelenthet ez? Azt jelenti, hogy van egy hely, ahol összegyűlnek mindazok, akikkel Isten hajlandó közösséget vállalni. Egy hely, ahol igazság, békesség és szentség honol. Cselekedjük meg Isten akaratát, tartsuk tisztán magunkat, és legyünk hűek mindhalálig, hogy bebocsátást nyerhessünk a Mennyei Jeruzsálembe.

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22790
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Az igaz evangélium
« Válasz #335 Dátum: 2016 December 30, 20:34:11 »
Nyomorúság

A nyomorúság nem egy örvendetes dolog, ezért szereti mindenki elkerülni. Ez így rendben is van, csak akad egy kis probléma, mivel Isten személyét félreismerve arra következtetnek sokan, hogy mivel Isten a legjobbat akarja a benne hívőknek, ezért biztosan nem akarhatja azt, hogy szenvedéseken menjünk keresztül. 

De valóban ez a helyzet? Az ige sokkalta inkább az ellenkezőjéről tesz bizonyságot. De nyissuk meg egy közkedvelt igével:

Római levél 8,28
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”


Tehát az Istent szeretőknek van miben reménykedniük, mégpedig abban, hogy Isten a javunkra tesz. De hogy a rózsaszín köd ne zavarja sokáig a látásunkat, jöjjön egy következő ige:

Jelenések könyve 3,19
„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”


Akiknek tehát részük van abban az örvendetes dologban, hogy Isten szeretetét élvezzék, azok kénytelenek részesülni a fenyítésben is. De milyen fenyítésről van szó?

Zsidó levél 12,1-11
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”


Más fordítás szerint fattyak, de egy és ugyanaz a jelentése. Azaz törvénytelenek, a szövetségen kívül levők, akik egyik lábbal Isten országában és másik lábbal a világban kívánnak élni. De mit is mond az Isten ezekről?

Sofóniás könyve 1,9
„És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”


Akik valóságosan imádják Istent, azokban megvan az a vágy is, hogy olyanok lehessenek, mint Isten. Ha ez a hatalomra igaz, akkor valami csúnyán félrecsúszott menet közben, ugyanis akik valóságosan imádják Istent, azok olyanok akarnak lenni, mint Jézus. Jézus pedig példát hagyott életével, amelyet a tanítványoknak is átadott, hogy ne önmagunknak éljenek, hanem másokért. Ha pedig csakugyan nem magunkkal vagyunk elfoglalva, hanem a mások felé való szolgálattal, akkor betöltöttük Istennek eme akaratát, mivel Jézus is példát hagyva szolgálta az embereket.

Lukács evangéliuma 22,27
„Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.”


Jézus mikor éhes volt, másokat táplált, mikor fáradt volt, szolgált. Az Isten törvényének a testi ember nem képes alárendelni magát, mert Isten törvénye a léleknek ad életet, a testnek pedig halált. Jézus sosem ígért gondtalan életet, hanem épp az ellenkezőjét:

János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”


Akik valósággal Isten követésére adták magukat, azok számára életbe lép az a törvényszerűség, hogy nem érezhetik magukat jól ezen a világon. Ugyanis az Istentől jövő értékek, ebben a világban nem számítanak értékesnek, nem keresik, annál kevésbé élik meg. Ezen a földön csak az igazi testvériségben található meg Istennek az országa, csak ahhoz az igazi testvériséget kellene helyreállítani.

2Korintusi levél 4,16-18
„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

 
Jákób jut eszembe, aki az Isten ígéreteit örökölte, eme szavakkal emlékezik meg életéről:

1Mózes 47,9-10
„Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.”


Jákób csodálatos kapcsolatban volt Istennel, mégis éhezésen, üldöztetésen, megvetésen, átverésen, kihasználáson, gyászon ment keresztül. Vagy ott van Lót is, aki gyötrődött a gonosz emberek cselekedetei miatt:

2Péter levele 2,7-9
„És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”


Ha valaki keresztény létére jól érzi magát ebben a világban, akkor ott baj van. Egy igaz Istent félő hívőnek szüntelen vágyódása van Isten felé, és nem leli örömét e világ kincseiben.

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)